Ugrás a tartalomra

Gil Vicente: Inês Pereira komédiája – Ladányi-Turóczi Csilla fordítása, részlet

 

Gil Vicente

Inês Pereira komédiája

Ladányi-Turóczi Csilla fordítása, részlet

 

Gil Vicente (1456–1536), a portugál drámairodalom egyik legnagyobb alakja 1523-ban elkészült komédiájában, amelynek ősbemutatójára a portugál templomosok, vagyis az Ordem do Cristo Tomarban lévő kolostorában került sor, a párválasztás kínjait figurázza ki. A főszereplő, Inês Pereira művelt és gitározni is tudó férjet akar, és bár a nőrokonai igyekeznek lebeszélni róla, makacsul ragaszkodik elképzeléséhez. Pórul is jár azzal a kifinomultnak tűnő, énekelni tudó, de hazug és anyagias apróddal, akihez hozzámegy. Szerencsére a feleségét rabságban tartó férj hamarosan elhalálozik, és Inês hozzámehet ahhoz a gazdához, akit korábban kikosarazott, és aki a papucsférjek legkiválóbbika: mellette Inês nyugodt szívvel tarthat szeretőt és élvezheti a gazdag asszonyok kényelmes életét. 

Az alábbi részletben a házasságszerző (vagy kerítőnő) Lianor meséli el Inês anyjának, hogyan zaklatta egy klerikus, de ahogy a vallomásból kiderül, nincs is annyira felháborodva, mint ahogy láttatni akarja, sőt, inkább maga sem tudja, hogy dicsekedni akar-e a hódításával, vagy inkább panaszkodna. A jelenet elsősorban egyházellenessége miatt komikus, csak a modern olvasó számára érdekesebb, hogy hogyan számol be egy férfi által írt darabban egy egyébként a szexualitásból élő asszony egy másiknak arról, hogy megtámadták. Az 1586-os kiadást egyébként a cenzorok alaposan megcsonkították: a támadó abban a változatban nem klerikus, hanem egyszerű földi halandó, így a szöveg további részeit is át kellett írniuk.

Anya
Lianor Vaz, mi van véled?
Lianor
Nagyon sápadt vagyok, drága?
Anya
Vörös, mint a rák gúnyája.
Lianor
Hogy is nem öl meg a méreg!
Jézus Krisztus! Kihez fussak?
Tán a királyhoz szaladjak,
vagy a bíboroshoz menjek?

Anya

Hát olyan nagy baj esett meg?

Lianor
Szörnyű merénylet, hallgassad!
 
   Éppen a földeket jártam,
hogy a szőlőmet megnézzem,
mikor egy szerzetes szépen
nekem támadt – jól megjártam.
Hogy rejtőzhettem volna el?
Azt mondta, hogy tudnia kell,
Nő vagyok-e igazából.
Anya
Még egy jómadár a nyájból,
Nagy bennük a gerjedelem.
Lianor
   Gerjedelmes egy jómadár.
Tagbaszakadt, magas ember!
Én csak csapkodtam kezemmel,
Szó a számon nem jött ki már!
Rám mászott: – Majd feloldozlak!
– Nem oldozol! – De, megfoglak!
– Nem fogsz te meg, amíg élek!
Jézus Isten, mi történhet,
Széjjeltépnek és megfojtnak.
– A bragai breviárjom[1]
Lemossa majd minden vétked.
– Az ördög mosdasson téged!
Sikoltoztam, hogy ne bántson.
A játéka el volt rontva,
Nekiállt hát, hogy kibontsa
Ingemet, és el is tépte.
Anya
Így tett velem is pár éve
egy másik átokfajzatja.
 
   Játszik velem, juszt az hittem.
Csikland ottan, csikland itten...
Erre elkezdtem nevetni,
Annak elég is volt ennyi:
eleresztett megszeppenten.
Lianor
Én is pontosan így tettem,
Bizony, hogy jókat nevettem
Bármi butaságot mondott,
tündérnek, csillagnak hívott:
s hogy szebbet nem látott sosem.
Ha magamnál lettem volna,
s nem rekedek be, kiáltok,
de megszállt valami átok,
s köhögési rohamomba’
ahogy csiklandott, kacagtam,
elgyengültem, lesántultam,
majdnem el is ért a vesztem,
és bár őt nem érték tetten,
valahogy kiszabadultam.
 
   Az ördög volt, ki megszállta,
Ő lett ura nagy testének.
Anya
Mondd csak, húgom, ismert téged?
Lianor
De nagyon megismert volna!
Anya
Hogy ilyesmi megeshetett!
Lianor
A bíborosig elmegyek,
színe előtt meghajolok,
s elmesélem mind az okot,
amiért most így remegek.
Anya
   Nincsen karmolás arcodon,
hajadat tán meg se tépted?
Lianor
Körmöm most alig van, nézzed,
S a hajam is rövid nagyon.
Különben sincsen teteje,
Jobb a béke, egye fene.
Ahogy huzakodtunk nagyban,
Jött egy férfi, egy nagy vadkan,
Áldott legyen az ő neve!
 
   Elereszt a pap, merthogy csak
Megzavarta az a másik.
De bevallom, hogy úgy látszik,
erőim is ellankadtak.
Mit sem ért, hogy könyörögtem,
mit sem ért, hogy üvöltöttem:
– Vasco de Foes, megsegítsen,
Tőle engem menekítsen!
Ám a barát így szólt nékem:
 
   – Lianor húgom, szelíden
Hogyha engedsz, még szent leszel!
– Téged meg a rák vigyen el!
hogy egy pap így viselkedjen!
– Hiszen senki meg nem tudja!
– Férjnél vagyok, sültbolondja.
Anya
Nem verted be ábrázatját?
Nem szaggattad tonzúráját?
Lianor
Hogy ne járhassak templomba?
 
   Rúgtam volna a seggébe!
De én olyan nyuszi vagyok,
Hogy csak tűrök és hallgatok,
aztán ez az eredménye...

 


[1] Braga a portugál katolicizmus központja.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.