Forgószínek – Szilágyi Kinga Magdolna versei
Forgószínek
Szilágyi Kinga Magdolna versei
Penderítő
A szemközti tömbház tetején kereszt, madárlétra.
Limlom konyhai teendők közül kilesve ez volt a létkép.
Antennának is akadhat egyéb dolga, ünnepi ebéd helyett
én is arra a monológra készültem, hogy sosem számított
kivel érkezel, ha hozzám. Ruhaszárítón vakfoltos ruháink,
elfér ez a hazugság is, ha meg akarjuk tartani egymást.
Nem akartuk. Te átléptél lassú tagolású mondataimon,
mint nyitott kapun a megszerkesztett fény.
Most, hogy visszafordultál, a rattan dohányzóasztal mellett ülve alkalmam nyílik bevallani, hogy már óvatosabban fogyasztom a magas koffeintartalmú szerelmeket, és sehol sem voltam mégannyira otthon, mint azon a névtelen, Andrássy úti padon, amin öt éve otthagytál.
Forgószínek
A vársétányon ugróiskolázó falevelek között
szoknyáról lepördülő fényfodrokkal babrál az ősz,
kigombolt gondolataim alatt fáznak a nyugati ostorfák.
Ha nem rád kellene várnom, lekéshetném a csatlakozást,
de láthatatlan részeim hovatartozása kreppmadarat áztat,
nem marad bennem igéznivaló, mire megérkezel.
Padok gömbölyűségéről lefolynak a vágyak,
bodorodik a Holdvilág, mire kisüt a Nap, elindulok.
Egyházi őrizetben
kék paplana, angyali ég:
hátha mutatnál valamit:
üdvözültek szép életét
vagy csak belőle valamit
(Szilágyi Domokos)
Hiába mondta folyton, hogy igen, anyám,
három sebhely a háton: enyém az utolsó szó.
Az egyik saját jogon járt, a másik kettőt
testvérei helyett kapta. E megkülönböztetett
figyelemnek köszönhetően döntötte el,
hogy amíg simogatásra érdemes lesz,
védelmét az egyetemes eklézsiára bízza.
Háromszor válhatott közben önmagává,
megfelelési kényszer lett annak is az ára.
Életén fél évszázad tisztára hazudott gyolcsa,
– infectio spiritus: hiába vetkőztetted,
a szellemhozzáférhetetlen, lekésted a megmentést.
Kaptál egy darabot abból, aki lehetett volna,
ha már a te istenednek nincsen nadrágszíja.
