A Káosz bújócskát játszik velem – Peter Gehrisch versei Mandics György fordításában
A Káosz bújócskát játszik velem
Peter Gehrisch versei Mandics György fordításában
Az 1942-ben Drezdában született Peter Gehrisch életrajza, a drezdai lét, édesanyja sziléziai származása, majd Lengyelországból Drezdába menekülése magyarázza a költői mű néhány elemét, ám nem magát a verseket, legalább ilyen fontos a költő széles körű műveltsége, vonzódása a görög kultúrához s a romantikus írókhoz, a lengyelekhez, a szlávokhoz. E mozzanatok nélkül lehetetlen a művek megértése, majd igazi műélvezete. Ezért a jegyzetek elolvasása után kéretik a műveket újraolvasni, immár az ésszel és a szívvel együtt. Drezdát porig bombázták az amerikaiak, de feltámadt, a Sziléziából kiűzött Gehrisch család pedig végül önként visszaköltözött „ellenségei” közé. A német költő egy romantikus lengyel költőre, Norwidra áldozta élete zömét, hogy megértse és megértesse őt honfitársaival, mert Gehrisch makacs ember, működik benne a csak-azért-is szelleme, érteni szeretné azt a világot, amelyben él. Ez tette számomra érdekessé, izgalmassá művét, ezért szántam rá sok időt, hogy megérthessem, s más számára is érthetővé tegyem, mert Gehrisch olyan költő, aki nem csak elszenvedi a világ borzalmait, hanem érteni is akarja őket, hogy tehessünk ellenük.
Mandics György
A romokhoz
(Für die Ruinen)
Akarod hogy mindet újrarakjuk
Mint az amputált Hekatoncheireket*
A százkarú és ötvenfejű titánokat
Az élet
Visszafejlődött itt
Az egyen-szabott szájakból
Kirecseg néhány dohos ének:
„Földön égen zeng az új dal
Ifjúság ifjúság ifjúság”**
(Aztán végül egy társadalom
Tört rá a FALRA kiáltva
MI VAGYUNK***
A NÉP
Meglelve az örömöt egy
Viruló jövőben mely álomkép)
Óh nem én nem építek
Magamnak új Korszakot
Nincs több légvár több balga hódolat
A gyengélkedő hatalomnak
Én visszafogom a kedves
Hangokat
Nem éneklem meg az illúzió képeit
A nagy Összekapcsolódásról mindnap
Az Ámítás Királya
Hiába küld bizsergő felhívást ujjaimnak
*Hekatoncheirek – a három százkarú és ötvenfejű titán, Kottosz, Briareósz és Gügész. Uranosz és Gaia gyermekei, akiket atyjuk elleni lázadásuk után amputáltak s a föld alá rejtettek Hésziodosz Theogoniája szerint.
** Az eredetiben „Leben singen kämpfen“ – KISZ-es induló az NDK-ból. A magyar olvasó számára egy korabeli hazaival helyettesítettük.
***Wir sind das Volk! (német) – Mi vagyunk a Nép! A Berlint kettévágó Fal ostromlóinak jelszava 1989-ben.
Szigettitok
(Inselgeheimnis)
Világ-
Megálló és úszó-
Öv
A sötétben
Itt és most
Egy Reliktum
Rúnák
Romok
Ruszkik tántorognak süketekként át a városon
Bundapálinkás
butykoson
És a filmek
egyike sem
kerül feliratozásra
Roncs
darabok
sodródnak egymásra
Mister Spillet… és Smith…
Mi nem is oly rég
Merültünk el végleg
A szemeink előtt
a kísértetek
Már csak töredékek
Hát ilyen vagyok én
(So bin Ich)
Keresve a magyarázatot
A gyermekkor misztériumára
Amikor én – minden horgonyt felvonva –
A démonokat látom az érzékelésbe alászállva
Mindegyik óriás körülvesz hajóroncsokkal,
Egy történés reliktumaival
Mely a dübörgést lassan csöndre váltja
A Káosz bújócskát játszik velem
Szólongat hív romokban és üregekben
Biztonságba helyez a kráterekben
Megkoszorúz a zsigerekben – huzalok csövek
Bádogurnák
Feketére
Tapétázott barlangrekeszekben
Minden sarkában a megtévesztő termeknek
Hazugságot gerjesztő gátakban
Törékeny
Oszlopai az Űrnek
Sziklalabirintus
Mint a világnak lefordíthatatlan megjelenítése
Mindegyik Bikafejben
Amit zajos hangon a vak
Elmondott történetében
Ütés ellen Ütés
Ez szédülésbe taszított –
és a
Szédület
Kábultság – mondta a Vak –
A Végzet ami az emberre vár
Ezért tartsd a szemed és a füled nyitva
Lázár!
Átmeneti állapot
(Interim)
Egy olajos foltot kiválasztok a tengeren
És látom a fakéreg hajót vontatni
Az unalmat
Szabályként elfogadom
Akár az erdő füzérét partján
A városnak a fekete
És lakatlan szirteken
Gyűrtfonnyadt fényképek –
Én nézem őket mint bizonyságát
A fennhéjázó időknek
Amelyek magukat aláásták
Mielőtt visszazuhantak volna
Torzójuk – a következő
Napok megfigyelőhelye –
Az elágazástól átváltozik
A modernebb
Kővé mindegy
Temetőbogár-, ormányosbogár-, szitakötő-arcok
(Käfer-, Rüssler-, Libellengesichter)
Temetőbogár- ormányosbogár- szitakötő-arcok
Kimérák
Arisztokraták – ha saját arcukat hordják!
Az én meséim tündéreitől
Csaló képek csalóknak
A betűk rácsához kötözve
Hát így vagyok én
Megvezetve
És vagyok
Még mindig
Varázzsal kötve
A Mák hercegnőjétől
Kábultan egy mérges gnóm dohányától
Gyökerek és bozótok közt kutatva
A rózsa-vörös kastély hercegét
Ki őket az alkonyatban elhagyta
A hiedelmek
Suttogása nemzett
S akkor kezdtem a haláltól távolodni
Amikor elkezdtem őt megtanulni
*Kiméra (ógörög Khimaira) – szörnyalak, összetett lény: eleje oroszlán, közepe kecske, vége kígyó. Tüzet okád, ezért a kései szerzők vulkánistennek vélik. Apja Tüphón, anyja Ekhidna Hésziodosz Theogoniája szerint.
Világbanya
(Ellermutter)
Csöndet!
Ő alszik
Saját gondolatai csírázásába
Süppedt
Egy mindentudó az Asmodeus*
Ördög Csúcs-csillagász geodéta
Karja elnyúl a Wall Streetig
Mert ő a számok parancsolója
A sulsforti Melchior Schleifheim persze
A Német Simplicissimust**
Az ő képével díszítette
S így magába zárja mindkettő nevét
Ez már fölösen elég!
Vagy nézzük csak Edgar Poe-t***
Az Elveszett levél leírja őt.
De eltitkolt! Eltitkolt!
Suttogásban fejhangú fisztulában
Támolygó
Fűsodrásban
Sző
Minden tabudra lágy öltözéket
Elrejtőzik a félelmedben
Szemellenző
Brossokkal és csillogó
Brokáttal
Redőző
Limlom Ó
És nézd most
nyitja ki szemét:
Asmodeus
még aluvó.
______________
*Asmodeus (ógörög Aszmodaiosz, héber ’Ašmedaj) – a biblia kánonon kívüli könyveiben szereplő démon, melyről a középkorban hatalmas apokrif irodalom jön létre
**A német Simplicissimus – Christoffel von Grimmelshausen (1621–1676) német író műfajteremtő remekműve, az első barokk kalandregény, melynek létezett magyar változata is. A mű valójában 1668-ban jelent meg, de a nyomda egy évvel későbbi dátummal látta el (1669), a fedelén van Asmodeus képe. A versben említett Melchior Schleifheim nem létező személy, aki szerzőként szerepel az első kiadás címoldalán: German Schleifheim von Sulsfort néven. A mű főhőse Melchior Sternsfels von Fuchshaim, az igazi, rejtező szerző, Christoffel von Grimmelshaussen nevének anagrammája.
***E. A. Poe (1809–1849) amerikai romantikus író, a modern detektívirodalom megteremtője. Az elveszett levélben lázasan keresnek egy levelet, amely az orruk előtt van, az íróasztalon.
