Ugrás a tartalomra

.

Arany kortárs hangon – Vörös István verse

 
   Fotó: Vass Tibor
 
 
Arany kortárs hangon
 
Vörös István 
Megzavart évszakok
 
 
Gyermekkoromban töltelék
időket éltem, mint ki tökharangot
tesz ellopott harang helyébe,
és úgy rohantam fölfelé
a toronyban, mert délben mégis kongott,
hogy a csodát én is megértsem,
mint pap, ki éppen misét mondott,
melyben kételyeknek nem adott hangot,
hiszen fölötte angyal szárnya csapkod,
egy hír után lohol merészen.
 
A hír után, mit épp e lény mesélne,
hogy nyári fény zuhog a rétre,
s a tócsa szélén béka énekel.
A gyerekkor az élet nyara mindig,
és a tavaszt a kamaszok jelentik,
aztán azonnal az őszt éred el,
az őszbe lép, ki a húszat megélte,
és várhat ötven évet még a télre.
 
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.