6. Kolozsvári Magyar Napok – Murok és sárgarépa

Hatodik alkalommal nyílt Erdély fővárosában nagyszabású magyar kulturális fesztivál. Az augusztus 16. és 23. között sorra kerülő programok zavarba ejtően bő kínálatából főleg irodalmi vonatkozásúakat választott ki helyi munkatársunk, Varga Melinda.

6. Kolozsvári Magyar Napok

Murok és sárgarépa

Zuhogó esőben érkezem meg a Bulgakovba, a Kolozsvári Magyar Napok irodalmi programjainak fő színhelyére. Ezzel párhuzamosan kiállítások, filmes- és színházi események, kerekasztal-beszélgetések futnak, négy és hat óra között legnagyobb a kulturális pezsgés, a New York, a Tranzit Ház, az egyetemek előadótermei, galériák, kávézók telnek meg művészetet, irodalmat kedvelő kolozsváriakkal. Szívesen klónozná magát az ember ilyenkor, hogy mindenütt ott lehessen.

Izgulok, nehogy lekéssem a vajdasági Sikoly folyóirat főszerkesztője, Sándor Zoltán író és az erdélyi születésű, az anyaországban élő Vincze Ferenc prózaíró estjét, időben elindulok, de a kiadós zuhé igencsak megnehezíti a délutáni órákban amúgy is csigalassúságú városi közlekedést, s nincs az a leleményes sofőr, aki ki tudná kerülni a forgalmi torlódást. Sándor Zoltán, aki messziről érkezik a Kincsesbe, a Kolozsvár előtti Magyarfenesen kialakult dugó miatt fél órás késéssel ér a kávéház tetőterébe.

A Bulgakov fedett teraszán az erdélyi főúri konyha titkairól beszélget Ugron Zsolna, Molnár Bánffy Kata, Szebeni Zsuzsa, Farkas Adrienn és Kovács Attila Zoltán báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola receptkönyvének új kiadása apropóján. Vágni lehet a füstöt, egy tűt nem lehet leejteni. Kár, hogy a kortárs novellisták nem ennyire népszerűek, de azért a tetőtérben is szép számban várakoznak az érdeklődők.

Amíg Sándor Zoltánra várunk, Karácsonyi Zsolt, az est házigazdája, megkéri Vincze Ferencet, hogy olvasson fel, s ő nem is választhatott volna jobb novellarészletet a zömében fiatal, diákközönség számára, mint az Albérlet-apokrif címűt.  A téma hamar otthonra lel, a humoros részeken nevetnek. Időközben megérkezik Sándor Zoltán, és rögtön a közepébe vág, kötete, a Föltámad a szél nyitódarabját, a Hangok a föld alól című írást olvassa fel.

Majd Karácsonyi kérdezi a meghívottakat a novella szerepéről az irodalomtörténetben és a kortárs folyóiratokban, felvillantva, hogy manapság inkább a regényeket kedvelik az olvasók, a hosszabb szövegek felé irányul a mai szépirodalom figyelme, gyakori a novellafüzérként felépített regény is. Utóbbira jó példa Vincze Ferenc Desertum című kötete.

Sándor Zoltán úgy véli, a magyar irodalom regényközpontúvá vált, a kiadók még a költőket is regényírásra buzdítják, kissé háttérbe szorult a novella, a műfajt azonban több író is magas szinten műveli, ezt bizonyítják a Körkép és Az év novellái antológiák. Vincze Ferenc szerint a magyar irodalom folyóirat-központú, a lapok inkább a novellát kedvelik, hiszen regényrészletet közölni kockázatos. Bodor Ádám Sinistra körzetének megjelenése „posztbodoriánus” vonulatot alakított ki az irodalmunkban, számos kortárs prózaíró gondolkodik novellákra épülő regényben.

Sándor Zoltán Föltámad a szél című könyve regényesített novellafüzér, hét írásának helyszíne egy fiktív falu, amelyet a szülőhelye, Muzslya ihletett. A Térdről a világ a kilencvenes évek szerbiai háborús konfliktusait idézi meg. Politikai újságíróként állandóan hírekkel dolgozott, ezek irodalmi feldolgozásaként is értelmezhető a könyv.

A kortárs prózában erőteljes a közelmúlt feldolgozása, például Dragomán György és Csender Levente műveiben, de a meghívottak regényeiben is fontos ez a jelleg – állapította meg Karácsonyi, majd arról kérdezte a meghívottakat, véleményük szerint milyen irányba mozdul el napjaink elbeszélő irodalma.

Sándor úgy látja, hogy a magyar próza visszatér a történethez, a szövegirodalom lecsengőben van. A napi társadalmi valóság puszta megjelenítése, egyfajta dúsított realizmus jellemzi több kortárs író prózáját, így a Dragománét is. A Térdről a világ és a Föltámad a szél című könyveiben fontos a történet, az olvasmányosság. Vincze Ferenc Desertumja szintén kötődik a rendszerváltás előtti időkhöz, úgy érzete, fel kell dolgoznia a szüleivel, nagyszüleivel történteket. „Az átadásban van a lényeg, ez határozza meg az életünket” – vélte. Szerinte a kortárs prózát a társadalom aktuális problémái foglalkoztatják.

Miként lehet a történelmet úgy feldolgozni regényben vagy novellában, hogy a társadalom számára aktuális üzenetet hordozzon? – merült fel a kérdés. „A második világháborút a bosnyákok, a szerbek, a magyarok, a horvátok másképp dolgozzák fel, más-más, gyakran ellentétes nézőpontok érvényesülnek. A történelem a politika folytatása más eszközökkel” – mondta erről Sándor Zoltán. Vincze Ferenc szerint történelmekről, és nem egy történelemről beszélhetünk. E vonatkozásban Szilágyi István Bolygó tüzek című novelláskötetét és Heinrich Böll Billiárd fél tízkor című regényét emelte ki.

Végezetül a szülőföld megjelenítéséről kérdezte Karácsonyi a meghívottakat. Sándor Zoltán műveiben fontos szerepet játszik szülőfaluja, de csak akkor tudta írásaiba építeni Muzslyához fűződő érzelmeit, amikor eltávolodott tőle, és Szabadkára költözött. Vincze Ferenc viszonyát Erdélyhez az állandó közelítés és távolítás határozza meg, olykor teher, máskor nagyon szereti a szülőföldjét. Olyan ez, mint a murok és a sárgarépa viszonya: az édesanyja murokért küldi le a közértbe, ahol ő sárgarépát kér.

Ihlető Kalotaszeg

A főtéren már hangolt a    Nightlosers zenekar, esőkabátban, gumicsizmával, esernyővel a kézben a koncertre igyekeztek az emberek, de nem bánták meg azok sem, akik a Bulgakov meleg emeleti terében maradtak.

Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ugyanis olyan tájra kalauzolta az irodalom és zene kedvelőit, amelyet egy könnyűzenei koncert minden előnye ellenére sem tudott volna megjeleníteni. A fiatal színművész nemrég Méhes György életművét ültette egyéni előadásába, de Hunyadi Sándort is feldolgozta már, mondhatni kávéházi színházzal népszerűsíti irodalmunkat.

„Nagyírásos” írók, költők vallomásai Kalotaszegről című egyéni műsora kalotaszegi népdalokkal, egyházi énekekkel tűzdelt irodalmi-történelmi kavalkád, amely helytörténeti érdekességek, a vidék regénybe illő figurái, legendás alakjai mellett olyan írókat és művészeket is megidézett, akik valamiképp kötődnek Erdély eme gyönyörű vidékéhez. Kevesen tudják, hogy Ady itt kérte meg Boncza Berta, avagy Csinszka kezét, vagy hogy a művész a műsor összeállítása során találkozott a költőt jól ismerő, már igencsak idős férficseléddel, aki arról mesélt, milyen bohém is volt a mi Ady Endrénk. Az inasnak hajnalonta el kell kellett tüntetnie a kertből a boros flaskákat az asszonyság elől, másképpen Csinszka nagyon ideges volt.

Munkácsy Mihály Honfoglalás című festményén szerepel egy kalotaszegi alak is, aki úgy került oda, hogy a festő előmunkálatként be szerette volna járni a Kárpát-medencét, így Bánffyhunyadra is ellátogatott. Kós Károly, Márai Sándor, Móricz Zsigmond több műve is kötődik a vidékhez, és még sokan mások, akik nem férhettek bele a műsorba, ihletődtek a csodaszép Kalotaszegen.

Marosán előadása révén kicsit mi is részesei lehettünk a történelemnek, azoknak az irodalmi pillanatoknak, amikor a Nem élhetek muzsikaszó nélkül vagy A Kalota partján című, kimagasló alkotások születtek.

Koncert esőben, maratoni filmvetítések

A főtéri koncert már javában zajlott, mire véget ért a Marosán-est, és eső ide vagy oda, a kolozsváriak nagyon szeretnek bulizni. Ha valaki mégis tartalmasabb szórakozásra vágyott, elmehetett a Kolozsvári Magyar Filmnapok késő estébe nyúló, beszélgetéssel egybekötött vetítéseire.

A programból érdemes kiemelni a nemrég elhunyt színháztörténészről, Kötő Józsefről szóló portréfilmet, amelyet Vig Emese készített. Utána pedig megnézhettük a Bartha Ernő képzőművészetéről készült, Életformák a szabadságért című filmkollázst.

És aki még bírta szusszal, kiállhatott az esőbe elcsípni a Magna Cum Laude zenekar utolsó dalait.

Varga Melinda