Ha hamisítatlan, kelet-közép-európai hangulatú könyvet keresünk a kortárs irodalmi dömpingben, akkor Bene Zoltán legújabb, Igazak című regényét a legjobbak között találjuk. Olyan ez az írás, mint egy blues ballada: finom hangolása oldja melankóliává a keserűen sötét tragikumot.

Halász Margit novelláit olvasva egy frissen szedett színes mezei csokor jutott eszembe. Mosolyra és könnyre fakasztó írásai gyermekkora falu- és tanyavilágát idézik meg. Az ottani emberek hétköznapjai, gondolkodásmódja, az élettel való küzdelmei és apró örömei jelennek meg az anekdotikusnak mondható novellafüzér keretében. A szerző néhol derűs, néhol borús emlékképei szülőföldje, a hajdúsági Újléta-Liget embereit varázsolják elénk a hatvanas és hetvenes évekből.

Sárközi Mátyás nemcsak az édesanyjával, hanem a nagyanyjával is sűrűn váltott levelet. Ezek a nagyanyjától érkező – 1957 és 1961 között írt – üzenetek képezik a kötet alapját. Ezekből betekintést kapunk abba, hogyan élt Amerikában több helyen, például Hollywoodban is, amikor filmstúdiókban alkalmi munkákat vállalt, forgatókönyvet írt, majd meglehetősen szerény amerikai nyugdíjából a spanyol tengerparton, Alicantében szó szerint csak tengődött utolsó éveiben.

Janáky Marianna interjúsorozatában kortárs irodalmi alkotásokkal, friss könyvekkel "beszélget". Az interjúk érdekessége, hogy nem a szerzők a könyv bizonyos passzusaival válaszolnak a kérdésekre. Ezúttal Bene Zoltán Isten, ítélet című regénye volt terítéken.

A Szegedi Ünnepi Könyvhét alkalmából rendezték a Somogyi-könyvtárban Bene Zoltán új regényének bemutatóját. Az érdeklődés a maszkok ellenére is jól látszott a közönség arcán, nem véletlenül: az író rendkívül izgalmas témához nyúlt az Isten, ítéletben.

„Volt egyszer egy szegény közalkalmazott, aki beleunván szürke hétköznapjaiba, utazni indult. Nem titok, ez a közalkalmazott én voltam. Bejártam ungot-berket, Budapestet és a nagyvilágot. Még a gyermekkoromba is visszamentem. Láttam ezt, azt, amazt. Bicikliztem, metróztam, gyalogoltam, repültem. Ámultam. Bámultam. Mosolyogtam. Vicsorogtam. Aztán hetvenhét napon át megállás nélkül írtam.” – Halász Margit új kötetét ajánljuk egy tárcanovellájával.

Az író már csak olyan, hogy rendszerint képes bevonzani írásai tárgyait. A többit intézi ő. Ezek az erős, combos novellák nagy munkabírású olvasókat keresnek. Talán az év egyik leghasznosabb, legforgathatóbb és legérdemesebb novelláskötetét tartjuk a kezünkben.

"A regény nem csupán swifti utópia, hanem egyfajta énregény is. Különösen úgy, hogy a 2040-ben íródott prológusból kiderül: sok hajdani blogbejegyzést, naplójegyzetet sikerült később „feltámasztani”, megmenteni az enyészettől, s ezek a szintén egyes szám első személyű részletek az általunk jól ismert jelen társadalmának felbomló és széteső részeit mutatják be eleven képekkel." – Bene Zoltán Áramszünet című új regényét Gáspár Ferenc mutatja be.

Prőhle Gergely sokunk gondolatát fogalmazta meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban, amikor azt mondta, irigyli Sárközi Mátyás vitalitását. Bármilyen hihetetlen, az író, aki még olvasóinak is leginkább csak „Matyi”, július 19-én tölti be nyolcvanadik évét. Barátai, kollégái köszöntötték a PIM-ben.

Napokat időzött egyedül a magyar puszta közepén, látott tavaszt és kavargó porhót – Halász Margit új regényéhez is eggyé vált a tájjal. A titokzatos vörös nyelvű párduc története szikár, kegyetlen, kemény világba vezeti az olvasót, ahol még a nők is férfinak öltöznek. A regényről Horváth Bence beszélgetett az íróval a Várfok borozóban.

Az 1956-os emlékév bemutatódömpingjében a Sárközi Mátyással rendezett beszélgetés igazi felüdülés volt: az író nemcsak ’56-os emigráns élményeiről beszélt új kötete kapcsán, de a londoni magyar cukrászdától a Churchillel forgatókönyvet író Bíró Lajosig minden szóba került.

Hogyan jutottak el az októberi forradalom hírei Budapestről a BBC lehallgatóállomásaira; mi maradt a Látóhatár ünnepinek tervezett számából; kik voltak a magyar adás „titkos” interjúalanyai? – Sárközi Mátyás izgalmas, Cs. Szabó László alakját felidéző kötetének egy részletével emlékezünk az 1956-os forradalomra.

Ez a líra azért ennyire fojtó, és azért ennyire játszi, mert rávall a lét abszurdumára? Vagy sokkal primitívebb válasz kínálkozik? – nem a létezés, hanem a puszta itt-lét az abszurd... Itt-lét, hol?

Hegyi Botos Attila múltat és jelent egybeszövő verses naplóját mutatták be a Várfok Borozóban: az Egy etruszk utas archaikus és modern hangon megszólaltatott, képzeletbeli itáliai utazás.

Ha van beszélgetés, amelyhez nem szükséges moderátor, akkor Sárközi Mátyásé és András Sándoré bizonyosan ilyen volt – a Csé című kötet megjelenése kapcsán a két kiváló mesélő szájából sorjáztak a történetek, anekdoták, múltidéző sziporkák a legendás esszéista-rádiósról, Cs. Szabó Lászlóról.

Szőnyi Zsuzsa volt évtizedekig a „háziasszonya” a római magyar kulturális és művészeti élet irodalmi szalonjának, a „Triznya-kocsmának”, ahol számos híresség fordult meg az évek során. – Részletek a március 17-én elhunyt Szőnyi Zsuzsa naplójából, a Római teraszból.

Az Irodalmi Jelenen is olvashattak már részleteket az érdeklődők Zalán Tibor Papírváros című regényének harmadik kötetéből, melynek megjelenése alkalmából Csikós Attila és Horváth Bence beszélgetett a szerzővel a Hadik Kávéházban. Kocsmablues-zal és prózával Menszátor Héresz Attila szolgált.

Egy szénégető legkisebb fia a híres mátrai zsivány kódexének útmutatásával nekivág Európának, és kikapós menyecskékkel végigduhajkodik három országot. Ennél azonban összetettebb, mélyebb és szórakoztatóbb Halász Margit új regénye, a Vidróczki-kódex. Betyáros beszélgetés zajlott róla az Írók Boltjában.

Bár a Vénusz Nap előtti átvonulása legutóbb 2012 júniusára esett, Hász Róbert Vénusz vonulása című regénye épp egy évvel később, az idei Könyvhétre jelent meg. A kötetről az Írók Boltjában beszélgetett a szerzővel Fehér Charlotte.