Tűzliliomot ültetni a lét szívébe

Juhász Ferenc-emléknappal ünnepelte a Petőfi Irodalmi Múzeum a magyar költészet napját, József Attila születésnapját, ahol a rendhagyó irodalomóra, a képzőművészeti, irodalmi és zenés programok is helyet kaptak.

1964 óta ünnepelik a magyar költészet napját. Idén az országos és határon túli programsorozat legnagyobb szabású rendezvénye a Juhász Ferenc-nap volt a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Juhász Ferenc kétszeres Kossuth-, valamint József Attila-, Baumgarten- és Prima Primissima-díjas költő, A Nemzet Művésze, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja 2015. december 2-án, életének 88. évében halt meg. A költő tiszteletére január 15-én estet szerveztek a Hadik Kávéházban. (Az estről szóló tudósításunkat itt olvashatja: (http://www.irodalmijelen.hu/2016-jan-16-1718/meltosag-hogy-volt-aki-szeresse) Juhász Ferenc emlékének ápolását szolgálta a Petőfi Irodalmi Múzeum költészet napi rendezvénysorozata is, amely különböző korosztályokat megszólító eseményekkel várta az érdeklődőket.

Délelőtt 11 órától Írás az ünnep szívére mottóval hirdettek rendhagyó irodalomórát középiskolások számára, ahol Juhász Anna, a költő lánya Tarján Tamással és Sirokai Mátyással ismertette a diákokkal a költői életmű fontosabb állomásait.

 Csorba Csilla és a költő lánya, Juhász Anna

Fotók: Gál Csaba

Délután 14 órától Játszótárs-keresés címmel ugyancsak diákok részvételével került sor a Juhász Ferenc művészbarátságait bemutató beszélgetésre. A papírszékeken és földön ülő fiatalok, köztük én is, több évtizedet átfogó időutazáson vehettek részt Konok Tamás, Fehér László és Jovián György festőművészek jóvoltából, akikkel Juhász Anna és Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatónője beszélgetett.

Konok Tamás 1954-ben találkozott először a költővel, egy összejövetelen, ahol jelen volt Pilinszky János és Weöres Sándor is. Ebben az évben jelent meg A tékozló ország című eposza, amelyről éjszakába nyúló beszélgetés bontakozott ki a költő és a festő között. Konok Tamás 1956-ban elhagyta Magyarországot, Párizsban folytatta tanulmányait, de a főiskola után nem festett többé arcképet. Ötven év múltán, visszatérve Magyarországra, mégis kapott egy felkérést, méghozzá Juhász Ferenc portréjának elkészítésére. A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Digitális Irodalmi Akadémia együttműködése során találta meg helyét ez a 2009-ben készült olajfestmény a többi költő- és íróportré mellett, akiknek életműve a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán olvasható. 

 Két terem is megtelt a PIM-ben

Fehér László festőművészben sok éve körvonalazódik egy olajkép a költőről, amelynek ceruzarajzvázlatát megtekinthettük a rendezvényen. Gimnazista korában látta először Juhász Ferencet, amint megnyit egy kiállítást, nagy álma volt, hogy a költő egyszer az ő tárlatát nyissa meg, mert teljesen lenyűgözte, ahogyan a képekről beszélt. Konok Tamás egyik kiállításán Juhász Ferenc megsejtette, hogy mit szeretne az ifjú művész, és azonnal elfogadta a még ki sem mondott felkérést a tárlatmegnyitóra.

Jovián György Baráti Kristóf fiatal hegedűművészt ábrázoló portréja a zene révén kapcsolódik Juhász Ferenchez és a másik két festőművészhez. Mindhármukat erős kötelékek fűzik a zenéhez. Konok Tamás rajong a muzsikáért és a költészetért, úgy véli, a művészetek közötti kölcsönhatásokról sosem szabad megfeledkezni.

 Az esten a Vujicsics együttes zenélt

A beszélgetés végén Fénes Tamás fotográfus – aki „képmástolvajként” definiálta magát – szintén megemlékezett Juhász Ferencről, akit gyakran fotózott.

18 órától Mondani, halálig mottóval vette kezdetét a költészet napi gálaest. Összművészeti rendezvényként beszélhetünk az emléknapról, mivel a délutáni képzőművészeti irány után este a Vujicsics együttes zenélt, és Galkó Balázs színművész adta elő Juhász Ferenc verseit.

 Galkó Balázs színművész

Az est indításaként Csorba Csilla méltatta József Attila hagyományainak továbbvivőjeként Juhász Ferenc munkásságát.  „Nem elbúcsúztatjuk, hanem éltetjük” –fogalmazott a költői életút kapcsán.

Ezután Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere köszöntötte a jelenlévőket, akik két múzeumi termet töltöttek meg. A hátsó teremben ülők sem maradtak le semmiről, mivel kivetítőn keresztül követhették a pódiumon történteket. Balog Zoltán szerint „kiváltság, hogy Juhász Ferenc kortársai lehettünk”, és „amíg ilyen költőink vannak, nem vesztettük el a lehetőségét a jobbra, a szebbre taníttatásnak”. Majd a miniszter egy diákkori anekdotát is megosztott a közönséggel, amelynek személyes jellege a családias, bensőséges hangulatot erősítette a hallgatók körében: debreceni diákként azért veszítette el diákmunkáját a Könyvhéten, mert a Szép versek antológiában többek között Juhász Ferenc verseit olvasgatta.

 Balog Zoltán miniszter beszéde

Az est további részében Juhász Anna a költő barátaival beszélgetett. Csányi Vilmos etológus szerint Juhász Ferenc „nem evilági zseni” volt, aki otthonosan mozgott mindenféle tudományterületen, szövegeiben és baráti beszélgetéseiben magabiztosan használta bármely tudomány nyelvi kódjait, sosem szorult korrigálásra. Mindent átfogó tudás áradt belőle, mintha szakmabelivel diskurálna az ember.  Csányi számára az volt a legmeglepőbb, hogy a költő fehér lapokat köttetett könyvvé, és azokba írta verseit, amelyeket sosem kellett javítania. Ennek magyarázata, hogy nem racionálisan konstrukciók, hanem valami zsigerből áradó költészet tört felszínre, mikor leült írni.

A tíz évvel fiatalabb Ágh Istvánt testvéri szeretet fűzte Juhász Ferenchez, már tizenkét éves korában dedikálva megkapta a költőtől Apám című kötetét. Meghatározó élmény volt számára, hogy bátyja – Nagy László – révén ennyire fiatalon bekerülhetett egy önszerveződő, pezsgő társaságba, ahol szabadon lehetett művészetről gondolkodni.

 Juhász Anna, Csányi Vilmos, Ágh István, Kántor Péter

Kántor Péter szerint „valóban a mindenség szerelmese volt” Juhász Ferenc, az élet és a halál együttállásának harmóniája és az ebből fakadó gazdagság elbűvölte a költőt. Kántor kiemelte a költő szerkesztői munkásságát is, precizitását és nagy ambícióit. Szívesen segítette a pályakezdőket, egyengette a fiatalok útját.

Ars poeticáját a Mit tehet a költő című tanulmányokból, esszékből és interjúkból álló kötetének előszavában fogalmazta meg lényegre törően: „A költő nem tesz mást: csak tűzliliomot ültet a lét szívébe. Elmondja a világot és meg akarja változtatni a világot. A jóság küldötte ő. Az élet énekese és társa a halálnak. Énekel, amíg száját be nem tömi a föld. És mindenkinél jobban vágyódik a szabadságra és a szeretetre.”

Sárkány Tímea

A fotókért Gál Csabát illeti köszönet