Ugrás a tartalomra

 

Márton László: Műfordítói levelek Schilling Árpádhoz, 3.

Könnyen lehet, hogy Goethe a Phorkyasok, az egyetlen közös foggal és egyetlen közös szemmel bíró öregasszonyok alakjában az utópikus szocializmus köztulajdon-eszméjét gúnyolja ki. A szerepben Kulka János öregasszonyként ijesztgeti Helénát, vagyis Bodnár Erikát. – Márton László levelei a rendezőhöz a Katona József Színházban színpadra állított Faust megszületésének kulisszatitkaiba avatnak be, részletekkel az újonnan fordított műből.

 

Márton László

Műfordítói levelek Schilling Árpádhoz, 3.

  

A két görög filozófus az előadás fontos mozzanata lett. Goethe itt a kortárs természettudósok vitáit figurázza ki. Ő maga egyértelműen Thalés, vagyis a „neptunisták” pártján állt, ellentétben az Anaxagoras által megtestesített „vulkanistákkal”.

(2014. június 19.)

 

Kedves Árpád,

küldöm az újabb jelenetet, Anaxagoras és Thalés vitáját. A cselekmény szempontjából annyi a jelentősége, hogy Thalés elindítja Homunculust a tenger felé, ahol a lombikba zárt mesterséges intelligencia Galateával nászt ülve elnyeri majd (a következő utáni jelenetben) a szerves létezést.

Bölcseleti szempontból viszont kulcsfontosságú a jelenet: a természetet leigázni akaró, vulkanista Anaxagoras nem tudja felmérni beavatkozásainak következményeit. Lenézi a boszorkányok vajákosságát, de ő is közvetlen segítséget vár a Holdtól az általa pártfogolt törpék védelmében, aztán a becsapódó kisbolygótól vagy óriásmeteortól nagyon meg van lepődve.

Barátsággal,

Laci

***

A Phorkyasok öregasszonyok voltak, három nővér. Egyetlen közös foguk és egyetlen közös szemük volt. Amelyikük nézni vagy rágni akart, elkérte a másik kettőtől a szemet vagy a fogat. Munka közben eszembe jutott: egy szemgolyóval még csak lehet nézni, de egyetlen foggal rágni nemigen. Kulka János nagyszerűen megformálta a szerepet: öregasszonyként ijesztgeti Helénát, vagyis Bodnár Erikát.

(2014. június 26.)

 

Kedves Árpád,

küldöm a Phorkyas-epizódot. Közvetlen színpadi jelentőségét az adja, hogy Mephistopheles az itt felvett Phorkyas-alakban csinálja végig a 3. felvonást. Te döntöd el, hogy a feminin vonások dominálnak-e, vagy inkább a félszeműség-fogatlanság.

Úgy sejtem (még majd utánanézek), Goethe itt az utópikus szocialista köztulajdon-eszmét gúnyolja ki. (Owen és Fourier nézeteiről biztosan hallott, sőt olvashatta a műveiket is. Utóbbi gondolta, hogy a saját test sem feltétlenül saját tulajdon.) Ez nem hiszem, hogy önmagában véve érdekelné a mai nézőt. Az viszont érdekes gondolat, hogy valaki közösségi felhatalmazás alapján, közös érzékszervvel jogosult szemlélni a világot.

És persze mai szemmel akár Csehov felől is nézhetjük a jelenetet.

Barátsággal,

Laci

***

Mostanra, a második felvonás elkészültére vált Schilling számára egyértelművé egy sor, a játékstílussal kapcsolatos megoldás. Roppant fogékony volt a szövegben megbúvó provokációkra és groteszk elemekre.

(2014. július 4.)

 

Kedves Árpád,

küldöm a tengeri finálét. Ezzel most már megvan a teljes 2. felvonás. Rengeteg kisebb-nagyobb poén van a jelenetben. A Kabírokkal való élcelődést megpróbáltam magyar fül számára is feszültté tenni. Az ifjú vízihulláknak valószínűleg erekciójuk van, kivéve azokat, akikből a szirének az utolsó csepp vért is kiszívták.

Ami a lényeg: Próteus, az átváltozás démona Goethe számára a (még nem darwini, hanem Lamarck-féle) törzsfejlődést jelképezi. Próteus azt mondja Homunculusnak: ha valóban el akarja nyerni a létezést, akkor végig kell járnia a törzsfejlődést a kezdetektől. Azt persze Homunculus nem fogja fel, hogy ennek mi lesz a következménye: Galatea bájai hatására széthullik, és egy rakás világító egysejtű lesz belőle.

A harmadik felvonás kemény dió, de megtörjük.

Barátsággal,

Laci

***

 [2.3.4.4]

 
[Még mindig A PÉNEIOS FELSŐ FOLYÁSÁNÁL,
mint előzőleg.]
 
MEPHISTOPHELES (a túloldalon fölfelé kapaszkodva)
Itt mászom a meredek sziklalépcsőn.
Göcsörtös tölgyek közt zihál a légcsőm!
Otthon, a Harz-hegy gyantás levegője
Majdnem szurok: vagyok nagy kedvelője!
7955          Kis híján kénkő... Itt, a görögöknél
Ilyen szag után hiába lihegnél.
Égek a szakmai kíváncsiságtól:
Az ő pokluk milyen anyaggal lángol?
DRYAS
Otthon lehet, hogy műveltséged jó nagy,
7960          De itt külföldön egy hülye bunkó vagy.
Ne a hazád emlékét ízleld,
Hanem e szent tölgyfákat tiszteld!
MEPHISTOPHELES
Eszünk ott jár, amit elhagytunk régen.
Amit megszoktunk, az marad az Éden.
7965          De mondd csak: ott a barlangban mi az,
Ami hármas alakban görnyed?
DRYAS
Az ott a három Phorkyas!
Beszélj velük, ha nem riasztanak e szörnyek!
MEPHISTOPHELES
Miért is ne? – Megáll bennem az óra!
7970          Edzett vagyok, de ilyet még nem láttam!
Bevallom, borsódzik a hátam.
Ezek szörnyűbbek, mint a mandragóra!
Nézzünk bármely szokásos bűnig:
Vajon egy kicsit is ocsmánynak tűnik
7975          E hármas förtelemhez képest?
Ilyet az otthoni pokol
Legszörnyűbb részén sem tűrnénk sehol!
Ez a Szépség földjén gyökerezik,
És nagy büszkén antiknak nevezik. –
7980          Megmozdulnak. Szagommal hatni bírok!
Sipítoznak a denevér-vámpírok.
AZ EGYIK PHORKYAS
A szemgolyót, hugicák, hogy megnézzem:
Szentélyünkhöz ki lép közel merészen?
MEPHISTOPHELES
Tisztelt hölgyeim! Hadd lépjek közel,
7985          Hogy áldásotokat háromszor nyerjem el!
Nem ismertek, de jönni volt okom:
Vagyok, ha igaz, távoli rokon.
Ős istenek látogatója voltam,
Ops és Rhea előtt már meghajoltam,
7990          S Káosz nővérei, a vén Párkák előtt,
Még tegnap... vagy tegnapelőtt...
De nem leltem hozzátok foghatóra!
Csak bámulok... némán... és meghatódva...
PHORKYASOK
Nem is buták ezek a mai kölkök!
MEPHISTOPHELES
7995          De mért nem írnak rólatok a költők?
Mondjátok csak: ez hogy lehet?
Mért nem láttam rólatok képeket?
Szobrász vésője, róluk mért nem vallasz?
Mért mindig csak Juno, Venus meg Pallas?
PHORKYASOK
8000          E magányban, mit az éj özönöltet,
Nem támadt bennünk ilyen ötlet.
MEPHISTOPHELES
Így távol a világtól ez nehéz!
Nem láttok senkit, és rátok senki se néz.
Költözzetek olyan otthonba,
8005          Hol közös trónon ül a művészet s a pompa!
Hol gyors iramban, napra nap,
Egy márványtömb – mint hős – életre kap.
Hol...
PHORKYASOK
         Hallgass! Ne csigázd a vágyunk!
Mi haszna, ha tudóbbá válunk?
8010          Éjben születve, Éj lényeivel rokon,
Homályosak vagyunk, felsőfokon.
MEPHISTOPHELES
Enyhíthető ennek hatása:
Az ember átviheti magát másra.
Nektek egy szemetek, egy fogatok van.
8015          A mítosszal egyező volna sokban,
Ha kettőtökben gyűlne három,
S harmadiktok képe lenne sajátom,
Rövid időre, persze.
EGYIK PHORKYAS
                                               Elfogadjuk?
MÁSIK KETTŐ
De a szemet és a fogat nem adjuk!
MEPHISTOPHELES
8020          Épp azt tagadjátok meg, ami fontos.
Hogy lesz enélkül képmásotok pontos?
EGYIK PHORKYAS
Hunyd be fél szemedet: hasonlítani ő fog.
Vicsorogj: látsszon a metszőfog,
És profilból, máris eléred,
8025          Olyan vagy, mintha volnánk a testvéred.
MEPHISTOPHELES
Na jó!
PHORKYASOK
                          Csináld!
MEPHISTOPHELES (profilból Phorkyasszá változik)
                                       Nem lesz abban hiba:
Itt állok én, Káosz kedvelt fia.
PHORKYASOK
Káosz lányai vagyunk! Hárman? Ketten?
MEPHISTOPHELES
Hű, de ciki! Hermafrodita lettem!
PHORKYASOK
8030          Új hármasunkban te vagy a legszebb nő.
Már két szemünk van! Sőt, fogunk is kettő!
MEPHISTOPHELES
El kell bújnom, hogy ne lásson emberszem,
S pokolban az ördögöket ijesszem.
(El.)
 
 
Leadfotó: Katona József Színház, Nagy Zágon
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.