• Balogh Robert: Mit csinál a macska, ha fél?

    „Nagypapával szerettem nézni a borzokat. Tudta merre járnak, ismerte a csapást. Mesélte, hogyha sok kukoricát találnak, akkor az egyik lefekszik a hátára, a másik megpakolja csövekkel és hazahúzza.” – Részlet egy készülő regényből.

  • Irodalmi Jelen

    Száraz Miklós György: Sztálin nem hal meg

    „Egy óra múlva apám Borbála nagynénjével és Sebestyénnel beszélget a budai oldalon, a Kedvesben. Nagyapám nővére kicsit ijedt, de azért hajtogatja: »Jó lesz nekik ez a kis lecke…« Sebestyén pánikban van; nem ért semmit. Egy csoport érkezik. Betaszítják az ajtót, betódulnak, de nem ülnek le, kiabálnak, ragyog az arcuk.” – Részlet a szerző Apám darabokban című regényéből, amely a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg az idei Könyvhétre.

  • Irodalmi Jelen

    Kulcsár-Szabó Anikó: A sóhajok küldték

    Miközben a reszelővel babrál, látja maga előtt a harmadikos Tóbiást. Ezek az emlékek, hagyják már békén! A gyerek még nem tudta vagy nem szerette levágni magának a körmeit, a jóisten tudja, és valahogy ezt Tibor sem szívesen vállalta el, így kénytelen rá, Tinkára hárult a feladat. – Kulcsár-Szabó Anikó novellája.

  • Irodalmi Jelen

    Ürmös Attila: Üzenet a birka fülében

    „A srácok pár hónap múlva csúfolni kezdtek a kis zöld biciklim miatt, Sverti azt mondta rá: Cicafing! Zoran pedig jégkrémes pálcikákat dobált a küllői közé, amíg tekertem. Persze, a dolgok végül mindig elrendeződnek, most is így lett. A tanító néni egy nap kiparancsolt bennünket az udvarra a tavaszi napsütésben, és kérte, akinek itt van, hozza a kerékpárját, mert biciklizni tanulunk.” – Részlet Ürmös Attila készülő regényéből

  • Irodalmi Jelen

    Marton-Ady Edina: Valami idegen

    Szorítja a kezében a fia zászlóját, nem akarja eldobni, de tovább vinni sem. Elteszi a kulacsot, körülnéz. Az a férfi, a kanárisárga ingben. Az ünnepségen is ott volt. Tőle kapták a papírlobogót. Két sarokkal van mögöttük, egy asszonnyal beszélget kedélyesen, aki egy keménypapírból épített pult mögött áll. – Marton-Ady Edina novellája

  • Irodalmi Jelen

    Novák Valentin: Álomtourbina – Részlet az Ünnepi Könyvhétre megjelenő regényből

    Szilágyi Szilamér (Sziszi), a hajdani versenyző és futár a barátok unszolására rááll egy fogadásra, s megmutatja, tíz év után képes még feltekerni Dobogókőre. Egyebek mellett szenvedéseiről, vízióiról, álmairól, életéről, szabadság és szabadosság problémaköréről szól ez a regény. S mivel a Pilisben van Mexikó is, ellátogathat a tisztelt olvasó egy Moctezuma idejebeli kerékpáros-futball mérkőzésre is… – Ajánló Novák Valentin Könyvhétre megjelenő regényéből.

  • Irodalmi Jelen

    Persányi Norina: Tanulság nélkül

    „A férfi felajánlja, aludjanak náluk, van egy vendégszobájuk külön vendégfürdőszobával. Nemrég építtették, teszi hozzá büszkén. Gyula és Sacka ellenkeznek, nekik holnap dolgozni kell, mondogatják.” – Persányi Norina novellája.

  • Irodalmi Jelen

    Szávai Attila: Ugyanaz

    „Joli gyakran beleszagol a mellette elgyalogoló irodistalányok húzta illatfelhőbe. Közben elképzeli, ahogy a fiatal menedzserlány reggel munkába készülődik a szép fürdőszobában, amiben két mosdó van, két tükör, bidé és vécékagyló, két autó a garázsban. Ahogy a többtucatnyi drága, divatos ruha közül kiválasztja az aznapi szettet.” – Szávai Attila novellája.

  • Irodalmi Jelen

    Dénes Gabriella: Virágszálak egyfajta tu b’shevatra

    „Ki kell várni. Ebben az illatpillanatban érdemes lefeküdni. Tömény aromatánc libbenjen be az orron, teljék fél perc… szédült hörgő, bódult tüdő, illatos érszűkület. Fények. Színek. Lila. Sejtjeim érzik, amikor az első rügy kipattan. Indul az illatrészegség. Keringek vakon, zúgva, találomra. Szédít. Vonz, bár ellen kéne állnom.” – Dénes Gabriella novellája.

  • Irodalmi Jelen

    Bonczidai Éva: Lady Midnight

    „Húsvét előtt – feltűnt, hogy Jucikát nem látjuk mostanság a postaládánál, pedig már hetekkel az ünnepek előtt mindig sok képeslapot kap – ismét bekopogtunk. Nem nyitott ajtót. Tanakodtunk, mit kell ilyenkor tenni, de aztán csak előkotortuk a kulcsot, amit évekkel ezelőtt Géza hozott, hogy legyen nekünk is, ha történne valami, amíg ők nincsenek otthon.” – Bonczidai Éva novellája.

  • Irodalmi Jelen

    Kisslaki László: A megtévedt libák

    „Lehoczki, míg az asszony beszélt, kíváncsian méregette beesett arcát és valószínűtlen csont és bőr testét. Talán azért is tűntek nagynak Takóné keblei. „Na, azért a baba nem éhezik, hisz jut neki tej elég” – gondolta, és megpróbálta összeszedni magát.” – Kisslaki László novellája.

  • Irodalmi Jelen

    Kőrössi P. József: Társasjáték

    „– Ha majd jönnek a fináncok a nagylakattal, kérdezd már meg őket, Halleluja, édes egy komám, meddig megyünk még befelé.
    – Te kérdezd meg, édes egy komám, a te újságíró barátaidat, hogy ők meddig engedik. A szemük világát! Ide most már egy se teszi be a lábát, mese vót, mese nincs.” – Kőrössi P. József novellája.

  • Irodalmi Jelen

    Magyar Csaba: Csúcsról csúcsra – Három groteszk

    „Ettől kezdve szárnyalni kezdett a karrierem. A négyzet után egyenesen a szabályos nyolcszögre kerültem, ahol egy hatfős csapat élén húszkilós súlyokkal közlekedtem az átlók és az oldalszakaszok labirintusában. Rövidesen pedig már a legfeljebb tizenhárom oldalú szabályos poligonok bejárásának szaktekintélyeként tartottak számon.” – Magyar Csaba kisnovellái.

  • Irodalmi Jelen

    Sárfi N. Adrienn: Monte Carlo

    „Ő maga is így ment fel a lépcsőn még késő délután, gondolja, ilyen könnyeden és gyanútlanul. Akkor még nem voltak sokan, utcai ruhában tengtek a kíváncsi turisták. A bejáratnál elkérték Sanyi útlevelét. Az előcsarnokban idősebb nők ültek csörömpölő játékgépek mellett, orruk előtt színes ábrák szaladtak, mindenféle gombokat nyomogattak és karokat húzogattak…” – Sárfi N. Adrienn novellája

  • Irodalmi Jelen

    Döme Barbara: Lásó pujaro

    „Arra ébredtem, hogy egy férfi áll mellettem. Rendőrruha volt rajta. Sírni kezdtem, a kövér asszonyt kerestem, de sehol nem láttam. Arra gondoltam, örökre itt ragadtam, nincs, aki hazavezessen.” – Döme Barbara novellája.

  • Irodalmi Jelen

    Kántor Zsolt: Mallarmé Rilkénél – Paul Celan emlékére

    „– Egy nő keze lóg le az ágyról, nézzétek! – fedezi fel Mallarmé. – A könyv lapjain felébredt. Kijött a könyvből a hölgy. Arcán forró fények. Mintha ezért nem lenne megszokott az élet. És ferde a kinyílt kötet az amazon erotikus testtartása miatt. Takarjuk be a térképpel! Hadd feküdjön hanyatt!” – Kántor Zsolt novellája

  • Irodalmi Jelen

    Kun Árpád: Megint hazavárunk

    „Nos, a negyedik utas a Napkirály háromszáz évvel korábbi kiejtésével beszélt, ráadásul ódivatú választékossággal és nyelvtani szerkezetekkel. Amire nem lehetett magyarázat, hogy egy eldugott kanadai faluban nevelkedett, mivel a fülkébe való belépésekor szertartásosan lekezelt külön mindegyikünkkel, bemutatkozott, hogy Ibrahimnak hívják, és hozzátette, hogy egyébként »Konstantinápolyban vala lakása«, vagyis hogy valódi isztambuli török.” – Részlet Kun Árpád ősszel megjelenő regényéből.

  • Irodalmi Jelen

    Márton László: Műfordítói levelek Schilling Árpádhoz, 7.

    "Amennyire meg tudom ítélni, a műnek ez a része színházilag sok sebből vérzik. A legnagyobb baj az vele, hogy még el sem (újra sem) indult a cselekmény, Goethe máris megakasztja azzal, hogy régi ötleteit, műhelyforgácsait, udvari rendezvényekre írt verses szövegeit gátlástalanul belegyömöszöli a karneváli felvonulásba."

  • Irodalmi Jelen

    Nagy Zopán: Látens, No. II. – Tizedik rész

    „Ő volt az a Kóbor Tódor, aki hajdanán egyszerre kirándult és mártogatott, nadrágszíjait szította a vad szélben és galoppozott, ügetve öntött ürgét szívesen, ráadásul dörzsölve is volt szerencsés a szoknyások próbálgatása közben: timsóval, sebbel, gézzel, vérrel, borostával, szeszbetéttel, eszméletlen szentbeszéddel, szóval (v)egyszerűséggel elegyen, majdhogynem natúr-nászosan. Ó, szoknyanász az avaron…”

  • Irodalmi Jelen

    Kőrösi Zoltán: A történet második árnyéka

    „Nem csak üzlettársak, de gyerekkoruktól fogva barátok is voltak, együtt jártak Esztergomtól Óbudáig, a kártyaasztaloktól a faragott tornyocskás Vigadóig, megesett az is, hogy csak hajnalban kocsiztak vissza, dőlt belőlük a cigaretta és az alkohol szaga. De hiába volt a sok máshol töltött este, a jobb oldali férfi végül is ott, Leányfalun lett szerelmes.” – Kőrösi Zoltánra A Történet második árnyéka című írásával emlékezünk.