Szociális líra, avantgárd interaktivitás, szabados slam

A kortárs költészet és a társadalmi problémák keresztmetszete, lírai avantgárd, paródiák Villonról, Balassi Bálintról, slam poetry merész kifejezésekkel és szabadossággal – a Hajdúböszörményi Írótábor harmadik napjáról tudósít Branczeiz Anna.

Szociális líra, avantgárd interaktivitás, szabados slam

Az Írótábor harmadik napján olyan összeszokottan és jól ment a munka, mintha nem három napja, hanem hosszú ideje lenne együtt a csapat. Reggel egy kis csoport a felolvasást gyakorolta. Szabó Imola Julianna szemináriumán – a diákok elmondása szerint – tegnap még elméleti bevezetés volt, ma már azt követhettem végig, hogyan kezdték el tervezni egy kötet belívét és a könyvborítót. Elkaptam Szűcs Jánost és a néptáncosait is gyakorlás közben.

A délelőtti blokk után tegnaphoz hasonlóan ismét szabadprogram következett: lézengés a tábor területén, strand, filmvetítés, hőség kinn, hőség benn, limonádé, beszélgetés. Aztán a szokásos „Hangolló” Török Péterrel, amelynek ezúttal a paródia volt a témája. Interaktív előadás várta a diákokat, ki kellett találniuk, melyik költő melyik versének paródiáját olvasta fel Török. Villonét, Balassi Bálintét, Arany Jánosét, esetleg Juhász Gyuláét? A hallgatóságon nem lehetett kifogni: mindent kitaláltak.

Az esti program kötetbemutatóval indult. Juhász Tibor Ez nem az a környék és Szálinger Balázs Köztársaság című kötete volt terítéken, a szerzőket Bíró Gergely kérdezte. Bíró a két különböző kötet között abban látta a hasonlóságot, hogy mindkettő mögött kirajzolódik valamilyen szociális tapasztalat. A beszélgetés így a költészet és társadalmi problémák keresztmetszete mentén alakult. A társadalmi, közéleti témák időről időre divatossá válnak a költészetben – állapították meg.  Szálinger szerint kétféle költő van: az egyik, aki lát egy hajléktalant, és azt mondja „jaj, de szomorú”, a másik, aki lát egy koldust, megírja, de ez egész messzi mélységekig is elviszi. Ő inkább az utóbbiba tartozik. Juhász azon a véleményen volt, hogy mindig vannak olyan problémák, amelyek mellett nem lehet csak úgy elmenni, ugyanakkor a költészet nem merülhet ki pusztán társadalmi kérdések felvetésében.

Interaktivitásból nem volt hiány az Írótábor harmadik napján. A vacsora után Magolcsay Nagy Gábor Második ismeretlen című kötetéről szólt a beszélgetés. Nem szokványos könyvről van szó: benne minden arra sarkallja az olvasót, hogy használja, írjon bele, „stigmatizálja” a kötetet: sok vers egyúttal szórejtvény is. Ahogy Magolcsay fogalmazott, a cél az volt, hogy „termékeny viszony” alakuljon ki az olvasó és a szöveg között. Hogy ezek a kísérleti költészethez tartozó versek mennyire avantgárdok, nem lehet téma, hiszen mi is az az avantgárd? A kötet innovatív jellege azonban kétségtelen.

Szabó Imola Julianna, a kötet tervezője elmesélte, hogy egy alkalommal, amikor megkérdezte Magolcsayt, mégis hol, hogyan törheti meg a szöveget, a költő csak egy szót írt vissza. Hogy e szót nem vízszintesen, hanem függőlegesen kellene keresni, arra a tervező nem gondolt. Ebben rejlik a kötetnek és ennek a költészetnek a másik újszerűsége: kizökkent abból a vízszintes olvasati módból, amelybe annyira bele vagyunk szorítva.

Az EB-hangulat jegyében – így viccelődtek – Magolcsay kispadra került, átadva helyét Korpa Tamásnak. A fiatal költő Miskolcról indult, az Új Holnap Stúdió tehetséggondozó műhelyének tagja volt, azóta pedig számos irodalmi díjat nyert. Költészetében épít, szó szerint is. Akárcsak Térey lírájában, az ő verseiben is fontos szerepe van az architektúrának, noha saját bevallása szerint nem olyan pontosan kimunkáltak, mint a „mesteré”. A rövid beszélgetés aztán hosszú felolvasásba csapott át – úgyis kifogásoltuk már, hogy a kötetbemutatókon többet beszélnek a költők, mint a versek, noha azok az igazán érdekesek. Korpa ráadásul olyan verseket olvasott, amelyek még nem jelentek meg.

Szálinger Balázs kérdezte a délutáni programon a szervezőktől, megengedett-e a csúnya beszéd, szabad-e mondani csúnya szavakat? A diákok kórusban kiáltották, hogy „szabaaad”. A slampoetry-esten azonban már nem volt kérdés, mit szabad, és mit nem. Simon Márton és Závada Péter nem kímélte a hallgatóságot a szabados, laza stílusú versekkel, amelyek Rózsa Sándor basszusgitáros zenei aláfestésével hangzottak el. A slammerek magukkal ragadtak mindenkit, vastapssal zárult az est.

Branczeiz Anna