Könnyen lehet, hogy Goethe a Phorkyasok, az egyetlen közös foggal és egyetlen közös szemmel bíró öregasszonyok alakjában az utópikus szocializmus köztulajdon-eszméjét gúnyolja ki. A szerepben Kulka János öregasszonyként ijesztgeti Helénát, vagyis Bodnár Erikát. – Márton László levelei a rendezőhöz a Katona József Színházban színpadra állított Faust megszületésének kulisszatitkaiba avatnak be, részletekkel az újonnan fordított műből.

 

Márton László

Műfordítói levelek Schilling Árpádhoz, 3.

  

A két görög filozófus az előadás fontos mozzanata lett. Goethe itt a kortárs természettudósok vitáit figurázza ki. Ő maga egyértelműen Thalés, vagyis a „neptunisták” pártján állt, ellentétben az Anaxagoras által megtestesített „vulkanistákkal”.

(2014. június 19.)

 

Kedves Árpád,

küldöm az újabb jelenetet, Anaxagoras és Thalés vitáját. A cselekmény szempontjából annyi a jelentősége, hogy Thalés elindítja Homunculust a tenger felé, ahol a lombikba zárt mesterséges intelligencia Galateával nászt ülve elnyeri majd (a következő utáni jelenetben) a szerves létezést.

Bölcseleti szempontból viszont kulcsfontosságú a jelenet: a természetet leigázni akaró, vulkanista Anaxagoras nem tudja felmérni beavatkozásainak következményeit. Lenézi a boszorkányok vajákosságát, de ő is közvetlen segítséget vár a Holdtól az általa pártfogolt törpék védelmében, aztán a becsapódó kisbolygótól vagy óriásmeteortól nagyon meg van lepődve.

Barátsággal,

Laci

***

A Phorkyasok öregasszonyok voltak, három nővér. Egyetlen közös foguk és egyetlen közös szemük volt. Amelyikük nézni vagy rágni akart, elkérte a másik kettőtől a szemet vagy a fogat. Munka közben eszembe jutott: egy szemgolyóval még csak lehet nézni, de egyetlen foggal rágni nemigen. Kulka János nagyszerűen megformálta a szerepet: öregasszonyként ijesztgeti Helénát, vagyis Bodnár Erikát.

(2014. június 26.)

 

Kedves Árpád,

küldöm a Phorkyas-epizódot. Közvetlen színpadi jelentőségét az adja, hogy Mephistopheles az itt felvett Phorkyas-alakban csinálja végig a 3. felvonást. Te döntöd el, hogy a feminin vonások dominálnak-e, vagy inkább a félszeműség-fogatlanság.

Úgy sejtem (még majd utánanézek), Goethe itt az utópikus szocialista köztulajdon-eszmét gúnyolja ki. (Owen és Fourier nézeteiről biztosan hallott, sőt olvashatta a műveiket is. Utóbbi gondolta, hogy a saját test sem feltétlenül saját tulajdon.) Ez nem hiszem, hogy önmagában véve érdekelné a mai nézőt. Az viszont érdekes gondolat, hogy valaki közösségi felhatalmazás alapján, közös érzékszervvel jogosult szemlélni a világot.

És persze mai szemmel akár Csehov felől is nézhetjük a jelenetet.

Barátsággal,

Laci

***

Mostanra, a második felvonás elkészültére vált Schilling számára egyértelművé egy sor, a játékstílussal kapcsolatos megoldás. Roppant fogékony volt a szövegben megbúvó provokációkra és groteszk elemekre.

(2014. július 4.)

 

Kedves Árpád,

küldöm a tengeri finálét. Ezzel most már megvan a teljes 2. felvonás. Rengeteg kisebb-nagyobb poén van a jelenetben. A Kabírokkal való élcelődést megpróbáltam magyar fül számára is feszültté tenni. Az ifjú vízihulláknak valószínűleg erekciójuk van, kivéve azokat, akikből a szirének az utolsó csepp vért is kiszívták.

Ami a lényeg: Próteus, az átváltozás démona Goethe számára a (még nem darwini, hanem Lamarck-féle) törzsfejlődést jelképezi. Próteus azt mondja Homunculusnak: ha valóban el akarja nyerni a létezést, akkor végig kell járnia a törzsfejlődést a kezdetektől. Azt persze Homunculus nem fogja fel, hogy ennek mi lesz a következménye: Galatea bájai hatására széthullik, és egy rakás világító egysejtű lesz belőle.

A harmadik felvonás kemény dió, de megtörjük.

Barátsággal,

Laci

***

 [2.3.4.4]