Advocatus diaboli – Csontos Márta versei
ADVOVATUS DIABOLI
CSONTOS MÁRTA VERSEI
KOMPROMISSZUM-KÉSZSÉG
Ma korábban fekszem, pedig
várólistára lökött az álom.
Az égbolt is összezárult felettem,
megkezdődött a mennyei adásszünet.
Ma hiába húztam magamra dupla plédet,
s próbáltam a melegnek megőrizni a rejtekhelyet.
Hiába ágyaztam meg szememben a fénynek,
s hiába ellenőriztem a napi elvégzetlen feladatok
algoritmusában, hogy további inzézkedésig
felbontottam-e a zárójeleket.
Ma huszonnnégyórás félhomályban maradtak
bennem a sorok, nem tudtak elringatni szökevény
dalok, megfejthetetlenek maradtak a halhatatlanság
betűire megszerkesztett akrosztichonok.
Pedig ma nincs zavar a szinuszcsomóban, az
ereken már lefutott az árhullám, most kell
kompromisszumot kötni az éjszakával, most
kell a földszagot elkeverni égi mezők illatával.
Most kell elindulni oda, ahonnan reggel
még reméled a visszatérést.
ADVOCATUS DIABOLI
Nem tudom, ki kohol éreveket
ellenem Atyám. Ki az érintett
személy, aki betesz nekem?
Valaki eljárást kezdeményezett
abban az elérhetetlen magasságban,
ami csak vakfolt mennyei térképeken,
s ahol, a Nagyfőnök rezidenciájában
angyalok kara zeng a boltívek felett.
Nem várhatok már tőled pozitív döntést,
hiába énekelek kapud előtt.
Bűneim eltorzítják a kottafejet.
Könnyű elhitetned mindenkivel,
hogy csak folt vagyok a tabula rasa-n,
gyáván elfordulsz tőlem, s intesz az őrnek,
hisz nincs engedélyem a belépéshez.
Már megutálta bennem magát a rend,
csak fénytelenül inhalálok idebent.
Minden oldalról szorongatnak,
szűkül a kör. Bűneim ellen nincs
golyóálló felszerelés, a vádbeszéd
anyagát Justicia már nem revidiálja.
Nincs többé távolság az ördög jobb
és bal keze között. Már túlnőtt
a gonosz az eredendő pozíción,
szabadlábra helyezett kísértés fenyeget.
Nem rendeltél mellém védőügyvédet,
csak a vád képviselője terheli
agyam tévképzetekkel, s közben úgy
létezek, hogy már nincs szerzett kincsem,
mit felajánlhatok a semmiért
cserébe, mit tőled kaptam.
