„Ágról szakadt madár vagy te, elvettetve, elfeledve” – Magyar Nyelv és Könyv Ünnepe, első nap
Az első szeptemberi hétvégén ismét a könyvkultúráé és a magyar nyelvé a főszerep a Budai Várban. Idén két jeles „díszvendége” is van az eseménysorozatnak: Csángóföld és az 575 éves könyvnyomtatás. – Képes beszámoló a gazdag programsorozat első napjáról.
A kánikulabúcsúztató hétvégén a hömpölygő turistacsoportok is megálltak pár percre várbéli sétájukon, amikor a Halászbástya előtt, a Mátyás-templom oldalában felállított színpadon a Somos Együttes a hangszerek közé csapott. A XIII. Magyar Nyelv és Könyv Ünnepe nyitányaként a zenekar moldvai és gyimesi csángó népzenével fogadta a látogatókat. Nem véletlenül: az idei esemény középpontjában a csángók állnak, és mindaz a lenyűgöző gazdagság, amely e népcsoport művészetében megjelenik.
Kányádi Sándor, akit külön is üdvözöltek a köszöntések során, és Tytti Isohookana-Asunmaa
A zene ünnepre hívogató szavát dr. Nagy Gábor Tamás beszéde követte. A Budavári Önkormányzat polgármestere felelevenítette a tizenhárom éves múltra visszatekintő könyvünnep történetét, ám ebben az évben egy másik évfordulót is ünneplünk: az 575 éves könyvnyomtatást. Nagy Gábor Tamás a guttenbergi fordulat jelentőségével párhuzamosan kalauzolt végig a magyar nyelv önállósodásának, fejlődésének legfőbb állomásain. Az első kerület vezetőjeként hosszabban elidőzött Budavár visszafoglalásánál – melynek jövőre ünnepeljük 330 éves évfordulóját –, és fényes győzelmeként méltatta azt, függetlenül az ingadozó történeti szemlélettől, hogy Habsburg felszabadítás vagy inkább újabb megszállás vetett-e véget a 145 éves török hódoltságnak. A polgármester megemlékezett a magyar hősökről, akik jeleskedtek a harcban – többekről utcát is neveztek el a kerületben, például Fiáth Jánosról. Beszéde végén Nagy Gábor Tamás a határon túli magyarság és a nemzetiségekkel való szoros kapcsolat fontosságát emelte ki, különös tekintettel az esemény díszvendégeként résztvevő csángókra.
Dr. Nagy Gábor Tamás, budavári polgármester
A polgármesteri köszöntő után a Magyar Nyelv és Magyar Könyv Ünnepét Tytti Isohookana-Asunmaa volt finn kulturális és oktatási miniszter, az Európa Tanács Kulturális, Tudományos és Oktatási Bizottságának egykori tagja nyitotta meg. Tytti Isohookana-Asunmaa nemzetközileg elismert kutató, különös figyelmet fordít a kisebbségek, kis népek és népcsoportok kultúrájának megőrzésére. Így került kapcsolatba a csángókkal is, és az Európa Tanács tagjaként jelentést is készített a csángó kultúra védelmében. Ez a dokumentum volt az első, magyarázta Tytti asszony, amely európai fórumon mutatta be a csángó közösség valós helyzetét.
Tytti Isohookana-Asunmaa Csángóföld hagyományairól beszélt
A kutató-kultúrpolitikus felidézte a közös magyar–finn–csángó gyökereket, és elmesélte a tréfás anekdotát a közösen megkezdett útról, amely egy ponton elvált: az olvasni tudó magyarok úgy döntöttek, a jó legelőjű dél felé vonulnak, az olvasni nem tudó finnek megérzésükre hallgatva északnak indultak, a csángók pedig hátramaradtak a keleti hátországban. Tytti Isohookana-Asunmaa többször visszatért beszédében a jelen pillanatokban is zajló drámai menekültkrízisre, és arra hívta fel a figyelmet: itt, Európa közepén kulcsszerepünk van abban, hogy a világ szembe tudjon nézni az új népvándorlás kihívásaival. Nem félnünk kell, hogy a bevándorlók megsemmisítik a kultúránkat – hangsúlyozta Tytti asszony –, hanem példát kell mutatnunk, hogy képesek vagyunk a kis népek és a nemzetiségek kultúráját megőrizni, ápolni, tovább adni. Ennek jó példájaként emelte ki a Finnországban egyre népszerűbb magyar és csángó nyelv oktatását, valamint a gyakorlatot, hogy különös hangsúlyt fektetnek a nemzeti irodalmak megismerésére.
Tytti asszonyt a szervezők virággal köszöntötték
A romániai Moldvában élő, mintegy kétszázezres kisebbség, a csángómagyarok, közül körülbelül nyolcvanezren továbbra is a magyar nyelv egy archaikus változatát beszélik anyanyelvként, és római katolikus vallásuk is megkülönbözteti őket a többségtől, emlékeztetett Tytti asszony. A csángómagyarok főként a mezőgazdaságból élnek, falvaikban nincsenek ipari létesítmények, és a szolgáltató szektor sem nyújt munkalehetőséget. A csángómagyarokat a román állam nem ismeri el hivatalos kisebbségként, és tudatosan igyekszik őket beolvasztani a többségi társadalomba. Az Európa Tanács Parlamentális Közgyűlése által 2001-ben elfogadott jelentés némi segítséget jelentett a csángóknak kulturális jogaikért való küzdelmükben.
Csángó kulturális lapok
Mint a kutató beszéde után a műsorvezető kihirdette, a Lítea Könyvszalon standjánál az érdeklődők meg is vásárolhatták Tytti Isohookana-Asunmaa Csángó körkép című könyvét, amely e kis nép példáján mutatja be, hogyan élnek maroknyi kisebbségi népek nagy nemzetektől körülvéve, állandó fenyegetettségben.
A népcsoport pavilonjában gyönyörű népművészeti termékek is kaphatók
A délután fénypontja és a pénteki nap legjelesebb vendége Petrás Mária moldvai csángó népdalénekes és iparművész volt, akinek az eseménysorozat részeként kiállítása nyílt a szomszédos Szentháromság téren, a Magyarság Házában. Mielőtt azonban átvonultunk volna a megnyitóra, a művész a nagyszínpadon adott elő három archaikus dalt és egy Szent István-éneket. A szervezők virággal köszöntötték a művészt, Petrás Mária pedig megköszönte az I. kerület polgármesterének a lehetőséget, hogy száz honfitársával együtt előző nap letehették a magyar állampolgársági fogadalmat.
Petrás Mária énekelt is
A kiállításmegnyitó helyszínén, a Kosztolányi Teremben már akkora érdeklődés várta a keramikus-népdalénekest, hogy a műsorra felsorakozott népi énekesek és táncosok csak nagy nehezen tudtak bejutni a terembe. De feltalálták magukat: a körtáncnak végül a tömeg nyitott egy kis „ösvényt”, és úgy járták körbe-körbe a szemet gyönyörködtetően tarka ruhás asszonyok és férfiak. Az emlékezetesen szép csángó dalokat követően a Magyarság Háza képviseletében köszöntötték a Prima Primissima-díjas művészt, és röviden méltatták munkásságát. A jelenleg Pomázon élő keramikus (Döbrentei Kornél író felesége) jellegzetes alkotásai elsősorban figurális kerámiák: biblikus témájú domborműveiben, szobraiban a csángó falvak imái és énekei elevenednek meg. A megnyitó után a teremben körbejárva meg is csodálhattuk a műveket, míg odakint a szervezők fogadással várták az érdeklődőket. (A tárlat szeptember 20-ig tekinthető meg.)
Petrás Mária kerámiái
Mi azonban siettünk vissza a térre, ahol a műsorvezetők már Demse Márton költővel beszélgettek. „A világ legelhagyatottabb magyar népcsoportjának vagyok a sarja” – vallja magáról a „Budapesten ragadt” alkotó. A beszélgetésből kiderült, milyen hányatott sorssal kellett megküzdenie a Somoska–Székelyudvarhely–Jászvásárhely (Iaşi) háromszögben. Életútjáról a költő a Csángó küzdelem című kötetében számol be részletesen, de a beszélgetés során több verseskönyvét is felmutatták, így például a legutóbb megjelent Értem ne sírj, anyám címűt. Az idén 72 éves születésnapját ünneplő alkotótól több költeményt is meghallgathattunk.
Demse Márton verseiből olvasott fel
A délután egyik legizgalmasabb beszélgetése az 575 éves magyar könyvnyomtatás fordulatait járta körül, három különleges vendéggel. Persovics József nyomdász-könyvkötő nemzedékeket nevelt fel ennek a szakmának. Varga Béla, szintén nyomdász, elmesélte, hogyan építette fel Aggteleken Guttenberg nyomdájának hű mását, valamint egy működő, saját papírmalmot. De ő készítette el a világ legnagyobb kódexkötésű könyvét is. Érdekességképp ennek „mini-testvérét” is megnézhettük: azt a 17X25 milliméteres, díszkötésű újságot, amelyet az 575 éves évfordulóra egy békéscsabai nyomdász alkotott. A moderátor felhívta a figyelmet, hogy van mire büszkének lennünk: mindkét magyar alkotás világrekord. A harmadik vendég, Kelemen Örs könyvművész és hasonmás kiadások szakértője elmesélte, hogy otthonában vezeti műhelyét, mely múzeumként is üzemel. A szakember régi kötészeti gépeket, aranyozó préseket, 17–18. századi rézvéseteket gyűjt, és jelenleg készített ritkaságaihoz is ezeket használja fel.
Persovits József, Varga Béla és Kelemen Őrs a műsorvezető kérdéseire válaszolva meséltek komoly "hobbijukról"
A különleges „hobbiknak” hódoló vendégek hosszan beszélgettek Guttenberg találmányának jelentőségéről és a betűszedés történetéről: például, hogy már Ciceró előtt léteztek önállóan mozgatható betűk elefántcsontból. De a kínaiak, koreaiak készítettek agyagból, rézből, fából, üvegből is betűket. Guttenberg nagy találmánya az volt, hogy miként lehet a kódexek mintájára sokszorosítani a könyveket. Hogy akkor sem volt jó „üzlet” a könyvnyomtatás, jól jelzi, hogy Guttenberg híres 42 soros Bibliájába belebukott, újítása azonban örökre megváltoztatta az emberiség kultúráját.
Míg a könyvészettörténeti eszmecsere zajlott, a Magyarság Háza előtt már felsorakoztak a „Moldvai menyekező” című műsor résztvevői, a Petrás-kiállításról már ismerős csángó néptáncosok-énekesek. A műsorban Klézse, Somoska, Külsőrekecsin, Forrófalva zenés-táncos hagyományaiból kaptunk ízelítőt, és a művészeket körbeálló tömegnek nem egyszer mozdult is lába a pergő ritmusokra. Petrás Mária mellett Balán Bálint Erzsébet mondott mesét és éneket.
A Magyarság Háza előtt dübörögtek a talpak
A színpadhoz visszasietve még elértük a Magyar Napló bemutatkozását, amelyet folyóiratként és könyvkiadóként is ismerhetnek az olvasók. Az idén Kossuth-díjjal kitüntetett Mezey Katalin Csutakjutka meséi és újabb történetek című gyermekkötetéről beszélt, de meghallgathattunk egy gyerekverset is tőle. A költő a jelenben élő múlt megőrzésének fontosságát emelte ki a gyerekversek kapcsán. Oláh Jánost Az őrült című regényéről faggatták, mely a Petőfi-féle toposz átdolgozása, habár erősen el is távolodik attól. A kitalált történet mégis valóságos: a hatvanas évek végi értelmiségi réteg helyzetét, az első nemzedékbeli értelmiség helykeresésének történetét beszéli el. A Magyar Napló harmadik szerzője, Szakály Sándor a Történelem és publicisztika című kötetét ismertette, melynek kapcsán arról beszélt: a történészektől megszoktuk a nagy, összegző munkákat, de épp ilyen fontos, hogy a publicisztika velősebb, „könnyebben emészthető” műfaján keresztül is szóljanak az olvasóhoz.
Mezey Katalin gyermekkönyvéről beszélt
Az este hátralévő része már végig a zenei programoké volt: A bukovinai származású, vajdasági születésű, Magyar Örökség-díjas Kóka Rozália 2014-ben alapította a Virággyöngy Moldvai Csángó Kisegyüttest, amelynek tagjai olyan moldvai csángó fiatalok, akik a Budapesten tanulnak vagy dolgoznak. Előadásukban a több száz éves, a moldvai magyarok ajkán fennmaradt archaikus énekeket és a mondákat elevenítették fel. Ezt követően a Magyarság Háza előtt kezdődött a moldvai táncház, a Somos Együttessel pedig a Szentháromság téren tanulhatták a táncos kedvűek ropni a kör- és páros táncokat. Az estét a népszerű Cimbaliband koncertje zárta, akik „Moldva” című lemezük anyagát mutatták be.
Szöveg és fotók: Laik Eszter
