Ugrás a tartalomra

 

„A hagyományokat túl patetikusan, hamis komolysággal tálaljuk”

Nyugodtan rajzoljanak a diákok partiszemüveget Petőfinek, de mindig beszélgessünk a gyerekekkel az olvasott szövegben megjelenő problémákról, miközben bátran használjuk az okostelefonokat is az oktatásban – javasolja dr. Bárdos József, az Irodalmi Jelen esszédíjas szerzője, aki elárulta azt is, hogy van még mit kutatni Madách Imre életművében.

Hogyan és mikor kezdtél el gyermekirodalommal foglalkozni?

Úgy és akkor, amikor bármelyik szülő. Amikor lányomnak, majd fiamnak meséltünk, verseltünk, aztán elindultak óvodába, iskolába. Hivatásszerűen persze később, amikor a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Karán a tanítás során szembesültem az elmélet hiányával és a nagyon rossz gyakorlattal. Akkor ástam bele magam.

Szerinted milyen a jó gyerekkönyv?

A jó gyerekkönyv,ha ismeretterjesztő, akkor szakmailag megbízható, magas színvonalú ismereteket közöl (mindig a korosztály fölé célozva a szintet), mégpedig sok-sok színes illusztrációval (ami hozzátesz a szöveghez, kifejt, részletez, stb.), esetleg internetes utalásokkal, hogy az ismeretkör tágítható legyen.Ha gyermekirodalomról van szó, akkor értékes irodalom (nyelvileg igényes, műfajában színvonalas), az illusztráció dolga itt is, hogy adjon többletet, mást, indítson el új gondolatokat.

Leendő tanítók, óvónők a hallgatóid. Milyen módszertani fogásokat szoktál ajánlani nekik, hogy a gyerekekkel megszerettessék az olvasást?

A legfontosabb, hogy az olvasás nem öncél. Az olvasás mint technika a tudományos megismerés alapfeltétele. Aki nem tud jól olvasni, nem tudja megtanulni sem a fizikát, sem a történelmet, sem a KRESZ-t, sem a palacsintasütést.Másfelől az olvasás, az irodalom olvasása a művészettel való találkozás. A művészet pedig a világ megismerésének mással nem pótolható módszere. Amit ajánlani szoktam, azt most vázlatosan felsorolom:

  1. a szöveg nyújtson élményt!
  2. a szöveg arra adjon módot, alkalmat, hogy a gyerekeket izgató kérdésekről lehessen beszélgetni, vitázni;
  3. a szövegértés nem a szövegben előforduló adatok kikérdezésével, hanem az imént említett beszélgetésekkel fejleszthető és ellenőrizhető;
  4. az olvasás, különösen kezdetben nehéz munka. Tehát kis lépésekkel, fokozatosan haladjunk. Először talán egy hét egy versre, mint kötelező olvasmányra, aztán egy hét maximum egy oldalnyi ismeretterjesztő szövegre, aztán egy rövid mesére, és mindig beszélgetni róla. Ott az is kiderül, ki nem olvasta el, de előbb-utóbb mindenkit elsodor a hangulat, a beszélgetés öröme. Aztán egy könyvfejezetnyi rész egy meseregényből, és így tovább. Második osztály közepére el lehet jutni odáig, hogy egy teljes, egyszerű szerkezetű (mese)regény legyen a kötelező, erre legalább egy hónap kell. Aztán lehet ajánlatokat kérni a gyerekektől, hogy mivel folytassuk. A lényeg, hogy mindig értékes irodalmat olvassunk, és beszélgessünk a benne megjelenő problémákról.

Szerinted miben kell különböznie egy XX. századi és egy XXI. századi tanítónak, óvodapedagógusnak?

Előbb arról, hogy mi nem változott: a gyerekeknek a XXI. században is elsősorban figyelemre, szeretetre van szükségük. A mai pedagógusnak számolnia kell azzal a ténnyel, hogy a gyerekek egyfelől sokkal kevesebbet (pl. meseismeret, beszédkészség, szociális, etikai minták, motiváció terén), másfelől sokkal többet hoznak otthonról (pl. a hétköznapi és technikai ismeretek terén). Persze nagy a szóródás minden területen. Ma nehezebb a szülőkkel kapcsolatot tartani, mert sajnos Magyarországon elveszett a tanulás, a tudás becsülete. Nincs igazi, a tanulásra építkező társadalmi mobilitás. Végül ma már képesnek kell lenni arra, hogy a pedagógus bevonja a modern médiumokat is (film, számítógép, internet, mobil, okostelefon, stb.) a gyerekek nevelésébe, oktatásába.

Mennyiben segíthet egy számítógép, egy táblagép és egy mobiltelefon a kultúra terjesztésében, befogadásában, alakításában?

Meggyőződésem, hogy ez a jövő: de ehhez sok-sok befektetés, idő és jó szándék kell. A MOME TechLab. tablethez elkészítette a jó interaktív mese prototípusát (A kiskakas gyémánt félkrajcárja), de a folytatásra nincs pénz. Ugyanők kiváló interaktív szövegértési sorozatot készítettek olaszoknak. Magyar megrendelő nincs. Az OSZK digitális könyvtárának anyaga még mindig kevés és nem igazán megbízható. A Mozaik Kiadó ingyen felajánlotta az államnak sok-sok pénzért kifejlesztett digitális tananyagát: nem kellett. Egyelőre örüljünk, ha kréta és papír van az iskolákban, és a KLIK kifizeti az elmaradt béreket: ez a realitás.

Ebben az évben nagy hír volt, hogy megalakult a HUBBY, azaz a Magyar Gyermekkönyv Fórum, amelynek tagjai írók, illusztrátorok, könyvtárosok, pedagógusok és kiadók. Mi a véleményed az ilyen összefogásokról? Érzékeltél valamilyen változást a HUBBY-nak köszönhetően?

Örülök a HUBBY megalakulásának, az összefogás nagyon kellene. Ma az egyik legsúlyosabb baj ebben az országban a szolidaritás teljes hiánya. Mindenki mindenki mással rivalizál, mindenki mindenki más ellen kijátszható. Ezért is becsülöm az Irodalmi Jelent, mert nincs benne ezekben a játszmákban. A HUBBY jelenleg még csak papíron létezik, hivatalosan tán még ott sem. Remélem, nem válik a HUBBY is egy szűk csoport érdekérvényesítő szervévé.

Az Irodalmi balkézikönyv című paródiagyűjteményed egy-egy darabja több középiskolai tankönyvbe bekerült. Ez számomra azt tükrözi, mintha manapság csak ironikusan lennénk képesek viszonyulni a hagyományhoz. Ezt te hogyan látod? Mernéd arra biztatni a diákokat, hogy partiszemüveget rajzoljanak Petőfinek?

Az Irodalmi balkézikönyv a kedvenc könyvem. A humor, azt hiszem, boldogít. Amíg tudunk nevetni, érdemes élni. A hagyományokat túl patetikusan, hamis komolysággal tálaljuk az iskolában. A gyerekek, a fiatalok ezzel nem tudnak azonosulni. És, sajnos, tökéletes érzékelőjük van már alsó tagozatban minden hazugságra. Így hamar elveszítjük őket, és aztán akkor sem hisznek már nekünk, ha igazat mondunk. Különben hol vannak már azok a tankönyvek?! Igen, rajzoljanak csak partiszemüveget Petőfinek. Miért ne? Karinthy Frigyes és az Így írtok ti nem manapság, nagyon is tegnapság már. Igaz, azóta az oktatásügyben szinte semmi sem változott. Tehát Tanár úr kérem: „A 178-ik lap, sajnos, hiányzik. Az Ember Csontvázára (87-ik ábra) sajnos, igen kemény ceruzával rajzoltam a cilindert és a szájába csutorát, nem lehetett kiradírozni, – a rozmárra, tavaly, mikor még ifjú voltam, és nem gondoltam a jövőre, oda meg direkte tussal festettem rá a bajuszkötőt.” Vagy gondoljunk akár a következő részre:„Közben Wlach a táblára lerajzolta Kökörcsin tanár urat, alsónadrágban, de különben cilinderrel a fején, amint II. Józsefnek jelentést tesz az Osztály magaviseletéről. II. József az orrát piszkálja, és egy üveg Zacherlint nyújt át Kökörcsinnek, aki köszöni alássan, és jót húz az üvegből.” Emlékezzünk! Csittvári krónika mindig volt is, lesz is, amíg diákok lesznek.

Böszörményi Zoltán átadja dr. Bárdos Józsefnek az Irodalmi Jelen esszédíját

Arany Jánossal és Madách Imrével is foglalkoztál irodalomtörténészként. Milyen feltáratlan kérdések fogalmazhatók meg velük kapcsolatban?

A XIX. század magyar irodalmáról sokat tudunk, és sokat nem. Mai ismereteink zömét még a XIX. század végén rakták össze. Nagyon sok bennük az elhallgatás, a torzítás, az „elpalágyítás”, ahogy a Madách-kutatók mondják Palágyi Lajos, Madách kiváló korai életrajzírójának nevére és munkájára utalva. Azt hiszem, nekem is részem van abban, hogy ma egy hajszálnyival többet tudunk Az ember tragédiája keletkezéséről, mint korábban, és – főleg Fried István kutatásainak hála – valamivel többet a mű közép-európai hatástörténetéről. Sokkal gazdagította Madáchról való tudásunkat Andor Csaba is. De új kutatási eredményei után is sok-sok kutatnivaló van minden területen, beleértve Madách életrajzát, máig kallódó írásait és műveltségét. A Tragédiának pedig mindig lesznek új értelmezései. Hadd utaljak itt például csak S. Varga Pál vagy Máté Zsuzsanna munkáira. Petőfiről Margócsy István, Arany Jánosról Dávidházi Péter mondott nagyon új dolgokat. De nincs még készen az Arany kritikai kiadás (1951-ben indult!), és például a Toldi szerelme még mindig nem kapta meg azt a figyelmet, amit megérdemelne.

Milyen indíttatásból léptél be a Madách Irodalmi Társaságba, amely a szerző életművét kutatja és ápolja?

A Madách Irodalmi Társaságba (madach.hu), amelynek alapítója és lelke Andor Csaba, kollégák biztatására léptem be, és jól tettem. A Társaság tagjait elsősorban a költő iránti szenvedélyes érdeklődés tartja össze, ugyanakkor nagy lehetőséget ad a kutatás összehangolására, és főleg arra az összefogásra, aminek a hiányát már emlegettem. S ha a magyar kultúra hivatalossága nem képes felfogni, hogy a magyar irodalomból Madách és műve hatásában csak a Janus Pannoniuséhoz és Petőfiéhez mérhető az európai kultúrában, akkor ezt egy civil szervezetnek kell felmutatnia. Ezért is jelenteti meg a társaság a Tragédia fordításait, ezért jelenteti meg Madách Imre összes műveit. Hihetetlen, de ilyen kritikai igényű teljes kiadás még sosem jelent meg. A Halász Gábor-féle kiadás elavult, és sok benne az elnagyoltság, a pontatlanság. A Társaság Madách Könyvtár sorozata már a 90. kötetnél jár. Nemsokára megjelenik a sorozatban egy jól használható, megbízható szövegű kiadása Az ember tragédiájának is. Szükség van rá, mert a viszonylag új Kerényi Ferenc-féle kritikai kiadás száz sebből vérzik.

Mennyire érdekelnek a kortársak? Mi a legfontosabb különbség a 19. századi és a mai magyar irodalom között?

Engem változatlanul izgat a kortárs irodalom, bár ahogy öregszem, egyre nehezebben fogadok be új ízeket-illatokat. Legfőképpen Esterházy Pétert szeretem, különösen a Harmonia caelestist, a publicisztikáját és az Élet és irodalom című kisregényt, és vele Kertész Imre Jegyzőkönyvét. Hosszú a névsor, hadd ne mondjam végig: Baranyi Ferenc, Lázár Ervin, Tóth Krisztina, Szabó T. Anna, Lackfi János, Varró Dániel. De hogy haza is beszéljek: megrázó, nagy élményem Böszörményi Zoltán Vanda örök című regénye.

A XIX. századi irodalomtól a maga kora azt várta, hogy a nemzeti narratíva megteremtője legyen. Mutassa meg, mit és hogyan kell gondolnunk magunkról, történelmünkről. Az irodalom is ezt akarta Dugonicstól Arany Jánosig, Vörösmartytól Kemény Zsigmondig és Jókaiig, kissé megkésve ezt akarta Benedek Elek és még Gárdonyi is. A mai irodalom keresi a funkcióját, a megrendelőjét, de az sehol nincs, ahogy a művészet általában is elvesztette a megrendelőjét a XX. században. Új módon és igazat ma kevesen mondtak, mondanak a magyarságról. Mondjuk Örkény István, Esterházy Péter. Az ő tükrükben néha abszurdnak látszunk, és ez a többségnek nem tetszik. Pedig azok vagyunk.

A Magánkurzus időgéppel című műved egy posztmodern regénynek tűnik, amely áldokumentarista eszközökkel, a legkülönbözőbb irodalomtörténeti, hivatali és irodalmi műfajokat megidézve próbálja egy szerző életművét megkonstruálni. Sokat tévedek ezzel a körülírással? Javíts ki, kérlek. Miről is szól a könyved?

A Magánkurzus időgéppel valóban egy szerző életművét teremti meg, aki, (én legalább is tudom) magam vagyok. Köszönöm az elismerést, hogy posztmodern regénynek nevezted. Annak volt szánva. Ez egy többsíkú játék, dokumentum-gyűjtemény, levélregény, szerelmi történet, sci-fi novellák sorozata, sőt, szándékom szerint az egész olvasható sci-fi-regénynek is. Egyébként műfaji ismérveit tekintve alapvetően hasonlít előző könyvemre, a Kísértetregényre. Az egy regény születésének a története, benne egy sor paródia-szerű műfajkísérlettel, és mire a regény véget ér, megszületik a hős, az író regénye is, és az éppen ez a történet.

Az interjúk végén azt szokták kérdezni, mit tervezel. Helyette azt kérdezem: mi az, amit biztosan nem tervezel?

Egészen biztosan nem változom meg, szeretnék tisztességes ember maradni. Biztosan nem hagyok fel az irodalom művelésével: gyakorlatilag kiadásra kész egy új könyvem, ennek részei most jelennek meg az Irodalmi Jelenben Hihetetlenségek közös cím alatt. Remélem, a jövő évi könyvhétre megjelenhet. Marad az irodalomtörténet is. Izgalmas, új kutatási eredményeim vannak Kaffka Margit pályakezdéséről. Annak a rendbe tétele a következő nagy feladat. Biztosan nem hagyok fel a gyermekirodalom-kutatással: kiadásra készen van egy új, fontos könyvem a tündérmesékről, kiadó is van, csak pénz nincs még hozzá. Jövő ilyenkorra talán az is megjelenik. És most, hogy nyugdíjba mentem, megbízási szerződéssel (vagy anélkül) szívesen vállalok főiskolán, egyetemen gyermekirodalom, főképp meseirodalom kurzusokat, illetve előadásokat akár szülőknek iskolákban vagy könyvtárakban is.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.