Ugrás a tartalomra

 

Csorbítatlan, fényűző élet a jelenet – Géczi János versei

Edgar Degas festménye Géczi János verseihez
Edgar Degas (1834–1917) festménye
 
 
 
Csorbítatlan, fényűző élet a jelenet
 
Géczi János versei
 
 
 
csorbítatlan, fényűző élet a jelenet
 
nézem a három betűt M R R
nem monogram, azt jelzi az aláhasalt
képrészlet, mely csupa porfedte szürke és izgatott kék.
Tercinányi, hosszan elmondható latin írásjegyek.
háttérben, mint lélegzetben a lélek
a római kikötővel, mélybe süllyed amforával,
mely váltakozva halak és lábasfejűek otthona,
van hozzá nyár is és tél is, illatos füvekkel és viharos széllel.
aztán meglátom a hiányzó betűket:
csupa U, csupa T, csupa E minden.
szétnyílik szirmában a szulák, virágoktól lángra kap a bokor,
színétől telítődik este hét és hét tíz között a sziget,
s mint lepattant sztéle szilánkjából a dombormű,
csorbítatlan, fényűző élet a jelenet.
 
 
 
felzabál a nagyétkű árnyék
 
a semmi alkot meg és az asztallap vájata.
a név amelyet a keményfa asztalba véstek,
az enyém
háromszáznegyven éve készült el a két szó
az alám rótt dátumból látható.
Ekkora múltat számomra még senki sem adott,
mint e hősöm, ki után e tíz dőlt betű maradt,
mit úgy hívok én,
s akit egybefoglalt, mint az akác neve a sovány akácfát.
a jövőmről nincs szólni mit.
a múlt toszkán tercinákat érdemel, avagy gazdag svéd szeretőt,
esetleg csupán tartós, sárga asztaldeszkát,
melyen annyi mindent lehet lágyan elkezdeni
vagy lihegve befejezni.
E nevet, bár látom,
a semmiből olvasom. Rovátka, sekély késnyom,
farepedésnek tűnő, betűkön át kanyargó hasadék,
amelyben a féreggörbe, kékhúsú levegő még mindig behasal,
mint fénysugár teszi azt a langyos pocsolyába.
s olykor egy-egy tányér, kenyérszelet,
milliószor megfogott papiros, amelyre üzenetet írtak,
letakar.
Nem jut számára megtartható test,
csak az, amit felzabál a nagyétkű árnyék.
 
 
 
KÖZÖTT, 1-4.
 
1.
 
A halott kő magában tartja
de a keze már kiszakadt
a fényben ázik
mint Apolló arca
a mozdulat
mellyel az anyagot elhagyja
amelyben magára marad.
 
2.
 
A szőlőt a levelek
a ragok a szótőt úgy takarják
egymáshoz tapadva egészen
lefedve mind a réseket.
 
3.
 
Miként férjek és feleségek
együtt sétálnak a részek és egészek
a parton hullámok heverésznek
sirály vijjognak és horvát népek.
 
4.
 
Együtt sétáltunk, de ő a részek
én az egészek között.

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.