A bécsi szemétégető – Ayhan Gökhan versei
Fotó: Hegedűs János
A bécsi szemétégető
Ayhan Gökhan versei
EVEZŐK
A két evező némább
bőrű hasonlat, vízért
jöttem, s elúszott velem
a csónak, a bőr mögött
az isten-szemgolyóknak
válsága feszül, zacskóiból
a felejtésnek a férfi kioldhat,
ha a látás hímnemű.
A BÉCSI SZEMÉTÉGETŐ
Tolnai Ottónak
Beszélgetés figyelmet szakította be
egyestésebb sötétje, páros, olyan hihetetlen
a kihelyezett tárgy a metróállomáshoz
közel. S mint egy lépcső páratlan foka,
úgy fog meg a szem tapasztalata. A metrómegálló
közelében Hundertwasser remekműve, a
bécsi szemétégető. Hogy egy szemétégető
ennyire szép, soha nem gondoltam volna.
Örömömhöz úgy simul az épület, mint
hang melege a hidegebb erényhez.
Elhagyást tűrő állomások néznek ilyen
álmélkodva egy visszaérkezőt, óvatos
tényként. Hulladékművészet, óvatlan tárgy-tetem,
tetem-tárgy. Tetem feldolgozását végző épület,
a metróállomás segítette a tetem-tárgy feldolgozóhoz
az eligazodást. Belső kényszer, hogy élek, s van
lépéselőnyöm a tárgytetemhez képest. Mint borotválkozó
tükör, s egy benne felejtett, öreg férfi,
a szemétégető páros tetem-tárgyai között, keresem a
látáshoz megfelelőbb szemsúlyt. Nem sikerül, egy
szakáll szálkája megsért, mint hosszú beszélgetést
figyelemszakító, egysötétes estébb.
