Maj Om Ce mester és a térhajlítás
Maj Om Ce mester a bűvészparádén
Maj Om Ce mestert elsőként David Cooperfield varázsolta el…
Mikor előjöhetett végre a duplafenekű varázstérből, meghajlította a gerincét Uri Geller…
Végül hajlott korára való tekintettel megszabadította földi nyűgeitől az életbe idézett Hudini... Persze csak játékból…
Maj Om Ce mester megtörve ballagott haza a bűvészparádéról… Nem is sejtette, hogy aznap látogatja meg a nép Bölcs Vezére…
Maj Om Ce mester felemelkedik
Maj Om Ce mester épp akkor emelkedett fel a meditációból, mikor a nép Bölcs Vezére lótuszülésbe telepedett Maj Om Ce mester elé. A környező bambuszerdőben nagy volt a jövés-menés. Mintha több vad szempár lesett volna a nyugodt hétköznapokhoz képest. A Bölcs Vezér meghökkenve, de elismerőleg így szólt:
– Eddig negyvenháromezer mestert látogattam meg, de amikor én leültem, ők vagy földre hasaltak, ezeket munkatáborba vitettem, vagy ültő helyükben maradtak, ezeket helyben kivégeztettem. Te vagy, Maj Om Ce mester, az első, aki másképp tesz, mint a mesterek. Ezért úgy döntök, felemelkedhetsz társadalmilag is. Holnaptól itt hagyod mértant nem ismerő, a föld sárkányfogsarkaiból kifordult, ványatag kunyhód, s velem jössz legfőbb tanácsadónak a mértanok birodalmába… Holnap érted küldetek…
A bambuszerdőből géppisztolyos állatok sokasága rontott a kis tisztásra, ahol Maj Om Ce mester kunyhója lángolt, de lévén, víz csak a fél mérőföldre lévő folyóban volt, hamvadnia kellett a kalibának. Fehér csontokat találtak a hamu és üszök között a hajnali derengésben…
A Bölcs Vezér mérgében száműzette a még élő és nyilvántartott kilencezer-ötszázharmincnégy mestert. Persze előtte kivégeztette a Maj Om Cét rosszul őrző katonákat.
Végül, mint aki jól végezte dolgát, miért ne, csak nézőpont kérdése, kinevezte magát a Birodalom egyetlen, hiteles MESTERÉNEK.
Maj Om Ce mester és a térhajlítás
Egyszer felkérte Maj Om Ce mestert a helyi közlekedési bizottság, hogy hajlítsa meg a teret Tan Tao tartományban, mert annyira rosszak az utak, napokig tart A pontból eljutni B pontba. Mivel Maj Om Ce mester még sohasem tett ehhez hasonlót, és nem is értette tulajdonképp, miért őt látták a legalkalmasabbnak erre a feladatra; időt kért. Egyik hajnalban kiment a községi játszótérre, és munkához látott. Először is kimérte a teret keresztülmetsző egyenest, aztán ásónyom mélyen, körbeásta a gyermekparadicsom egyik félkörívét, majd, verítékezve ugyan, de a tér egyik felét, akárha konzerves doboz félig nyitott végét hajtaná a másikra, felemelte ásónyom mélyen, s néhány hajnali, munkába igyekvőt megkérve átlendítette a kör másik térfelére. A tér-félből kiálló hinták és mászókák ugyan nem engedték, hogy a két játszótéroldal egymáshoz simuljon, de a feladat sikerült, Maj Om Ce mester meghajlította a teret. Hogy sikeréről megbizonyosodjon, elbújt a környékező bokros részen, s onnan leste a hatást, csemetéikkel érkező és távozó anyukákat, ami leírhatatlan volt.
Mondanom sem kell, Maj Om Ce mester, természetesen, elvállalta a megbízatást, egy kikötéssel. Ha sikerrel jár, kiléphet a pártból. Beadványa fölött egy ad hoc bizottság addig rágódott, míg egy százéves tojás is megopálosodik, de ráálltak végül.
Maj Om Ce mester túllépett hatáskörén, egész Kitájföldet félbehajtotta, ami azóta néz ki úgy, mint egy japán hajtás…
Maj Om Ce mester a megfordított folyásirányú folyónál
Maj Om Ce mestert nem figyelmeztették, hogy kedvenc folyóját… Hogy is mondjam… Megerőszakolják. Még nagy nyugalommal fészkelődött el koradélután mohos, MOC-vésetű ülőkövén, még a legnagyobb nyugalommal nézett bele az ebéd után meglassúdó órák egymásutánjába, még elterpeszkedtek megérzései a folyó ezer évek óta egy irányba hömpölygő, fodros gondolatain, még… Mikor. Mikor. Mikor nem is tudta hirtelen, mi történt. Gyomra felkavarodott. Hányingere támadt. Előrehajolt. Három-három ujjával masszírozta halántékát, aztán szemgolyóit, utóbbiakat annyira, hogy mikor megszabadultak az ujjbegyek kegyetlen nyomásától, szinte pixelesen láttak. De még a pixeles kép is azt mutatta, hogy a folyó felfelé folyik…
Maj Om Ce mester feltápászkodott. Megrázta magát. Rámeredt a folyóra. De már dél volt. Aztán délelőtt. Aztán reggel. Épp egy mézbe áztatott ginzenggyökeret majszolt Oolong teájához. Aztán hajnal, mikor idegesen forgolódott fapriccsén. Aztán tegnap. És tegnapelőtt… És a folyó egyre gyorsabban, egyre kérlelhetetlenebbül… Már gyerekként kacsáztatta a kavicsokat Pro Lival, aki még nem volt sporthorgász, csak porbafingó. Aztán a szülei – Juo és Csen szeretkeztek az ülőkő mellett… Aztán ősemberi hordák, majd azok sem… Sárkányok kora jött el… Végül kimállott a föld a szemlélődő alól, aki már nem egy mester, nem egy ember, nem egy saurus, sem nem koacervátum, hanem maga a Kozmikus Nyugtalanság volt.
Másnap a Párt az előre be nem látható természeti katasztrófák bekövetkezésére hivatkozva birodalomszerte betiltotta a folyók folyásirányának megfordítását népgazdasági hasznosítás céljából. (Egy záradékban betiltották a gondolatébresztő folyóparton ücsörgést is, de ez mellékes.)
A novellákat Miske Emő alkotásai illusztrálják
Kapcsolódó anyag:
Novák Valentin taoista kisprózáiból
