Ugrás a tartalomra

„A fehér nem tisztít, a fehér naponta gyilkol”

„Kötözz magadhoz, vagy én kötöm rád magam, / te vályogtéglahattyúfa”, „varjúnak születtünk, a galambság csak utópia”, „a fehér nem tisztít, / a fehér naponta gyilkol” Kali Ágnes bizarr költői képeivel találkozhattunk a legutóbbi Bretter Körön, a kolozsvári Bulgakov irodalmi kávézóban.

 

A Bretter Kör még mindig a kolozsvári irodalmi estek legnépszerűbb rendezvénye. Odakinn zuhog az eső, a bőr alá hatol a hideg szél – a Bulgakov kávézóban a sepsiszentgyörgyi születésű Kali Ágnes, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem első éves teatrológia szakos hallgatójának irodalmi bemutatkozására gyülekezik a közönség. A kezdésre kicsit várni kell, s addigra már nemcsak diákokkal, hanem tömény dohányfüsttel is megtelik az kávézó emeleti tere.  

Kali Ágnes és Selyem Zsuzsa a Bretteren

                                       Kali Ágnes és Selyem Zsuzsa

 A meghívott láthatóan izgul, kissé hadarva olvassa fel az első négy verset, de mindenki előtt van szöveg, követni tudjuk a költeményeket. A gyakorlottabb bretteresek jegyzetelnek, elindul a jelenléti ív is, Bréda Ferenc pedig félhangosan megjegyezi, hogy nagyon jól ír a hölgy, nehéz lesz fogást találni a szövegeken, de azért biztos lesznek, akik „harapni fognak”. 

Selyem Zsuzsa író, egyetemi tanár hagyományos vitaindító helyett szabadon foglalja össze a versek sajátosságait. Úgy véli, a meghívottnak nem az okoz nehézséget, hogy közel férkőzzön a költészethez, inkább ennek ellenkezője, az eltávolodás jelenthet számára problémát, a fiatal szerző ugyanis a közismert erdélyi költő, Farkas Árpád unokája. A családi örökséget nehéz feldolgozni – állapítja meg Selyem, majd elmeséli, hogy Ágnes gyermekkora óta versel, és egészen fiatalon megmutatatta néhány versét nagyapjának, aki elég kritikusan viszonyult a szövegekhez. 

Kali Ágnest – folytatódik a bemutatás – nem a költőség mint cím, hanem a költészet maga érdekli. Olyasmit próbál elkapni a világból, a világhoz való személyes viszonyából, amihez nincsenek készen kapott szavak és mondatok.  Selyem szerint a vers a nyelv szabadsága, általa kiléphetünk meghatározott szerepeinkből. Ágnes jó irányban halad ezen az úton, lírája az emóciók, a bonyolult emberi viszonyok sajátos látlelete.

Amikor írunk vagy olvasunk, az érzelmek iskolájában ülünk, jó példa erre a Nárcisz című vers egyik meghökkentő képe: „Kötözz magadhoz, vagy én kötöm rád magam, / te vályogtéglahattyúfa”. Ha a szeretett személlyel veszekszünk, idézhetnénk neki Kali Ágnes fenti sorát amolyan lírai káromkodásként, a hatás garantáltan nem maradna el. Ilyen bizarr ellentétpárok, bonyolult, ám zsigerien őszinte képek köszönnek vissza ezekből a versekből. Érdekes az is, ahogy a költő kilép az én-te viszonyból, és egyszercsak egyes szám harmadik személyre vált át. Ez a költészet nem az ártatlanságból indul, előzménye van, gyakran tragikus élményanyagot dolgoz fel, erre utal a Május című vers is: „a fehér nem tisztít / a fehér naponta gyilkol”.

Selyem vitaindítója után a meghívott újabb verseket olvas föl, amelyek erősen személyesek, de ez egyáltalán nem akadálya annak, hogy párbeszédbe lépjenek az olvasóval, illetve hallgatóval.

Kali Ágnes felolvas

                                                                  Kali Ágnes felolvas

Elsőként az Anyatejcímű versre terelődik a beszélgetés, ez mozgatta meg leginkább a közönséget. Érdekessége, hogy személyestől a személytelenség felé tart, az anya–gyerek bensőséges viszonya nő–gyerek távolságtartó kapcsolatává alakul:

 „reggel anyu tejet főz, / és kávéillat lappang a konyhában, / és elküld, fel kell öltözni, / gesztenyét gyűjteni, dolgozni kell.

késik a délután, a telefon reccsen, / anyu billentyűkbe kapaszkodva sikít, / a csend barlangsötét, / és minden nő már csak betűkkel hál.

a halak két másodpercenként magukat ismétlik, / akvárium falára tapadva tátogok, / az üvegben épp megszűnik valaki, / szép tükröződése / a halálnak.

anyám irodája hallgat, / fölötted megreccsen a fa, / anyám a tejet a kályhán felejti, / valaki ököllel töri be az üveget, / a halak a lefolyóban alva csókolóznak.

egy nő a kezemet szorítja, / rohanunk haza, / a régi házba. / a kulcslyukon keresztül kacsintok valakinek: / meghalt, de én majd vigasztallak.

és ne félj: kivágjuk az összes fát, / és nagy tüzet rakunk belőle, / és halat sütök, mindenkinek jut majd, / és fény lesz, tánc lesz, zene lesz, zaj.

reggel egy nő tejet főz, / a gyereket meg kell etetni”. 

Több hozzászólónak az a véleménye, hogy az anya és a nő archetípusa rajzolódik ki a versből, Selyem viszont úgy látja, hogy jóval túlmutat ezen. Ugron Nóra szerint a vers végén az időközben felnőtté vált gyerek elbeszélő perspektívája miatt változik meg a viszony. A többi versről is szólva elmondja: a szerző konkrét élethelyzeteket, dolgokat itat át személyességgel, de nem érezzük privátnak ezt a beszédmódot. Úgy hat ránk, mint egy jó értelemben vett hidegzuhany, felráz. Nem a ráció törvényei szerint értelmezzük a verseket, hanem inkább érezzük, amit ír a fiatal szerző.

André és a közönség

       André Ferenc szerint a versolvasás önző dolog, önmagunkért csináljuk 

 André Ferenc hozzáfűzi: nem a vers megértése a legfőbb cél, amikor költeményekben merülünk el. A versolvasás önző dolog, önmagunkért csináljuk, és kevésbé érdekel, hogy szerző mit akart mondani, az foglalkoztat, hogy számunkra milyen interpretációs mezőket nyit meg a vers, és hogyan hat az érzelmeinkre. Kali Ágnes verseinek erénye, hogy képes szembesíteni önmagunkkal, szégyent, bűntudatot érzünk gyakran a sorai olvasása közben. A Francia című vers hangulata és mondanivalója Pilinszky Francia fogoly című költeményét idézi fel az olvasóban, és ahhoz hasonlóan az ember elállatiasodását, az elementáris idegenség-érzést fogalmazza meg.Közönség Bretteren

A Bretter Kör még mindig a kolozsvári irodalmi estek legnépszerűbb rendezvénye

Kulcsár Árpád ehhez kapcsolódva pozitívumként emeli ki, hogy ezek a versek nem nemileg kódoltak. Pilinszky szerinte nemcsak a Francia című versben, hanem a felolvasott költemények több darabjában visszaköszön, ám néhol ritmikai töréseket érez a szövegekben. Bréda Ferenc elemzésében Kali különböző szemantikai mezőket állít egymás mellé, ez teszi nagyon izgalmassá líráját. Néhol becsúszik ugyan egy-egy vitatható kép, mint a „visító hold”, de az összbenyomás nagyon pozitív.

Kulcsár Árpád és a közönség

      Kulcsár Árpád szerint Pilinszky hatása több versben is érzékelhető

Kali Ágnesnek a halálhoz és a testiséghez is nagyon bizarr a viszonya. Utóbbira példa az alábbi idézet a Nárcisz című versből:

„…ülj rám, sétálj fel-alá, nézegesd a csigolyavirágokat, / agyvelőpatakot, harapj almába. / fogak koccanása, nyikorgó, fehér zománc, / betonba, sárba tapasztott talpak, / vádlik nyoma. / mikor kihúzod magad, / vér folyik a kráterből, / vágyárnyék / fájdalomrózsa, / fehér kéj…”

Végezetül az utolsó szó jogán a meghívott szellemes kis verssel válaszol a hallgatóság észrevételeire. Hogy mikor írta meg, kész rejtély – tény, hogy Bretter Körök mindig tele vannak meglepetésekkel.

Varga Melinda  

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.