A magyar szex néhány árnyalata

A szexpartner-cserére szakosodott swingerklubok világát mutatja be egy magyar erotikus regény, amelynek szerzője a titokzatos Árvay Gréta. Az Elmerülve című könyv tabukat nem dönt, de az erotikára fogékony olvasóknál könnyen telibe találhat.

A szürke ötven árnyalatának magyar verziójaként is emlegetik az Árvay Gréta álnév mögé bújó szerző Elmerülve című erotikus regényét, amely idén jelent meg az Athenaeum Kiadó gondozásában. A budapesti szereplők a Mistique nevű swingerklubban teljesítik be vágyaikat, párcserével tesznek szert új szexuális élményekre.

A regény hat párhuzamosan futó, mégis folyton egymásba merülő történetre tagolódik. Fejezetcímek vagy számozás helyett a szereplők nevei különítik el az egyes szálakat. Anna középkorú, magányos szobrászművész, aki legfrissebb szakítása után mély önsajnálatba burkolózva lézeng otthonában, amikor barátnője azzal az ötlettel próbálja kizökkenteni, látogasson el egy pesti swingerklubba. Lilla, a törtető irodista egy munkahelyi kaland után dönt úgy, alkalmi szexpartnerével ő is kipróbálja a Mistique-et. Zsoltot, az ötvenes éveiben járó orvost a válás, volt feleségének dermesztő hiánya, Gábort, a valaha kövér kisgyerekből macsóvá gyúrt fiatal srácot pedig az idősebb nők utáni vonzalma kergeti a klubba. A regényben szerepel továbbá két pár is: Júlia és Laci, illetve Botond és Zsófi.

A Mistique egy elegáns, szigorú szabályrendszerrel működő budapesti klub, amely egyaránt fogad szingli hölgyeket és urakat, párokat, idősebbeket és fiatalabbakat. Az Elmerülve részletesen bemutatja a hely atmoszféráját, a közös, elsősorban beszélgetésre, ismerkedésre szánt bárrészt, a különböző hangulatú, más-más vágyakat kielégítő szobákat, és a klub nagyasszonyát, a titokzatos Mistique-et, aki minden éjjel egy-egy buja tánccal korbácsolja fel az ott iszogatók érzékeit.

A szöveg tételesen, fejezetről-fejezetre felvillant néhány szabályt, amelyet a klubba látogatóknak be kell tartaniuk. A vendégek némi hozzájárulás fejében korlátlanul fogyaszhatnak ételt és italt, más-más tarifák vonatkoznak azonban a párokra, a szóló urakra és hölgyekre. Az egyedülálló férfiaknak a pároknál is magasabb összeget kell fizetniük, viszont a pár nélkül érkező nők ingyen léphetnek be. A bárban tilos a szex, vannak persze kivételek, például a Tiéd a terep című tematikus esten, „amikor ott kezdhetsz el dugni a klub területén, ahol csak akarsz.“ A vendégek a klubban fehérneműt viselnek, kölcsönös szimpátia alapján választanak, bármely formációban igénybe vehetik a szobákat. Ha valaki nem tetszik a másiknak, egyszerűen nemet mond, vagy gyengéden ellöki a beszállni kívánó kezét; nincs mentegetőzés, magyarázkodás.

A szereplők szinte egyik esetben sem azt kapják a klubtól, amit vártak, hiszen kivétel nélkül mindannyian sérültek: gyermekkori traumákat, frusztrációkat cipelnek magukkal. Lelki gondjaikat testi örömökkel próbálják kompenzálni, s míg egyeseket szinte nyomorba dönt az önmagáért való bujálkodás, másokat kizökkent korábbi pozíciójából, például az alárendelt feleség vagy az érzelmek nélkül szexelő kalandornő szerepéből. Sorsuk több ponton egymásba gabalyodik, a sebész a kőszívű Lillát hódítja meg akaratlanul, Júlia pedig leszbikus kalandba bonyolódik egy másik feleséggel, Zsófival.

Bár a szöveg elején a szexjeleneteké a főszerep, a történetekben előrehaladva az erotika másodlagossá válik. Addig viszont az olvasó megkap mindent, amit egy erotikus regénytől és annak nyelvezetétől elvárhat: „mialatt Bence óvszert húz, négykézláb az ágy széléhez mászom, odahúzom Jocit, és a számba veszem a farkát. Kisebb, mint Bencéé, de kőkemény, a tulaja pedig értékeli a sokat dicsért technikámat, és kéjes zihálással közelebb von magához. Ezalatt Bence a fenekemhez kerül, és hátulról hatol belém, ezt már szeretem, ezek az ismerős, kemény mozdulatok, (...) elképesztő ez a két fasz bennem, nem is tudom, volt-e valaha ilyen jó.“

Míg A szürke ötven árnyalata meglehetősen elhibázottan mutatja be például a BDSM világát, amely a kötözés-fegyelmezés, a dominancia-alávetettség és a szadizmus-mazochizmus fogalmaihoz kapcsolható szexuális magatartást jelöli, addig az Elmerülve olyannyira hiteles swinger-ábrázolás, hogy a most is üzemelő budapesti klubok honlapjain szinte szóról-szóra visszaolvashatjuk a Mistique szabálykönyvét. A Szürke szintén sikertelenül próbálja a szexuális aberrációt egy lelki sérülésre adott válaszreakcióként értelmezni. Bár Árvay Gréta regénye is hasonló alapfeltevéssel operál, de legalább nem torzít, megengedi, hogy a swingerklubbot egyik pillanatban még izgató gyönyörbirodalomnak, a másikban már pokolian lélekörlő helynek láthassuk: „Utána pedig csak járkálok egyik szobáról a másikra, nézem a szép és kevésbé szép nőket, ahogy engedelmesen aláhajolnak minden perverziónak, ami csak egy férfi agyában megszülethet, és nézem a férfiakat, akik néha már csak becsületből kefélik végig a fél bagázst, miközben a párban lévők a szemük sarkából a feleségüket vagy a barátnőjüket figyelik, a magányosok pedig önmagukban tetszelegnek, mint valami hozzájuk nőtt tükörben.“

Az Elmerülve nem esik abba a hibába, hogy többet akarna vállalni, mint ami – közepesen könnyed erotikus regény, amely hitelesen ábrázolja a swingerklubbok világát. Legtöbbször izgalmas, néha drámai, de nem igényel különösebb agymunkát, és nem is indított el hangosabb vitát a pornóregények, de még az álnéven író szerző problémája kapcsán sem. Nem úgy, mint pár évvel ezelőtt Spiegelmann Laura erotikus blogbejegyzései és a későbbi Édeskevés című kötet.

A kortárs magyar irodalmi közbeszédet egy ideig a Spiegelmann Laura név mögött rejtőzködő kortárs magyar író leleplezése uralta, majd amikor tudni vélték, hogy Garaczi az, a vita a miért is akarjuk egyáltalán tudni, ki írta a szövegeket kérdés felé mozdult el. Aztán kiderült, hogy Spiegelman Laura tényleg nem nő, de nem is Garaczi. Amikor már senki nem foglalkozott a kérdéssel, kabai lóránt új kötetének fülszövegében mintegy mellékesen feltüntette Laura könyvét korábbi saját művei között. Az, hogy Árvay Gréta kapcsán nem indultak el a találgatások, talán a spiegelmannlauraság kiüresedésével magyarázható. Pár éve a blog és a magvetős kötet még fel tudta rázni a kortárs magyar irodalmi állóvizet, ma álnéven erotikus lektűrt kiadni már nem akkora szenzáció. Az is kétségtelen, hogy Spiegelmann Laura minimalista-naturalista elbeszélése, a kötet emblematikussá vált első mondata („Amikor magamhoz térek, egy fasz van a számban, felnézek a tulajdonosára, határozott metszésű orr...“), a blogolás kontra szépirodalom, a női szerző vs. férfi szerző problémája jobban kedvezett az irodalmi vitáknak, mint az Elmerülve jóval hagyományosabb történetfűzése és talán kevésbé eredeti nyelvi megoldásai.

Ennek ellenére érdemes találgatni, ki rejtőzhet az álnév mögött, hiszen az szinte bizonyos, hogy nem kezdő íróról van szó, és azt is meg lehet kockáztatni, hogy ebben az esetben sem nőt rejt a női név. Az Elmerülve alapvetően szórakoztató erotikus regény, csak ez után jön némi dráma, magány és elkeseredettség, a titkok, amelyek a swingerklubból hazafelé buknak ki. A szépirodalom pedig valahol ott kezdődik, ahol az Elmerülve abbamarad.

Benedek Leila

Árvay Gréta: Elmerülve. Athenaeum, 2015.

A könyv trailerének férfi és női változata: