Ugrás a tartalomra

 

Ecsettel elmesélt Kalevala

A kolozsvári Györkös Mányi Albert-emlékházban nemrég megnyílt tárlat a névadó művész tizenhárom,  a Kalevalából ihletődő képét mutatja be, amelyek meghatározó szerepet játszanak festészetében.

 

 

 

Ecsettel elmesélt Kalevala

 

A kolozsvári művész halála óta nem voltak együtt láthatók  a finn hőskölteményhez kötődő képei. 1985-ben a Bölcsészkar galériájában, illetve az akkori 3-as Számú – ma Báthory István – Líceumban állították ki a sorozatot, amely eredetileg tizenöt képből állt. Feltételezhető, hogy a két hiányzó festményt a művész ajándékozta el – magyarázta Kiss László-András, a tárlat kurátora.

A Kalevalához kapcsolódó sorozat nagyon fontos periódus Györkös Mányi festészetében. Addig ugyanis nagyrészt ugyanazok a motívumok szerepeltek alkotásain, például  a tordaszentlászlói táj vagy zenei effektusok képi megjelenítése.  Ezeket kiegészíti néhány Marc Chagall ihlette elem – Györkös rajongott az orosz festő műveiért, ezek hangulata köszön vissza több alkotásában is.

A Kalevala-sorozattal ez a fajta alkalmazkodás megszűnik, a művek elszakadnak az ihlető forrástól, nemcsak illusztrációk, hanem egységes sorozatként is megállnak. A képeken a  lila, a vörös és a kék árnyalatai dominálnak, de a barna és a vörösesbarna is erőteljesen jelen van, a háttér és az alapok pedig álomszerűek.  A főbb szereplők – Väinämöinen, Ilmarinen vagy Joukahainen – nincsenek részletesen kidolgozva, ábrázolásuk sejtelmes.

Györkös gyakran egy-egy szín domináns használatával kíván hatni. A hős halála című kép vöröses narancssárgája a közelgő halált , míg Joukahainen ábárzolásánál a kék a hűvös tartózkodást jeleníti meg. A fehér Väinämöinen öregségére és bölcsességére utal. A színek használatában az a szimbólumrendszer a meghatározó, amelyre maga a Kalevala is épül – magyarázta a kurátor.

A festői szándék  a mesebeli hangulat, illetve a rokonságérzet érzékeltetése, amelyet Györkös a Kalevala és a magyar hitvilág között érzett.  Az ábrázolt világ egyszerűsége is közel állhatott a művészhez: a természeti elemek, az erők, állatok, amelyek már korábban is megjelentek a festészetében, itt új értelmezést kapnak.

Jankó Szép Yvett műfordító, egyetemi oktató a Kalevala fontosabb történeteit, szereplőit ismertette a népes számú közönségnek. A „kalevalász”-nak mondhatni könnyű dolga volt, hiszen a festmények követik az ötven énekből álló eposz tudatos, ciklikus építményét. Györkös Mányi festményeinek központi alakja Kullervo, a vizekre leszálló szűz. Ő az édesanyja Väinämöinennek, aki idősen, szakállal jön a világra, és fontos szereplője a képeknek, akárcsak Joukahainen, akit ekével, szántás közben ábrázol a festő.

Az est további részében Varga P. Ildikó irodalom- és fordításkutató a Kalevala magyar fordításairól beszélt. Az Elias Lönnrot finn orvos alkotta eposz első teljes magyar fordítását a német változat felhasználásával Barna Ferdinándkészítette el 1871-ben, a Vikár Béla nevéhez fűződő, legismertebb átültetés1909-ben jelent meg. Modern, a köznyelvhez közelebb álló magyarítás a Nagy Kálmáné és Rácz Istváné.

Nagy Kálmán munkája külön említésre méltó, hiszen a nyelvész- műfordító Kolozsváron fejezte Kalevala-fordítását.  Az esten özvegye, Nagy Mária is jelen volt.  Ezt a szöveget használta Györkös Mányi Albert a Kalevala-sorozat megfestéséhez. Nagy Kálmán fordítása 1972-ben jelent meg Bukarestben, majd 1975-ben Budapesten, ezt tanulták a nyolcadikos diákok is az alternatív magyar tankönyvek megjelenéséig.

A hangulatos esten a Babeş–BolyaiTudományegyetem finn szakos hallgatóinak kórusa a Kalevala alapjául szolgáló finn népdalokat adott elő Jankó Szép Yvett vezényletével.

 

Varga Melinda

Fotó: Bedő Izabella

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.