A flekkenfalvi lírikus és hajnali énekek
Muszka Sándor és az Evilági Együttes Hajnali énekek című zenés irodalmi műsorával erdélyi körútra indult, többek között Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Kézdivásárhelyen, Gyulafehérváron, Nagyszebenben léptek föl. A líra és a dal különleges randevúja Kolozsvárott is megvalósult, és megismerhettük a költő új humoreszkhősét, Szilveszter Dánielt, a nehéz anyagi körülmények között tengődő flekkenfalvi költőt.
A magány, a semmi, az akasztott ember, a tetovált fiúk, a népi rigmusokra emlékeztető szerelmes kocsmadalok, a székelyek, akik új hazát mosogatnak maguknak Angliában, a politikusok, akiket ez nem érdekel, mindez Villon-, García Lorca-, Radnóti-, Sziveri- utalásokkal fűszerezve – így lehetne dióhéjban jellemezni Muszka Sándor Magányos nőknek, bukott fiúknak című verseskönyvét. A költő eddigi legkomplexebb lírakötete nem deríti az embert jobb kedvre, de nem is azért olvasunk verset, hogy nagyokat nevessünk. A költő úgy írja verseit, mint egy 21. századi regös, a sorok természetesen csengnek, kínlódásnak nyoma sincs, az ütemek úgy karolnak egymásba, a rímek úgy kacsingatnak a sorok végén, mintha a beszélt nyelv legtermészetesebb részei lennének.
Muszka Sándor sajátos formai megoldásai levették a lábáról az Evilági Együttest is, amely több erdélyi költő verséből, köztük számos gyermekversből írt már dalt. Orbán Ferenc és csapata a kötetből tizenhárom verset zenésített meg, amelyet az olvasó CD-melléklet formájában kézhez kap a könyvvel együtt. Már ha be tudja azt szerezni, Muszka kötete ugyanis hiánycikk az erdélyi könyvesboltokban. A zenés irodalmi turné kolozsvári állomása így azokat is kárpótolta, akik nem tudták megvásárolni a verseskötetet.
Az estre későn érkezőknek pótszéket kellett keresniük a kávéház más termeiben, s már azt rebesgették, félő, beszakad az emelet, olyan sokan vagyunk.
Hosszas hangolás és előkészület után végre elkezdődik a verskoncert. Orbán Ferenc elérzékenyülve emlékezik vissza egykori zenésztársára, Murányi Tónira, elmeséli, hogy kávéházban vele lépett föl utoljára. Majd felhívja a figyelmet a Hajnali énekek turné más erdélyi állomásaira, hangsúlyozza, neki és zenésztársainak külön öröm, hogy vers és zene úgy van együtt, mint hajdanán.
Kezdetnek A kíntornás ember énekel, Keresse fel, Mondom magamnak című versek hangzanak el. Már az első akkordok után érezzük, a zene többletjelentéssel ruházza föl ezeket a műveket, más interpretációs mező nyílik meg a befogadó előtt, mintha csak magát a szöveget olvasná.
De mielőtt a szomorúság és a melankólia dallamai elhomályosítanák a tekintetünket, örömkönnyeket csal szemünkbe Szilveszter Dániel, a nehéz anyagi körülmények között tengődő flekkenfalvi lírikus levele kiadójához. Muszka humoreszkjeit Sanyi bá című könyvéből már jól ismerjük, Szilveszter Dániel alakja azonban újdonság, az írásból a kortárs szépirodalmunk felé megfogalmazott irónia is kiviláglik.
Majd újra Orbán Feriék következnek, ezúttal egy hozsannával rukkolnak elő, amelyben a közkedvelt téli ínyencséget, a szalonnát éneklik meg. Gyorsan kiderül, hogy csak laza felvezetőnek szánták, következik az est csúcspontja, a Forog a Nap című verssel, amely a rockklasszisokra emlékeztető, pörgős ritmussal kész adrenalinbomba a közönségnek:
Majd finomabb hangszerelésben a Holiday című verset hallgathatjuk meg, aztán Muszka lép megint a színpadra, ezúttal mint lírikus. A Tinta és tűz című versét tetovált fiúk lakják be, akik, ha dalolni kezdenek, kihűlt hamut pergetnek ujjaik, a semmibe néznek, a kietlen völgybe, ahol egy akasztott embert látnak.
„Hol irgalom nincs, ott nem lehet bűnös sem” – sokáig bennünk marad ez a sor, alig tudunk ráhangolódni az est leghumorosabb írására, az Emrével a repülőn címűre. A két székely ember budapesti kiruccanását a csíkcsicsói repülőtérről a közönség kétrét hajolva, hasát fogva neveti végig.
Aztán újból a zenészeké a tér. A kellemes lírai etűdök, az Alma és barack és Kaptafák után Muszka következik, aki ezúttal zenei kíséret nélkül adja elő Hazamegyek című versét.
Az est további részében a közéleti versek hangzanak el. A Transzszilván létlelet rapes, valamint A fehér cigány tangóra emlékeztető dallamai révén az Evilági bebizonyítja, bármilyen zenei stílusban képes nagyot alkotni.
Bónuszképp Muszka lép a színpadra, elhangzik, a Levél a párthoz című, a kötet talán legkeményebb, legkritikusabb hangú verse.
Átpolitizált társadalmunkban az sem lenne meglepő, ha aktuálpolitikai vagy kultúrpolitikai diskurzus következne, de szerencsére megmentenek minket az efféle kínoktól egy újabb humoreszkkel. A magyar laska című írásból kiderül, hogy a székely tájszavak nem kis fejtörést okoznak az anyaországiaknak, s mindez fordítva is igaz. A ’laska’ ugyanis Székelyföldön tésztát jelent (a tészta meg süteményt), és ha egy bevásárolóközpontban a túrós tésztára áhítozó székely ember kissé idegesen megkérdezi pénztárosnőtől, hol a laska, félő, hogy adnia kell ajándékba a rendőröknek egy példányt Sántha Attila Székely szótárából, nehogy becsukják rablásért.
A humoreszkből az is kiderül, miért nőknek való szakma a hírszerkesztés (a főhős munkaadójának felesége tévés hírszerkesztő):
„A hírszerkesztő miféle mesterség. Asszondja, ez olyan, hogy összegyűjtik a híreket és akkor az ő felesége azokat megválogassa, hol elvesz belőlük, hol hozzáad, s aztán azokat este a tévébe bémondják. Na, mondom ez egyszer tényleg fehérnépnek való munka, mert nálunk otthon es az utcába a fehérnépek az asszonnyal együtt egyebet nem csinálnak. Azok es csak gyűtik a híreket. Éjjel olyan későn a kocsmából haza én még nem tudtam menni, hogy aztat valamelyik ne látta volna, s másnap az egész falu ne tudott volna róla.”
Az est vége felé spanyolos dallammal kényeztette fülünket a Lorca című vers, majd az Országhűlés következett, és zárásképp meghallgathattuk a Hajnali ének megzenésített és a költő által előadott változatát is.
Végül a beszélgetés, a jó hangulat a kocsmaasztalok mellé költözött. Muszka Sándor és az Evilági Együttes folytatják erdélyi körútjukat. Reméljük, mielőbb viszontlátjuk őket, a zenészek pedig hátha kedvet kapnak más erdélyi lírikus verseskötetéhez is!
Varga Melinda