Sárközi Mátyás: Csé – 1956
Hogyan jutottak el az októberi forradalom hírei Budapestről a BBC lehallgatóállomásaira; mi maradt a Látóhatár ünnepinek tervezett számából; kik voltak a magyar adás „titkos” interjúalanyai? – Sárközi Mátyás izgalmas, Cs. Szabó László alakját felidéző kötetének egy részletével emlékezünk az 1956-os forradalomra.
Sárközi Mátyás
Csé – 1956
(részlet)
A BBC-nek Londontól több mint ötven kilométernyire, Reading város Caversham nevű peremkerületében lehallgatóállomása működik, amely a világ összes rádióadásait éjjel-nappal figyeli, adatokat gyűjtve hírekről és eseményekről. A második világháború idején először alkalmaztak itt magyar lehallgatókat is, BBC-karrierjét így kezdte Katona Pál, aki később a Magyar Adás igazgatóhelyettese lett, és Mikes György, aki angol íróként vált sikeressé. 1956. október 23-án a soros magyar monitor nem volt beosztva éjjeli szolgálatra, mert a budapesti felvonulások után nem volt várható újabb fontos esemény, tehát a műszak végeztével hazamehetett volna. De megérezte, hogy valami történni fog. A forradalom kirobbanásáról tehát ő tájékoztatta a külvilágot. Másnap reggel közvetlen vonalat létesítettek Caversham és a magyar részleg között, s ott állandóan szólt a magyar rádióadás.
A magyar szerkesztőség munkatársai izgatottan figyelték a híreket, de tudósítót nem küldhettek a helyszínre, ugyanis a brit külügyminisztérium megítélése szerint ez kvázi beavatkozás lett volna a belügyekbe. Viszont napról napra megkapták a budapesti követ titkos jelentéseit. Volt egy kivétel: Mikes György, azaz George Mikes 1956-ra már sokat foglalkoztatott munkatársa volt a BBC-televíziónak, őt küldte el hattagú forgatócsoporttal a forradalmi Magyarországra. Mivel ott általános sztrájk volt, a felvett anyagot csak úgy lehetett továbbítani Londonba, ha naponta visszatértek Ausztriába. Így azután Budapestig el se jutottak, csak Győrbe, Sopronba és Magyaróvárra.
Kéthly Anna, a Nagy Imre-kormány volt minisztere 1956 decemberében a BBC Magyar Adásában üzent a magyarországi hallgatóknak. (Fotó: a BBCHungarian.com archívumából)
November negyedikén, vasárnap Kanócz István volt a hajnali ügyeletes bemondó. Jó hírekkel kezdődött volna az adás: négypárti koalíciós kormány alakult, Tökölön tárgyalások folynak a szovjet kivonulásról, és valószínűleg véget ér a sztrájk. A stúdió ajtajában azonban egy angol hírszerkesztőnő jelent meg, bejött, és kézzel írni kezdett egy friss hírt. Mire Kanócz beolvasta a kormányalakításról szóló sorokat, a kollegina elkészült a cavershami lehallgatószolgálat jelentése alapján készült szöveggel, és a bemondó kezébe nyomta. Kanócz István az angol szöveget kapásból magyarra fordítva tudathatta a hallgatókkal, hogy a szovjet csapatok támadást indítottak Budapest ellen, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt.
Cs. Szabó László a Hűlő árnyékban oldalain rádiós főnökéről, Gregory Macdonaldról ír, igen barátian: „Talán az egyik legmélyebben érző ember volt, akivel valaha találkoztam. Bejött az osztályra, köréje gyűltünk, de soha nem derült ki, mit akart mondani, mert a harmadik vagy negyedik szónál elcsuklott a hangja, és szótlanul sírva otthagyott minket. Számomra a legszebb zászlóhajtás volt a Budapest utcáin heverő, fiatal holtak előtt.” [Hűlő árnyékban, 116.]
A Látóhatár 1956. november–decemberi száma a forradalmat ünnepelte volna, de vezércikke már csak arról tehetett ígéretet, hogy október huszonharmadika mindig élni fog a magyarság szívében. 1956. december 18-án a lap számára Cs. Szabó László elbeszélést írt Bujdosó Mária címmel. Érzelmes történet ez Józsefről, az ácsról és Máriáról, akik egy kisdeddel szöknek át a lápon Ausztriába. A férfi megsebesül, de Gáspár, a határőr egy tanyára vezeti őket, ahol Menyhért, az angol orvostanhallgató beköti a sebét, és Boldizsár, az amerikai hadseregből leszerelt, Burgenlandban élő néger katona teherautón felviszi őket Bécsbe. Ott, rokoni háznál, a serdülő ifjú János van otthon, aki részt vesz a csecsemő fürdetésében. Értsd: Szent János víz alá tartja a gyermeket. Régebbi versötlet alapján született a novella, de érezhető, hogy az író ezúttal szépprózaként megfogalmazva, gyorsan vetette papírra. [Bujdosó Mária a címe a Félszáz ének és egy játék című Cs. Szabó-kötet 1950-re datált versének is, amely a kommunista Magyarországról aknazáron át menekült Józsefről és Máriáról szól.] 1960-ban bevette a Halfejű pásztorbot görög naplója mögé illesztett hat történet közé, csak apró változtatást végzett egy mondatán, s a Bujdosó Mária harmadízben ismét szerepelt A nyomozás című, 1966-os Cs. Szabó-kötetben. Szerzője kétségtelenül szerethette, jó írásának tarthatta, bizonyára az alapötlet eredetisége miatt is.
A Hűlő árnyékban lapjain, az eredetileg 1960-ban konferencia-előadásnak megírt s a norvégiai Trysilben elmondott önéletrajzi vázlatban ezt olvassuk:
„Kitört a forradalom… November vége felé találkoztam először kimenekült fiatalokkal… Dugáruként több könyvem forgott a kezükben… Megtudtam, hogy egy ismeretlen fiatal nemzedék szemében sem vagyok halott. Lázár élsz, Lázár élsz! Kissé szédülten oldoztam le magamról a testemre képzelt halotti gyolcsot. December 24-én reggel tíz óra körül felhívott egy angol férfihang Andorverből. »Akar a fiával beszélni?« S már hallom is Andrást: »kezét csókolom, apu«. Egy szolgálaton kívüli, üres laktanyába helyezték el a frissen átszállított fiatal menekülteket… Kora délelőtt szólt a telefon, este a karácsonyfa alatt ült a fiú. Kezdtem ellágyulva számlálni, mit ajándékoz vissza a Sors mindabból, amit 1949 óta elvesztettem, és örökre elveszettnek hittem.” [Hűlő árnyékban, 221–222.]
(Ekkor menekült Londonba az író féltestvére, Cs. Szabó Károly is a feleségével. Felkeresték őt, de nem találtak szíves fogadtatásra. Ausztráliába emigráltak, ahol a férfi taxivállalatot alapított. Időskorában többször látogatott Budapestre.)
Szabó András (aki nem írta neve elé a Cs.-t) nehéz körülmények között élt a hatalmas Damjanich utcai bérpalota kegyelemből számukra kiutalt kis leválasztott lakásában, anyjával és anyja idős nagynénjével. Apjának kevés lehetősége volt a támogatásukra, s ha akadt ilyen, azt nem használta ki. Andrást felvették a fasori Evangélikus Gimnáziumba, de az egyházi intézmény ez után egy évvel megszűnt, és diákjait a Fazekas Mihály Gimnáziumba helyezték át. Jó tanuló volt, termetében apjára erősen hasonlító, magas, fekete hajú, szemüveges fiatalember.
Cs. Szabó László húszéves ifjút kapott vissza a tizenkét éves kisfiú helyett, s Andrást újra megismerve tapasztalhatta, hogy félelme az agymosott, marxistává átnevelt magyar fiatalok kiözönlésétől teljességgel alaptalan. A menekült egyetemisták amellett, hogy pontosan ismerték a diktatúrák természetét, és hívei voltak a demokratikus államrendnek, a maguk módján még bizonyos fokú műveltséget is felszedtek; s amihez a kultúra vagy az információ terén fennálló elzártság ellenére Nyugatról hozzájutottak, az erősen hatott rájuk, formálta a gondolkodásukat. [Szabó András minden alkalmat megragadott, hogy megismerje a nyugati irodalmat. A könyvtárban zárolva voltak a kortárs írók 1948 előtt magyarra fordított művei, de András talált egy műveletlen könyvtárost, aki sorra kiadta neki Aldous Huxley köteteit, ha a kérőlapra szerzőnek „Aldous”-t írt be. Aldous nem volt a tiltólistán.]
A húszévesek című cikkében írta, a Látóhatár hasábjain, 1957 elején Cs. Szabó: „Ezer író Nyugatra tart, mondogatom magamnak, amióta a menekülés folyik. Ezer író, és mind húszesztendős.” 1956 decemberében, mint a BBC magyar részlegének munkatársa, négy, csak hetekkel korábban elmenekült, egyaránt huszonkét éves írót ültetett mikrofon elé. Nem a műsor, hanem az archívum számára készített velük hosszabb beszélgetést, nevüket ki sem mondva. [Az írókat, ismerőseimet, hangjuk alapján azonosítottam. Pályafutásuk így alakult: Gömöri György Quasimodo-díjas költő, műfordító a cambridge-i egyetemről ment nyugdíjba, ahol lengyel nyelvet és irodalmat tanított. Londonba költözött. András Sándor József Attila-díjas író, költő a washingtoni Howard Egyetem német irodalom professzora volt. Immár Budapesten él. Márton László közíró párizsi lakos volt, s miután 1989-ben visszatért, Magyarország algériai ügyvivőjévé nevezték ki. Ormay Antal pszichológus, Budapesten él.] Gömöri György, (az emigrált) Márton László, Sándor András (írói nevén András Sándor), továbbá az alig megszólaló Ormay Antal beszámolója az átéltekről – bár nem minden adatában helytálló – az egyik leghitelesebb, legrészletesebb adalék az értelmiségi forrongás és a felkelés történetéhez.
A kötetben lábjegyzetként szereplő szövegrészeket kapcsos zárójelben tüntettük fel.
Sárközi Mátyás: Csé, Kortárs Kiadó, 2014.
