A nagyságok tekintetétől függni épp olyan fogság egy alkotónak, mint folyton egy adott hagyomány ellenében dolgozni.

Laik Eszter gyűjtése a budapesti irodalmi rendezvények emlékezetes aforizmáiból.

A nagyságok tekintetétől függni épp olyan fogság egy alkotónak, mint folyton egy adott hagyomány ellenében dolgozni.

„Palacsintás Gyula egész életében elhitte, hogy a következő szabadkai gyorssal egy rakomány palacsinta érkezik. Ő már rég meghalt, és lám, én lettem Palacsintás Gyula, annyit mesélem. És talán én is elhiszem már, hogy jön a palacsinta. Pedig megszűnt már az az állomás is, én pedig a világba szakadtam.”

 (Tolnai Ottó a Margó Fesztiválon)

„A nagyságok tekintetétől függni épp olyan fogság egy alkotónak, mint folyton egy adott hagyomány ellenében dolgozni.”                                                             

(Kukorelly Endre Porcelánbolt című kötete bemutatóján)

„Minden nap temeti a tegnapját, minden napnak megvan a maga halottja, és ez a halott nem más, mint múlt idővé vált saját magunk, nem más, mint saját szelfünk – igen, a szelfünkről van szó, nem a szelfinkről…”                                   

(Szőcs Géza a Janus Galéria megnyitóján)

„A saját élet a legnagyobb kincs, az az anyag.”                                       

(Ungváry Rudolf a Szépírók Fesztiválján)

„Ha Londonban felülünk a metróra, ott legfeljebb te meg én vagyunk angolok, aztán felszáll két igazi angol, és megszólalnak, hogy Dzień dobry!”                         

(Sárközi Mátyás a 39, 45, 56 – Plusz című kötete bemutatóján)

„Kíváncsi lettem, ki ez a nő, aki ennyi ideig kibírta Kosztolányi mellett.”        

(Arany Zsuzsanna A Mme Chaglon üzletei című kötet bemutatóján)

„Odüsszeusz szerintem a görög mitológia legnagyobb gazembere.”                 

(Gyenge Zoltán filozófus Kép és mítosz című kötete bemutatóján)

„Sosem felejtem el, amikor [Bereményi] arról mesélt, hogy Pécsett fölszedett egy nőt, és az édes együttlét közben valami zizegésre lett figyelmes. A nő Népszabadságot olvasott. Én erre rögtön elhívtam az alkotókörbe, hiszen világos volt, hogy füllent, tehát író.”                                                                  

(Spiró György Bereményi Géza 70. születésnapi estjén)

„Ceglédi zeneiskolásként rögtön azzal kezdtem, hogy írtam egy ötfelvonásos operát, anélkül, hogy bármilyen zenei alapismeretekkel rendelkeztem volna. A címe Tenger volt – én nagyjából a nyáregyházi kacsaúsztatót ismertem.”   

(Baranyi Ferenc Az opera négy évszázada című kötete bemutatóján)

„Ha gyerekkoromban elkövettem valami csintalanságot, észrevettem, hogy a kutya figyel engem. Úgy éreztem, ez a kutya mindent tud, és egyszer még szóvá teszi. Azt hiszem, a növények, az állatok sokkal többet éreznek, látnak belőlünk, mint amit gondolunk.”                                                                                   

(Halász Margit a Vörös nyelvű párduc című kötete bemutatóján.)