Ugrás a tartalomra

Még mindig itt szobrozunk

A Magyar Írószövetség ígéretes közéleti, kulturális vitasorozatot indított útjára. Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke az első KultúrRing-est alkalmával kijelentette: olyan témák felvetésére törekedtek, melyek a székházon kívül is sokakat foglalkoztatnak. Beismerte, hogy a vitasorozatot hirdető plakát arculatában (két bokszkesztyűt ábrázol) és nevében is szándékosan provokatív. Ám itt az álláspontok ütköztetése, megvitatása méltóságteljes keretek között, kulturált módon történhet.

Horkay Hörcher Ferenc eszmetörténész, kritikus moderálta a beszélgetést, melyben Hiller István, Schiffer András, Jelenits István, Babarczy Eszter, Gulyás Gergely és Wehner Tibor vett részt.

Szorítóban az emlékezetpolitika – olvasható a rendezvény plakátján. A német megszállás áldozatainak emlékműve kapcsán nagy figyelmet kapott a téma. Van-e közös emlékezetünk a huszadik század közepén és végén történt eseményekről, „hol rontottuk el” az emlékezést? – ezekkel a kérdésekkel indította Horkay Hörcher Ferenc a beszélgetést.

Hiller István (MSZP), az Országgyűlés alelnöke történészként és politikusként is kifejtette a véleményét. Leszögezte, élő nemzetnél létezik emlékezetközösség, és emlékezetpolitika is volt már jóval azelőtt, hogy a második világháború után az amerikai szociológusok bedobták a köztudatba. Szerinte akkor „rontottuk el”, amikor hagytuk megszűnni azokat a fórumokat, melyeket most az Írószövetség próbál feleleveníteni. A másik probléma, hogy „mindenkinek saját emlékműve van”, mindenki maga ünnepel ott, ahol „övé a ház, az emlékmű és a vita”. Hiller úgy látja, az érdemi vitáktól mindenki ódzkodik, és sok minden annak a függvénye, melyik politikai párt nyeri meg a választást.

Babarczy Eszter eszmetörténész egészen más szempontok alapján közelítette meg a kérdést. Német és francia gondolkodókkal egyetértve kiemelte a felejtés és a megbocsátás szerepét is, a politika kezéből viszont „kivenné a mikrofont”. Álláspontja szerint nem politikai vita az emlékezés, „beteg dolognak” tartja, ha az állam csinálja az emlékezetpolitikát, mivel az a civil közösség ügye és feladata. Egyetemi oktatóként az a tapasztalata, hogy a tizennyolc-húsz éves fiatalok a családtörténeteken, a beszélgetéseken keresztül, s nem a politikai megmozdulások kapcsán értik meg a múlt eseményeit, melyekben egyébként elég tájékozatlanok.

Schiffer András, Hiller István, Jelenits István (a fejét fogva), Horkay Hörcher Ferenc és Wehner Tibor (copfban) - takarásban: Babarczy Eszter és Gulyás Gergely

Jelenits István teológus, író szerint az okos emlékezés és az okos felejtés nagyon fontos. „Nem a saját bűneinket kell elfelejteni, hanem a másikét, aki ellenünk vétett”, szögezte le.  Egészséges közösségre van szükség, a politika feladata pedig az, hogy az életet szolgálja. „A marxizmus például tudatosan el akarta törölni a múltat, sokan, akik ’56-ban születtek, csak a nyolcvanas évek végén tudták meg, mi is történt valójában!” – idézte fel. Hangsúlyozta, hogy az állam valamilyen módon mindig beavatkozik a közösségi emlékezetbe, például amikor tanterveket, tankönyveket ad ki, és irányelveket fogalmaz meg. A piarista szerzetespap szerint a szoborállítás akkor hasznos, ha megérett rá a helyzet. „A szoborállítás egy meglévő emlékezet szentesítése” – összegezte gondolatmenetét.

Wehner Tibor művészettörténész, író azt emelte ki, hogy az emlékművek keletkezési története sokszor fontosabb, mint a nem egyszer gyenge esztétikai színvonalú monumentumok mondanivalója. Hozzátette, elég nehéz normális emlékezetpolitikáról beszélni egy olyan fővárosban, ahol a város arculatát meghatározó Gellért-hegy tetején egy osztrák erőd és egy szovjet felszabadítási emlékmű áll. Fanyar humorral jegyezte meg, hogy szinte nincs már tér, ahova ne állítottak volna emlékművet, pedig az átlagember a köztereken a jelenben akar élni, és nem állandóan emlékezni. Szerinte egy emlékmű-állítási moratórium sok ilyen jellegű problémát megoldana.

Wehner javasolta a közadakozásból felállított emlékművek kivitelezését, de Babarczy Eszter gyorsan felhívta a figyelmét arra: eddig csak Rejtő Jenőnek sikerült így szobrot állítani.

Vígh Tamás, 2010-ben elhunyt Kossuth-díjas szobrász gondolatait idézve azt mondta, műalkotások helyett elég lenne, ha a parlamentből minden reggel kimenne két ember, s tüzet rakna a téren az ötvenhatosokra emlékezve. Amíg ezt megteszik, van közösségi emlékezet.

Gulyás Gergely, az Országgyűlés Fideszes alelnöke szerint még nincs közös magyar történelemszemlélet a 20. századról, ezért hiányzik a közös emlékezet is. Bibó Istvánt idézte, aki szerint a magyar értelmiségi elitnek legalább két része van, de inkább még több, melyek nem akarják egymást megérteni. Az elit egyre indulatosabb emlékezetpolitikai vitákat folytat, melyekre a társadalom, a közélet egyre kevésbé kíváncsi, főként a fiatalabb korosztály. Gulyás Gergely szerint ezt a vitát értelmiségieknek, s nem a politikusoknak kell lefolytatniuk.

Itt kapcsolódott be a beszélgetésbe Schiffer András országgyűlési képviselő, az LMP társelnöke, aki szerint a 20. századi traumákat nem dolgozta fel az ország, egyes érdekcsoportok pedig ezt kihasználva manipulálják a közbeszédet. Gulyás Gergely itt elhangzott gondolataival – mint megjegyezte – még rokonszenvezne is, ha azt látná, a Fidesz valóban magáévá teszi azokat.

Schiffer András keményen bírálta a kormánypártot és a miniszterelnököt: „Orbán Viktor játéknak fogja fel az emlékezetpolitikát.” A képviselő szerint ez egy gumicsont volt, melyet a baloldali ellenzék elé dobott a miniszterelnök, hogy ezzel foglalkozzanak a választások előtt, ne a kormány kudarcaival. Abban viszont egyetértett kormánypárti képviselőtársával, hogy nem teljesen reménytelen megegyezni közös, mindenki számára elfogadható értékekben. Schiffer felszólalt még az ellen is, hogy a nemzeti ünnepek pártünnepekké degradálódtak. Ebben a tekintetben önkritikát is gyakorolt, amikor elárulta: az LMP nemzeti ünnepeken tartott rendezvényeit sem szereti.

A vita kulturált mederben folyt mindvégig, így nem is volt szükség a plakáton látható bokszkesztyűkre. A különösebb végkövetkeztetés elmaradt, de a beszélgetés hallgatói azon ritka pillanatoknak lehettek szemtanúi, amikor egy kulturális kérdésről különböző állásponton lévő politikusok és értelmiségiek érdemben folytattak eszmecserét. Ez legalább olyan ritka, mint egy mindenkinek tetsző szobor.

Csepcsányi Éva

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.