„A fehér nem tisztít, a fehér naponta gyilkol”
„Kötözz magadhoz, vagy én kötöm rád magam, / te vályogtéglahattyúfa”, „varjúnak születtünk, a galambság csak utópia”, „a fehér nem tisztít, / a fehér naponta gyilkol” – Kali Ágnes bizarr költői képeivel találkozhattunk a legutóbbi Bretter Körön, a kolozsvári Bulgakov irodalmi kávézóban.
A Bretter Kör még mindig a kolozsvári irodalmi estek legnépszerűbb rendezvénye. Odakinn zuhog az eső, a bőr alá hatol a hideg szél – a Bulgakov kávézóban a sepsiszentgyörgyi születésű Kali Ágnes, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem első éves teatrológia szakos hallgatójának irodalmi bemutatkozására gyülekezik a közönség. A kezdésre kicsit várni kell, s addigra már nemcsak diákokkal, hanem tömény dohányfüsttel is megtelik az kávézó emeleti tere.
Kali Ágnes és Selyem Zsuzsa
A meghívott láthatóan izgul, kissé hadarva olvassa fel az első négy verset, de mindenki előtt van szöveg, követni tudjuk a költeményeket. A gyakorlottabb bretteresek jegyzetelnek, elindul a jelenléti ív is, Bréda Ferenc pedig félhangosan megjegyezi, hogy nagyon jól ír a hölgy, nehéz lesz fogást találni a szövegeken, de azért biztos lesznek, akik „harapni fognak”.
Selyem Zsuzsa író, egyetemi tanár hagyományos vitaindító helyett szabadon foglalja össze a versek sajátosságait. Úgy véli, a meghívottnak nem az okoz nehézséget, hogy közel férkőzzön a költészethez, inkább ennek ellenkezője, az eltávolodás jelenthet számára problémát, a fiatal szerző ugyanis a közismert erdélyi költő, Farkas Árpád unokája. A családi örökséget nehéz feldolgozni – állapítja meg Selyem, majd elmeséli, hogy Ágnes gyermekkora óta versel, és egészen fiatalon megmutatatta néhány versét nagyapjának, aki elég kritikusan viszonyult a szövegekhez.
Kali Ágnest – folytatódik a bemutatás – nem a költőség mint cím, hanem a költészet maga érdekli. Olyasmit próbál elkapni a világból, a világhoz való személyes viszonyából, amihez nincsenek készen kapott szavak és mondatok. Selyem szerint a vers a nyelv szabadsága, általa kiléphetünk meghatározott szerepeinkből. Ágnes jó irányban halad ezen az úton, lírája az emóciók, a bonyolult emberi viszonyok sajátos látlelete.
Amikor írunk vagy olvasunk, az érzelmek iskolájában ülünk, jó példa erre a Nárcisz című vers egyik meghökkentő képe: „Kötözz magadhoz, vagy én kötöm rád magam, / te vályogtéglahattyúfa”. Ha a szeretett személlyel veszekszünk, idézhetnénk neki Kali Ágnes fenti sorát amolyan lírai káromkodásként, a hatás garantáltan nem maradna el. Ilyen bizarr ellentétpárok, bonyolult, ám zsigerien őszinte képek köszönnek vissza ezekből a versekből. Érdekes az is, ahogy a költő kilép az én-te viszonyból, és egyszercsak egyes szám harmadik személyre vált át. Ez a költészet nem az ártatlanságból indul, előzménye van, gyakran tragikus élményanyagot dolgoz fel, erre utal a Május című vers is: „a fehér nem tisztít / a fehér naponta gyilkol”.
Selyem vitaindítója után a meghívott újabb verseket olvas föl, amelyek erősen személyesek, de ez egyáltalán nem akadálya annak, hogy párbeszédbe lépjenek az olvasóval, illetve hallgatóval.
Kali Ágnes felolvas
Elsőként az Anyatejcímű versre terelődik a beszélgetés, ez mozgatta meg leginkább a közönséget. Érdekessége, hogy személyestől a személytelenség felé tart, az anya–gyerek bensőséges viszonya nő–gyerek távolságtartó kapcsolatává alakul:
„reggel anyu tejet főz, / és kávéillat lappang a konyhában, / és elküld, fel kell öltözni, / gesztenyét gyűjteni, dolgozni kell.
késik a délután, a telefon reccsen, / anyu billentyűkbe kapaszkodva sikít, / a csend barlangsötét, / és minden nő már csak betűkkel hál.
a halak két másodpercenként magukat ismétlik, / akvárium falára tapadva tátogok, / az üvegben épp megszűnik valaki, / szép tükröződése / a halálnak.
anyám irodája hallgat, / fölötted megreccsen a fa, / anyám a tejet a kályhán felejti, / valaki ököllel töri be az üveget, / a halak a lefolyóban alva csókolóznak.
egy nő a kezemet szorítja, / rohanunk haza, / a régi házba. / a kulcslyukon keresztül kacsintok valakinek: / meghalt, de én majd vigasztallak.
és ne félj: kivágjuk az összes fát, / és nagy tüzet rakunk belőle, / és halat sütök, mindenkinek jut majd, / és fény lesz, tánc lesz, zene lesz, zaj.
reggel egy nő tejet főz, / a gyereket meg kell etetni”.
Több hozzászólónak az a véleménye, hogy az anya és a nő archetípusa rajzolódik ki a versből, Selyem viszont úgy látja, hogy jóval túlmutat ezen. Ugron Nóra szerint a vers végén az időközben felnőtté vált gyerek elbeszélő perspektívája miatt változik meg a viszony. A többi versről is szólva elmondja: a szerző konkrét élethelyzeteket, dolgokat itat át személyességgel, de nem érezzük privátnak ezt a beszédmódot. Úgy hat ránk, mint egy jó értelemben vett hidegzuhany, felráz. Nem a ráció törvényei szerint értelmezzük a verseket, hanem inkább érezzük, amit ír a fiatal szerző.
André Ferenc szerint a versolvasás önző dolog, önmagunkért csináljuk
André Ferenc hozzáfűzi: nem a vers megértése a legfőbb cél, amikor költeményekben merülünk el. A versolvasás önző dolog, önmagunkért csináljuk, és kevésbé érdekel, hogy szerző mit akart mondani, az foglalkoztat, hogy számunkra milyen interpretációs mezőket nyit meg a vers, és hogyan hat az érzelmeinkre. Kali Ágnes verseinek erénye, hogy képes szembesíteni önmagunkkal, szégyent, bűntudatot érzünk gyakran a sorai olvasása közben. A Francia című vers hangulata és mondanivalója Pilinszky Francia fogoly című költeményét idézi fel az olvasóban, és ahhoz hasonlóan az ember elállatiasodását, az elementáris idegenség-érzést fogalmazza meg.
A Bretter Kör még mindig a kolozsvári irodalmi estek legnépszerűbb rendezvénye
Kulcsár Árpád ehhez kapcsolódva pozitívumként emeli ki, hogy ezek a versek nem nemileg kódoltak. Pilinszky szerinte nemcsak a Francia című versben, hanem a felolvasott költemények több darabjában visszaköszön, ám néhol ritmikai töréseket érez a szövegekben. Bréda Ferenc elemzésében Kali különböző szemantikai mezőket állít egymás mellé, ez teszi nagyon izgalmassá líráját. Néhol becsúszik ugyan egy-egy vitatható kép, mint a „visító hold”, de az összbenyomás nagyon pozitív.
Kulcsár Árpád szerint Pilinszky hatása több versben is érzékelhető
Kali Ágnesnek a halálhoz és a testiséghez is nagyon bizarr a viszonya. Utóbbira példa az alábbi idézet a Nárcisz című versből:
„…ülj rám, sétálj fel-alá, nézegesd a csigolyavirágokat, / agyvelőpatakot, harapj almába. / fogak koccanása, nyikorgó, fehér zománc, / betonba, sárba tapasztott talpak, / vádlik nyoma. / mikor kihúzod magad, / vér folyik a kráterből, / vágyárnyék / fájdalomrózsa, / fehér kéj…”
Végezetül az utolsó szó jogán a meghívott szellemes kis verssel válaszol a hallgatóság észrevételeire. Hogy mikor írta meg, kész rejtély – tény, hogy Bretter Körök mindig tele vannak meglepetésekkel.
Varga Melinda
