Jelige: A mi világunk

Első Ernestobal

 

 

 

Erhard Ernestobal ezredes vagyok.  Zavarja, ha egyből a tárgyra térek? 

Megkérem. 

Úgy adódott, hogy én a maga oldalán állok. És, higgye el, nemcsak én! 

Hanem? 

Felséges uralkodóm, Vilmos, a Német Birodalom császára szintén… 

Megtisztelő. 

Franciaországban mostanság forradalom készül, Lenin. 

Örömmel hallom! 

Csak éppen vezetőjük nincs. Megtenné, kedves Lenin, hogy az élükre áll? 

Én?! 

Persze. Hallotta, mi történt Arrasnál? 

Néhány részletet. 

A franciák offenzívája balul ütött ki. Kétszázezer embert vesztettek. Fellázadtak és azt kiabálták, hogy vágóhídi marhák voltak. Az egész rohadt háborúban. Mit szól hozzá? 

Azt, hogy ez még nem forradalom. 

Attól függ. Ha úgy vesszük, ez már antikapitalista lázadás, Lenin! 

Hát… maga csak tudja… 

Uramisten, imperialista célok, értelmetlenül elhullt milliók, érti! Én tanítsam magukat?! Csak nyomni kell nekik valami jó dumát, aztán az egészből maguk szocializmust, vagy mit tudom én, mit csinálhatnának… 

Ezredes úr. 

Igen? 

Miért nem engednek haza Oroszországba? Ha tényleg forradalmat akar… 

Persze, hogy akarok! Oroszországot Sztálin is el tudja intézni. 

Honnan tudja? 

Már vele is felvettük a kapcsolatot. Maguk, ott keleten, mintha egytől egyig erre születtek volna! Franciaországban bezzeg egyetlen igazi, karizmatikus munkásvezető sincs. Szóval, ember, akar, vagy nem akar nemzetközi forradalmat? 

Ezredes úr! 

Várjon, ez még nem minden! Angliában jó pár ügynökünk van azon, hogy megszöktesse Trockijt az internáló táborból. Arra felé is lőporos a hangulat, egy csomó sztrájk… aztán az írek is… egyszóval, Nagy-Britannia szintén maguké lehet! 

 

Hol van Sztálin elvtárs? 

Nincs itt. Nem hívtam meg az oroszországi elvtársakat. 

Miért nem? 

Nélkülük döntünk.  

Hogyhogy nélkülük, Trockij?!  

Angliában, Franciaországban nyerésre állunk. Sőt, Németországban is készülődnek az elvtársak. Pár nap múlva ott is elkezdődik… 

Oroszországban már elkezdődött… 

De Oroszországban nem lehet kommunista forradalom! 

Mit mondtál?! 

Egyelőre, persze, míg Németország be nem lendül. 

Megőrültél? Miért ne lehetne Oroszországban kommunista forradalom?! 

Nagyon figyelj, Lenin elvtárs. Amerika ugye egy hónappal ezelőtt Németország és szövetségesei ellen lépett háborúba? 

Igen. És? 

Ha Angliában, Franciaországban, Oroszországban, tehát mindenik Antant országban dübörgő proletárforradalom van, de még Németországban és szövetségeseinél nincs, vagy csak épp egy pici, az Egyesült Államok kik mellé kényszerül átállni? 

Hát… Németország és szövetségesei mellé. 

Pontosan. Ez tehát Vilmos császár terve. Pontosabban azé az alaké, na, hogy is hívják… 

Ernestobálé. 

Ernestobalé. És ez jó lesz nekünk, Lenin elvtárs? Úgy értve, az ügyünknek jó? Elbírunk egy pihent Amerikával plussz Németországgal plussz a szövetségeseivel plusz a saját ellenzékünkkel? Távol Oroszországtól? 

Nem, ez tényleg nem lenne jó nekünk. 

Na látod. Egyszer győzzünk nyugaton… Anglia, Franciaország... Németország és szövetségesei mellettünk, csak Amerika és egy gyenge Oroszország ellen... Aztán jöhet Oroszország Anyácska … 

Értem. Ha már itt tartunk… Ismerve Sztálin elvtársat...bármit is üzennénk… 

Tudom… Arra gondoltam… Fejezzük be rendesen a munkát! Sztálin elvtárs makacs…  

…Sztálin elvtárs megállíthatatlan! 

Azt javasolom, hogy menjen valaki Szentpétervárra… 

És... 

…ölje meg… 

…Sztálin 

...elvtársat. 

Jó, öljük meg. De ki? 

Valaki. Bárki. 

Bárki?! 

Nem, nem bárki! Valaki… 

…akit eléggé ismer… 

…hogy kettesben 

…maradjon 

…vele. 

Nehogy… 

…mások… 

…is 

…megtudják! 

És persze… 

…akiben… 

…mindketten… 

…maradéktalan… 

…megbízunk. 

De ilyen elvtárs csak kettő van! 

Te… 

…meg te. 

Ez az. Szóval… 

Szóval, Lenin elvtárs? 

Rád gondoltam, Trockij elvtárs. 

Rám? 

Rád! 

Nem jó! 

Mert? 

Mert engem utál. 

Na és? 

Három percet sem maradna kettesben velem! 

Ez igaz… 

Látod… 

A te francos pökhendiséged, Trockij… minek kellett annyit gúnyold?! 

Minek, minek… ki a fene gondolta volna, hogy egy nap meg kell öljem?! 

Jó, akkor ki? 

Ne tedd a hülyét, Lenin elvtárs. 

Én? Én, Trockij?! 

Én is bízok benned, Sztálin elvtárs is. Azt hittem, már tisztáztuk! 

De, Trockij! Sztálin a barátom! 

Hát ezért! Öld meg te azt a szegény Sztálin elvtársat. Punktum. 

 

Maga csakugyan bátor katona, káplár! 

Mi köze hozzá? 

Az egyetlen ember az egész zászlóaljból, aki nem volt hajlandó letenni az esküt a Német Ideiglenes Kormányra… 

Máris agyonlövethet! 

Dehogy lövetem! Sokat érne, ha egy nap azonos táborban lehetnénk! 

Gyerünk, lövessen. 

Mi baja velünk, Hitler? 

Mocskos judeo - kommunisták! 

Mi baja magának a zsidókkal? 

Hogy mi?! Az kérdezi, mi?! Miközben a német nép élethalálharcát vívja, ők nyugodtan ülnek a fényes palotáikban. Pedig a háború is miattuk van! Anyám egész nap cselédként szolgált nekik, mégis alig jutott kenyérre nekünk!

 Feleljen, Hitler, igaz lelkére, hány fajtiszta német gyárost látott a fronton, a lövészárokban harcolni? Vagy angol gyárost. Francia gyárost. Orosz gyárost. Osztrákot, magyart, törököt, bolgárt? (Csend) Mit gondol, milyen világ az, ahol többé embernek nem kell kivonnia magát a háborúból, egész egyszerűen azért, mivel minden, de minden ember a munkája után él s így nincs szükség mások kirablására: háborúra. Milyen világ az, ahol méltányosan osztják el a megtermelt javakat, hogy ne legyen sem éhező, sem túlságosan gazdag? Milyen világ az, ahol cselédet meg nem alázhatnak, egész egyszerűen, mert többé ember nem kényszerül arra, hogy másik embert szolgáljon? Feleljen, Hitler: milyen világ? 

Igazságos. 

Jól van, döntsön, Hitler! Ha közénk áll, egyenesen velem jöhet. Ha nem áll közénk, becsületemre mondom, bántatlanul elmehet! 

Magával megyek, Trockij. 

Ez az, Hitler, kezet rá! 

Kezet rá! 

...Te Hitler elvtárs! 

Igen, Trockij elvtárs? 

Vállalnál egy nagyon kockázatos küldetést? 

Persze. 

Keresd meg Erhard Ernestobal titkosszolgálati ezredest. 

Megkeresem, Trockij elvtárs. 

Állítsd az oldalunkra, még mielőtt átszökne Amerikába! Ez az Ernestobal a leggyakorlatiasabb ember, akiről életemben hallottam. 

Úgy lesz, Trockij elvtárs! 

 

Zavarlak, Hitler elvtárs? 

Dehogy zavarsz. Megint van egy javaslatod? 

Igen. A totális vasfüggöny.  

Tovább! 

Megszűnne a kapitalistákkal minden árucsere. 

Tovább! 

Határok hermetikusan lezárva. 

Tovább! 

Még diplomáciai kapcsolat sem lenne a két világrendszer között... 

De miért jó ez nekünk, Ernestobal elvtárs?  

Kémkedés kizárva. Kölcsönös izgatás kizárva.  

Értem. És ez mire jó? 

Egyik világrendszer sem kenhetné a kudarcait a másikra,  ki-ki a saját levében főne...Igaz, hogy mi sem csinálhatnánk náluk propagandát, de ők se nálunk… Döntsön az idő, ki választott helyesen. 

Márpedig, mi tudjuk, ki. Mondasz valamit, Ernestobal elvtárs! Holnap előterjesszük a béketárgyaláson. 

 

Nos, végre szemtől szembe, Hitler. 

Hát így néz ki a nagy Lenin… 

A megváltozott Lenin, Hitler! A megváltozott Lenin! 

 

Nincs neked szerencséd a világmegváltás terén. Sztálin elvtárs megölése után azok kaptak el. Tizennyolc év után megtérítettek és átdobtak ide. Most meg mi kaptunk el. 

Nekem tényleg nincs szerencsém. De te jól élsz, Főnök! Luxusvilla, autó... 

Nem az enyémek, Lenin. A népé. 

De te használod. 

Amíg a nép bizalmát élvezem. 

Most éppen milyen minőségben élvezed a nép bizalmát? 

Mint soros államfő. 

Aha. 

Trockij elvtárs reggel mindent elmesélt. 

Mármint, hogy miért öltük meg Sztálint? 

Csak te. 

Ne viccelj. 

Miért vállaltad, Lenin? 

Mit? Sztálint? 

Hogy átszökj ide és uszíts! Pont te. Te kis hülye, mért pont te?! 

Van fogalmad, hogyan élnek odaát? 

Van fogalmad, hogyan élnek itt? 

Hallottál az orosz gazdasági csodáról? 

Nem, Lenin. Tudod, a Vasfüggöny. 

Kár. Mert csoda történt! Annak idején… a hülye idealizmusunkkal… a legmerészebb álmainkban sem képzeltünk ilyen jólétet! 

De itt is jólét van, Lenin, és főleg szegény ember sincs! Jobban tetted volna, ha kimaradsz ezekből, Lenin. Mondom, nincs neked szerencséd a világmegváltás terén. Eddig betartották az egyezményt, senki nem jött át a Vasfüggönyön. Mi sem küldtünk senkit, ők sem küldtek senkit. Ahogy tizennyolc éve megegyeztünk Rióban. Tizennyolc évig mindenki szép nyugodtan ült a saját szemétdombján, nem ütötte az orrát a másik dolgába. De most úgy látszik… 

Egy Gulag nevű büntetőtáborba vittek. Nagyon jól bántak velünk, még a kommunista agitációt sem nagyon tiltották… Igaz, legfeljebb néhány apagyilkost vagy bankrablót téríthettem volna a szebb jövő számára… Idővel kórházi igazgatóvá neveztek ki… Szinte észrevétlenül telt el a tizennyolc év… aztán két hónapja értem jött egy Keynes nevű fickó. Őt tartják a jóléti állam atyjának… még annak idején emigrált Angliából a kommunisták elől… Se szó, se beszéd, csak körbehordozott Oroszországban. 

Biztos szép lehetett. De már nem tart sokáig az egész. 

Tessék? 

Szépen feladták veled a labdát. 

Mit akartok tenni? 

Csak én, Lenin, csak én teszek valamit ma este. 

Mit? 

Aggódsz értük, mi?! Jól is teszed... Megszegték az egyezményt, lázítót küldtek át a Vasfüggönyön! Fizetniük kell. Jók ezek a fiatal szocialista mérnökök, mindjárt meglátod, mit fejlesztettek ki itt nekünk… 

Hitler, ha az atombombára gondolsz, az odaát is van! 

Ne blöffölj itt nekem, Lenin! Ernestobal, hozzátok a kódokat! 

Állj le, Hitler, érted?! Állj le, te hülye, mondom, hogy nekik is van!... 

Vigyétek el. Jössz már, Ernestobal elvtárs azokkal az átkozott kódokkal?! 

 

Ne féljen tőlem, doktornő. 

Nem félek. 

Most biztos arra gondol, ha valóban a Grál lovagja lennék, senkivel sem közölhetném, hogy a Grál lovagja vagyok. 

Wagnernél bizony így volt. 

De a bolondok esze kicsit másként jár! 

Ugye, igazából azért mondja, hogy bolond, mert nem tartja magát bolondnak? 

Dehogynem, doktornő. Épeszű ember elvégre mégsem csukatná be sajátmagát a bolondokházába?! 

Hacsak nincs másik célja… 

Eltalálta! 

És mi az a titkos cél? 

Maga… Tizennyolc éve maga! Na ugye, hogy bolond vagyok? 

Nem emlékszem önre, Lohengrin… 

Persze, hogy nem. Egész életemben szürke eminenciás voltam. Egy békekonferencián jártam itt, Rióban, az utolsó nap hatalmas mulatságot csaptak, ott láttam meg magát. Azóta is bánom, hogy nem akkor kezdtem udvarolni... 

A Grál szürke lovagja? 

És nem vagyok Lohengrin. Ernestobal vagyok. 

És holnap majd ki lesz, Nemlohengrin Hanemernestobál úr? 

 

Hoztam a vacsoráját, Ernestobal úr. 

Köszönöm, növérke, tegye csak oda le. 

Ernestobal úr! 

Igen? 

Én hiszek magának. Én minden szavát elhiszem!