Rokonok – Móricz Zsigmond ma is aktuális társadalomkritikája a Kolozsvári Állami Magyar Színház színpadán.

„A kötet végére éppenséggel a korábban még kezdeményezői szerepkörben megjelenő apa tűnik el, és burkolózik csendbe, holott a versbeszélőben él a szándék, hogy megtanulja azt a nyelvet, amin Kali Szabolcs életében rajta kívül talán senki más nem tudott: az eltűnt, de soha el nem fogyó apakép nyelvét.” – Kovács Újszászy Péter írása Kali Ágnes debütkötetéről.

„Az alany kettőződése, sokszorozódása, a sokszorozódásban az önazonosság elvesztése, a súlypontok áthelyeződése nem egyszerűen megtörténik, hanem folyamatos, a cselekményszálak nincsenek elvarrva, hanem egymásba fonódnak, egymást folytatják.” – Simon Adri kritikája Kali Ágnes debütkötetéről.

Összeállításunkban a kolozsvári irodalmi rendezvényeken elhangzott humoros mondatokat idézzük föl.

A hajókat lengeti a kolozsvári kikötőben a szél,
egyszer volt egy tenger, hullámverését messzire viszi
a tél eleji szél, talán valóság, talán fikció,
valahol kikötött három Kárpát-medencei hajó.

A kortárs román líra és a magyar slam poetry hasonlóságai, gazdag nyelvi eszköztár, tömör, precíz költői képek, hangulatok, áramlások, dallamok, amelyeket a műfordítás nehezen vagy csak részben tud visszaadni – Ştefan Baghiu és Ovio Olaru Bretter Körén jártunk.

„Kötözz magadhoz, vagy én kötöm rád magam, / te vályogtéglahattyúfa”, „varjúnak születtünk, a galambság csak utópia”, „a fehér nem tisztít, / a fehér naponta gyilkol” – Kali Ágnes bizarr költői képeivel találkozhattunk a legutóbbi Bretter Körön, a kolozsvári Bulgakov irodalmi kávézóban.