Bolondozik még április – Koosán Ildikó versei
Bolondozik még április
Koosán Ildikó versei
GÁRDONY
P.J. emlékének
A kert havas, az ág deres,
bolondozik még április,
kristály a perc, és flitteres,
de szivárványa már hamis.
A kerti lak titoksziget,
szobában ágy és asztal áll,
benyitni többé nincs minek,
pókhálós csendet rejt a zár.
SZÍNHÁZ
nincs üres szék, a karzat is
illatpárás és hallgatag,
a színen tél, de a hó hamis,
mint jégcsap csüng a színfalak
fölött a dráma végszava:
Te Rongy! s már nem álmodom;
a történések legjava
itt dúl, a szomszéd balkonon.
SKICC
odébb még néhány gaz virul,
a kert telente, mint a sír;
egy másolásra szánt papír,
mögötte árnyék domborul;
fagyott az útra hullt levél,
a kint felejtett szék alatt
kuckót lel reggelig a szél,
ha kell, majd holnap hord havat;
az élet vélt identitás,
homályban, rés között lapul,
fénykörre ábrát ír az ág,
gubbaszt a varjú, alkonyul.
