Eleven Weöres

A kávéház újonnan indított rendezvényei a kortárs irányokat szerencsésen ötvözik a hagyományos értékekkel, utat nyitnak a mai kor művészeinek, de az egykori nagynevű nyugatos és újholdas „törzsvendégek” emlékét is ápolják, életre keltik. A szeptemberben elindított programok novemberben is töretlen népszerűségnek örvendenek.

A Weöres Sándor – Szerelmes verseim című zenés irodalmi esten Harmath Artemisz Weöres-kutató irodalomtörténész és a Sebő Együttes elevenítette fel a költőzseni műveit, és az eddig kiadatlan szerelmes verseit tartalmazó kötetről beszéltek – ki az irodalomtudomány, ki a zene nyelvén. Juhász Anna, az est háziasszonya beszélgetett Harmath Artemisszel a Helikon Kiadó gondozásában megjelent Szerelmes verseim című kötetről.

A beszélgetés során nagyvonalakban végigvették Weöres alkotói korszakait, különböző arcait, „maszkjait”, és kiderült, hogy nagyon is érdemes újraolvasni, még jobban megismerni a költő életművét. Szerelmes verseiben inkább az általánost igyekszik megragadni, ám mindezt személyes vonatkozásokkal fűszerezi, teszi hitelesebbé.

A Weöres-kutató elmondta, hogy a Szerelmes verseim című kötetbe egybegyűjtött művek jó része csak a hagyatékban maradt fenn. Nagymértékben árnyalják a költő jellemét, hiszen inkább róla és az élményeiről, mint női alakok élethű megidézéséről szólnak.

Titokzatos és mély érzelmi élményt adó versek ezek, bár némelyikből nem hiányzik a költőre olyannyira jellemző játékosság sem. Szenvedélyes és csengőbongó költemények, melyekhez jól passzolnak Orosz István, a kötet illusztrátorának különös, szép rajzai is. Harmath Artemisznek szintén a Helikon Kiadónál jelent meg 2013-ban a Szüntelen jóvátétel című kötete, melyben eddigi kutatási eredményeit publikálta Weöressel kapcsolatban. Ebben újragondolni, árnyalni, helyenként fölszámolni kívánta a költőről kialakított képet, melyet az óvodában, iskolában sajátít el legtöbbünk. Nincs ez másképp a most megjelent szerelmes versekkel sem. Hiszen nem szabad elfelejteni, hogy az ötvenes-hatvanas évek a hallgatásra ítéltség évei voltak Weöres Sándor számára is.

Ez is hozzájárult ahhoz, hogy olyan szövegek maradhattak fenn, melyeket eddig csak a hagyaték őrzött, publikálásra nem kerültek. A Weöres-életmű egyáltalán nincs még lezárva, nem került a helyére, értettek egyet a beszélgetőtársak.  

A november 4-én megjelent Szerelmes verseim című kötet ötlete egyébként Steinert Ágota irodalomtörténésztől és Kovács Attila Zoltántól, a Helikon szépirodalmi vezetőjétől származik, és az ígéretek alapján ezzel nincs még vége, a következő évben talán egy füveskönyv is napvilágot láthat Weöres eddig kiadatlan írásaiból.  

A Sebő együttes „szívétől” és alapítójától, Sebő Ferenctől is sok érdekes információt hallhattunk két megzenésített Weöres-vers között. Sebő felhívta a figyelmet arra, hogy a költő által oly szívesen használt időmértékes verselés nyugodtan nevezhető hungarikumnak. „Tapintható költemények” ezek, melyeket kiválóan meg lehet zenésíteni. Balassi, Kölcsey, Radnóti, Orbán Ottó művei a legszebb példái Weöres versei mellett. Sebő Ferenc elmondta, hogy a mester minden antik versformát ismert, és a maga mesteri módján alkalmazta is.

A Horatius-féle verselést már sem az olaszok, sem a lengyelek nem ismerik, mára szinte teljesen magyar sajátossággá vált. Így a latin költő Lydiához című költeményére írt dal után (Radnóti Miklós fordítása) nagy ugrással Varró Dani Este fél kilenckor című versének feldolgozása következett, jó példájaként a modern szöveggel is kicsengethető ritmikának. Weöres a tizenhatodik századi népdalokat, ugrótáncokat éppúgy ismerte, mint a klasszikus versformákat. A jól ismert Galagonya és Bóbita mellett a Valse Triste és a Patakparton című verseinek feldolgozása is elhangzott. A Sebő Együttes andalító, varázslatos muzsikája végén Harmath Artemisz Szüntelen jóvátételét és a Szerelmes verseim című kötetet is meg lehetett vásárolni.

Szöveg és fotók: Csepcsányi Éva