Jász Attila – 50
Az ötvenéves Jász Attilát köszöntjük írásunkkal, Hegedűs Gyöngyi versével, fotóival és összeállításunkkal.
A legszebb magyar költő – súgta fülembe a kollegina a Művészetek Völgyében, amikor Jász Attilával találkoztunk. Igazi jász, harcosok ivadéka, az egyik legnagyobb, legmagasabb magyar költő – jegyezte meg barátom, akinek az ismeretséget is köszönhetem. Ő Csendes Toll? – kérdezte a mellettem ülő az irodalmi esten.
A legszebb, legnagyobb magyar indián író, költő ma, 2016. március 26-án éppen 50 éves. Daliás termetén, a rendezvényeken tanúsított visszafogott, mégis erőteljes személyes jelenlétén túl a legtöbben mégis írásai, szerkesztői és kultúraszervező tevékenysége miatt szerethetik Jász Attilát. És ez teljesen rendben van így. Hiszen Xantusiana című verses regényével a 19. századi magyar utazónak és természettudósnak, Xantus Jánosnak 2007-ben ő adott új életet. Mint ahogy Csendes Toll is neki köszönhetően tud beszélni „A-Z örökké valóságról”. Verseinek segítségével megérinthetjük Isten bőrét, felébreszthetjük az Alvó szalmakutyákat, de egy-egy pillanatra megláthatjuk saját Belső árnyékunkat is. És az előbbi mondatba rejtett kötetcímeken túl Jász Attila az esszék és a gyerekversek mestere is, aki bátran nyúl a múlthoz, hogy valami újat hozzon létre belőle. Elég csak linkelnünk a szárnyas csiga. átiratok. myth & co című vállalkozásának néhány darabját.
Jász Attila azon alkotók közé tartozik, akiknek költészete, prózája, szerkesztői és kultúraszervező tevékenysége kikezdhetetlen. Díjait nem támadják, hanem szaporítják. Jász Attila nem politizál, mégis annyit foglalkozik korunkkal, mint kevesen. Néha indiánná változik, hogy így tekintsen végig a magyar prérin. Amit ott talál, azt megtisztítja, felemeli, életet lehel bele. Jász Attila a magyar kultúra indiánja, sámánja, papja, akire nagy szüksége van a magyar irodalomnak, hogy lélek és a szellem egyensúlyban legyen költészetünkben.
Isten éltesse sokáig!
Hegedűs Gyöngyi: testekben. a föld
(Jász Attilának)
van egy barátom, nasztaszja filippovna.
régen, ha fotóztam
bőre úgy rándult, mint a lovaké, ha bögöly szállt rájuk.
csak látszólag maradt mozdulatlan.
a képen bemozdult a nap.
most, mintha egy másik kontinens lenne.
arcán úgy időzhetek,
mint gyermek arcán a legyek.
már csak a fájdalomnak az a mély rétege köti
őt hozzánk,
ami szakadatlan
a különvált testekben.
a föld mélyének egybefüggő rétege.
ahol minden hasznosul.
élősködők pedig nincsenek.
