A huszonnegyedik – Fesztiválvilág

A Könyvfesztivál nyitónapját követően pénteken elkezdődött az igazi pezsgés. Nádasdy Ádámtól Shakespeare-fordítói fogásokat leshettünk el, Vámos Miklós Rudolf Péterrel játszott improvizációt, cseh barátaink egy pompás antológiát mutattak be, és alább folytatjuk a programok színes özönét.

Csütörtökön megnyílt a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Idén nem egyetlen ország a díszvendég, hanem a visegrádi négyek három tagja: Csehország, Lengyelország és Szlovákia. A díszvendég író a Nobel-díjas Orhan Pamuk, akit csütörtökön Péterfy Gergely laudált, a török író pedig a szabadságjogok melletti kiállásra biztatta magyar olvasóit.

A csütörtöki megnyitó és protokolláris beszédek, díjátadások után pénteken elkezdődött az igazi pezsgés, amibe bele is vetettük magunkat. A Millenárisra megérkezve a könyvekig kisebb vurstlin kell áttörnie magát az embernek: a „street food”-kultúra jegyében egyik hamburgeres bódé éri a másikat, kolbászos a fánkosat, söröző bodega a borozósat, és így tovább a hosszú ösvényen, de azért a legbeszédesebb nevű lakókocsi a „Zabáljcsak” elnevezésű étkezde, ami valahogy mellbevágó kontrasztot teremtett az utcai magyar valóság és a könyves ünnep között. Tartson velem az olvasó ez utóbbira.

Az idei Könyvfesztivál egyik legszimaptikusabb újdonsága a nagyon szellemesen Líracsúcsnak elnevezett műhely, amelyet diákoknak rendeznek a közreműködők. Célja, hogy közelebb hozza az irodalmat a gyerekekhez, az unalmas, szoborképző iskolai órák helyett személyes élményeket szerezhetnek az élő (még akár ha régi is) irodalomról. Itt éppen a "Rendhagyó írókölcsönző" című programon Horváth Viktor tart írásgyakorlatot a gyerkőcöknek.

Tudta, hogy Wolfang Amadeus Mozart nevét helyesen Amadénak kellene mondani? A Rózsavölgyi és Társa bemutatóján Fazekas Gergely, Kárpáti János és Bozó Péter zenetörténészek Mozart életébe avattak be a zeneszerző válogatott levelei nyomán.

Az Irodalom Éjszakája című antológia bemutatója már a visegrádi országok díszvendégségének a programja volt, itt éppen Vajdai Vilmos, a Katona József Színház művésze olvas fel részleteket a művekből.

Minden fesztiválnak megvan a maga plüssállata: idén a nagy sárga maci tarol, mindenki vele akar fotózkodni.

A kék kabátos lány egy különleges könyv, amely kamaszokhoz hozza közel a holokauszt témáját. A Tilos az Á Kiadó kerekasztal-beszélgetésén az volt a téma, hogyan lehet megismertetni a diákokkal ezt a történelmi traumát. Fenyő D. György szerkesztő-irodalomtörténész arról beszélt, hogy nem a borzalmakat kell felvonultatni a fiataloknak, hanem az embermentés felemelő tetteit. A könyvbemutatón a diákok nevében Gáspár Miksa működött közre, aki maga is ezen a véleményen volt: a regény azért sikeres a körükben, mert nem a szörnyűségek részleteivel szembesíti olvasóját.

Szintén új és szimpatikus kezdeményezés: a fesztiváli könyvtár. Bárki leülhet olvasgatni a szabadpolcos könyvekből.

A Millenáris legfontosabb kiállítása jelenleg az 500 éves reformáció történetét tárja fel. Ez a nyomdagép ugyan nem a kiállítás része, hanem a Vizsolyi Papírmanufaktúra csodás darabja, de megcsodálhattuk az ezzel készített, lenyűgöző vastagságú Vizsolyi Biblia-hasonmást. A vizsolyi múzeum felhívása szerint bárki adakozhat a Vizsolyi Biblia 200 példányban történő újranyomására.

 Ez pedig már a központi csarnokban látható reformációkiállítás egy plakátja.

Más kor, más üzenet...

A Líracsúcs folytatódik: rendhagyó irodalomóra Nényei Pállal, a nagy port felvert Az irodalom visszavág című sorozat szerzőjével. Nényei Zrínyit hozta közelebb a diákokhoz, és a barokk motívumok egymásra hatását mutatta be, cseppet sem unalmasan.

Nyáry Krisztián, mint gazda a birtokán, szemlét tart.

Szintén egy cseh antológia bemutatója, a háttérben Prága gyönyörű látképével. A válogatás a 19. századi cseh költészetet mutatja be elsősorban egyetemi hallgatóknak, akik a nyelvvel és a fordítással ismerkednek. Az ELTE és a Cseh Centrum közös rendezvényén több jeles cseh költőt is megismerhettünk, így például Jan Nerudát, akinek ismertségét épp névrokona, a chilei Pablo Neruda népszerűsége homályosította el - tudtuk meg a szakértőktől.

Remek hamgulat a Múlt és Jövő standján: Németh Gábor vendégségben, mellette Kőbányai János, Györe Balázs, Fenyő Ágnes és munkatársuk.

Az Év Hangja-díj átadása biztosan nem az év képe (korholja magát az egyszeri tudósító), de Kocsis András Sándor igen lendületes mozdulattal adta át a hangoskönyveiken legtöbbet hallható színművésznek, Rudolf Péternek az elismerést. A Kossuth és a Mojzer Kiadó közös vállalkozása már több száz hallgatható irodalmi alkotással lepte meg az olvasókat.

A rendezvény Szántó T. Gábor 1945 és más történetek című elbeszéléskötetének (Noran Libro Kiadó) bemutatásával folytatódott. A kötet hatalmas népszerűségét a belőle készült, 1945 című új filmnek köszönheti, amely Amerikában díjat nyert, Európában pedig a Berlinálén debütált, Török Ferenc rendezésében. Kőrössi P. József kérdésére az író, Szántó T. Gábor elmesélte, hogyan ismerkedett meg sok évvel ezelőtt Törökkel, ahogy a Rudolf Péter–Nagy-Kálózy Eszter házaspár is beavattak, miként találkoztak először a novellákkal. Egyébként a filmben is házaspárt alakítanak.

A Könyvfesztivál egyik legmeghökkentőbb jelenete. Ha a halhatatlan irodalmi disztópiákra gondolunk, a legrémisztőbb. Az élő Bookline-reklámnak öltöztetett gyerekek egy női "guru" vezényletével a szívcsakráikat keresik.

Ez már sokkal megnyugtatóbb látvány... Bach Máté fotós kiállítása, és egy csodás darabja.

Maradjunk a színészeknél: a Napvilág Kiadó bemutatóján Gálvölgyi János közreműködésével idézték meg Nagy Attila író-színművész emlékét, akinek most memoárkötete jelent meg, Nem lehet visszatérni címmel. Sándor Erzsi éppen az anekdotákról faggatja Gálvölgyi Jánost, a nagy legendamesélőt, de mint kiderült, Nagy Attilával kacagtató pillanatok kevésbé estek meg, inkább emlékezetesek. Híres hiúságát is felidézték a beszélgetők, de legfőképp nagy szerepeit, mint például az Örkény-darab Tótját.

Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő, szerkesztő két kötetét is dedikálta a Kossuth Kiadónál, Az opera négy évszázadáról írtunk is az Irodalmi Jelenben.

Egy újabb "filmes" könyvről szóló beszélgetés: Veronika Sikulová (balra) Apám és más futóbolondok a családból című regényének bemutatóján részt vett Fekete Ibolya filmrendező is (jobbra), aki két éve készítette el a majdnem azonos (csak épp Anyám és más...) című filmjét, amely az ezerkilencszázas évek elejétől a kétezres évek elejéig követi egy magyar család élettörténetét, illetve a huszadik századot. Aki még nem látta, feltélenül ajánljuk. 

Egy parádésan jó műfordítói szemináriumba csöppentünk Nádasdy Ádám előadásán a Magyar Műfordítók Egyesülete szervezésében, a dugig megtelt Szabó Magda teremben. Az író Shakespeare IV. Henrik című drámáját ültette át az Örkény Színház felkérésére, amelyet két részben játszik a teátrum. Nádasdy jónéhány részletet kiemelt a szövegből, ezeket papíron meg is kapta a közönség, és közösen összevetettük a mondatokat Lévay József, Vas István és Nádasdy Ádám fordításában. Eközben, szinte észrevétlenül, a mester beavatott a színház világának változásába is – a jelmezigény csökkenésének történetébe, a nyelvi változásokba (a történelmi szereplők tegeződésének-magázódásának kérdésébe), és számos színpadi szokásról szó esett még.

Szintén a nyelv volt a központi téma Lovas Ildikó Rózsaketrec című regényének bemutatóján, ahol az Irodalmi Jelen olvasói számára is ismerős Arany Zsuzsanna irodalomtörténész beszélgetett a szerzővel. A művet a vajdasági Fórum Kiadó jelentette meg, és a résztvevők a nyelvi sajátosságairól beszéltek. Mint Lovas elmondta, nem akar sem "trendi" lenni, sem lázadni a trendiség ellen. Az ízes beszéd nála belülről fakad (és aki nem hallotta volna még, érdemes élőben meghallgatni az írónőt). Meghökkentő történet volt viszont, hogy egy szabadkai nyelvvédő szervezet képviselője megtiltotta számára a káromkodást a műveiben, pedig van, amit csak így lehet elmondani, magyarázta Ildikó, és akik olvasták műveit, pontosan értik, milyen indulatokra-fájdalmakra gondol.

A látogatók fölé magasodott az idei fesztivál minden bizonnyal egyik szenzációja: Nádas Péter és új regénye.

Szerzőnk, Géczi János dedikálja a Bunkerrajzoló című kötetét az Athenaeum Kiadónál.

Színház és irodalom kapcsolata többször előjött témaként a fesztivál pénteki napján. Szántó T. Gábor bemutatója után Rudolf Péter el sem hagyta az Osztovits Levente termet, hanem Vámos Miklóssal együtt felpattantak az asztalra, s így közvetlenebbül szórakoztathatták a közönséget a történeteikkel. Az apropó Vámos Lehetetlen – rögtön című kötetének megjelenése volt, és mindketten felidézték a régi nagy példaképeket, legyenek azok írók vagy színészek. No meg a "jajongóikat", ahogy Vámos egy régi, raccsolós kollégája után nevezi a rajongókat. A beszélgetés végén még egy improvizációt is kerekített író és színész, csakhogy fordított szerepleosztásban: Rudolf Péter az izgatott író volt, aki Vámos, a filmes elé áll, hogy hajlandó-e vászonra vinni az alkotását.

Szöveg és fotók: Laik Eszter

További képek a galériában!