Kosztolányi – a teljes élet
Monumentális művet tett le az asztalra Arany Zsuzsanna irodalomtörténész: megjelent az Osiris Kiadónál az első „igazi” Kosztolányi-életrajz, amely mentes minden ideológiai szándéktól és ferdítéstől. A kötetről Gyurgyák János kiadóvezető beszélgetett a szerzővel és Bónus Tiborral.
Nincs mit csodálkozni rajta, hogy megtelt a Kossuth Klub földszinti terme a könyvbemutatóra: egy tizenhárom éve készülő, hatalmas vállalkozást vehettünk először kézbe, és nem utolsósorban izgalmas adalékokat hallhattunk a megszületéséről. De miért is vág bele az ember intézetektől, tanszékektől függetlenül, lényegében az „utcáról” dolgozva egy ekkora munkának? – indította a beszélgetést Gyurgyák János. Arany Zsuzsanna elmesélte: A Kosztolányi-összkiadás munkálatai elején forrásgyűjtésre kérték fel, de ő ennél valami kreatívabb tevékenységre vágyott. Ekkor javasolta a főnöke, hogy írjon életrajzot, amelyhez pár év múlva fogott hozzá, és a munka közben jött rá, hogy valóban meglepetésekkel teli alkotófolyamatba csöppent. Hogy miért lett ez egyfajta „magánvállalkozás”? Lényegében szakmai viták okán vált el az útja korábbi munkaadóitól, Zsuzsának más elképzelése volt a koncepcióról.
Szerző és műve
Mivel Gyurgyák János már a beszélgetés elején javasolta, hogy – a protokolláris könyvbemutató-jelleget elkerülve – bátran kérdezzen közbe a közönség is, Bollobás Enikő máris felvetette: Kosztolányi nyolcvan éve halott – miért nem jelent meg eddig átfogó életrajza? Ennek lényegében politikai-ideológiai oka van, felelte Arany Zsuzsanna; az életrajz egyes momentumai kényes kérdésnek számítottak, és Kosztolányit jó időre indexre is tették. Bónus Tibor – akit a kötet lektoraként, szakértőjeként és „mindeneseként” mutatott be Gyurgyák János – ezt azzal egészítette ki: Kiss Ferenc Az érett Kosztolányi című kötete (1979) sem véletlenül ezt a címet kapta: a szerző kínosan kerülte az 1919–21-es időszakot. Bár sokan tártak fel kortárs dokumentumokat, forrásokat, jegyezte meg Zsuzsanna, de ezek megmaradtak egy szűk szakmai kör beszédtémájának.
A beszélgetés egyik átfogóbb, általános témája maga az életrajzírás „korszerűtlensége” volt, mint azt Gyurgyák János felvetette. A 20. század első fele magyar íróinak valójában nincs életrajza, mondta Bónus Tibor – az irodalomtudományos irányzatok térhódításával a műfaj háttérbe szorult. Kosztolányinál ehhez az is hozzájárul, hogy Heller Ágnes Az erkölcsi normák felbomlása – Etikai kérdések Kosztolányi Dezső munkásságában című kötetével (1957) lényegében „elkaszálta” az írót, innentől sokáig csak cenzúrázva adták ki. A hetvenes-nyolcvanas években a strukturalizmussal kezdődött Kosztolányi reneszánsza – ezt Szegedy-Maszák Mihály művei fémjelzik, illetve őt követi rögtön Esterházy, mint szoros Kosztolányi-olvasó. A strukturalista szövegközpontúság miatt az életrajz perifériára szorult, ám valójában még maga Kosztolányi tette meg ezt a distinkciót. Nincs az övével vetekedő(en) jelentős szövegelemező életmű, hangsúlyozta Bónus Tibor: az író-költő nemcsak kritikusként, de fordítóként is mesterien elemzett (például Shakespeare-fordításelméleteket). Fontos viszont, hogy nem tagadta meg az érdeklődését az életrajz iránt sem (Látjátok, feleim; Egy ég alatt), hiszen, mint mondja, a kiemelkedő mű felkelti az érdeklődést az élet iránt.
Bónus Tibor a kötet és Arany Zsuzsanna lektora-mentora
Hogy megtörik-e az életrajzok ellen dolgozó trend, arra Bónus Tibor a napjainkban fellendülő memoárirodalommal felelt (Király István; Mészöly–Polcz Alaine-levelezés; Vajda Mihály), de változatlanul nincs életrajzunk Babitsról, Füstről, Karinthyról(,) és még sorolhatnánk. „Irigylem Zsuzsát, hogy megcsinálta, de én nem vállalkoztam volna rá” – ismerte el Bónus a monumentális munka értékét. Sajnos az irodalomtudományban is kérdéses a műfaj becsülete, folytatta Bónus, pedig jelentős szerepe lehetne: közvetíthetne a művelt nagyközönség felé. Azonkívül az életrajzírónak rendkívül behatóan kell ismernie magukat a műveket is, ahogy ez Zsuzsa esetében is igaz. Arany Zsuzsa készítette egyébként a Kosztolányi kritikai kiadás első kötetét is.
A közönségből érkezett a kérdés: mennyi időbe telt a teljes munka; maradtak-e olyan részek, amelyek kimaradtak a kötetből, és tervezi-e még a szerző, hogy tovább foglalkozik Kosztolányival? A tizenhárom évből öt volt a könyv megírása, válaszolta Arany Zsuzsa, nyolc év a forrásgyűjtés és a fent említett kötet, a beszélgetőlapok kiadása. És persze rengeteg zsákutca, kutatás, keresés… A szövegből végül harminc ív (!) került ki, a kötet jelen terjedelme ötven ív. A megdöbbentő mértékű húzás nem kis részben Gyurgyák János biztatására történt, de természetesen Bónus Tibor értő keze is benne volt. Hogy milyen jót tett a könyvnek, és hogy mekkora stilisztikai jelentősége van a tömörségnek, azt munka közben látta be Zsuzsa – vallotta meg –; egy ilyen vállalkozás közben ugyanis írni is tanul az ember. Kosztolányit biztosan nem felejti el ezután sem – számos izgalmas feltáratlan terület maradt még; például kevésbé ismert fordításai, filozófiai-eszmetörténeti vonatkozású művei, háborús filozófiája stb. De mint későbbi terv, felmerült Zsuzsában egy Karinthy-életrajz gondolata is.
Szó esett a megírás módszertanáról is – „a cédulázós korszakban húsz év lett volna”, saccolta Zsuzsanna, aki számítógépben gyűjtötte a forrásokat, és amikor ezekből összeállt egy logikai menet, megírta, majd fokozatosan bővítette az adott részt. A hatalmas jegyzetapparátussal kapcsolatban (amelyet Gyurgyák János külön kiemelt, bár mint kiadó, kissé félve) Bónus Tibor megjegyezte: Arany Zsuzsa munkájának legnagyobb érdeme, hogy nincs olyan állítása, amit ne ellenőrzött volna. Vagyis minden egyes mondata alá van támasztva a megfelelő forrásokkal. Elment Szabadkára is, ahol a születési anyakönyvi kivonattól kezdve minden iratot visszakeresett. Zsuzsa hozzátette: erre azért is szükség volt, mert előfordult, hogy öt forrás állított valamit, majd talált egy hatodikat, ami cáfolta.
Bónus Tibor a Kosztolányi-művek kortárs recepciójával kapcsolatban azt az elvet követte, hogy csak akkor kerüljenek be a kötetbe, ha szerepük volt az életesemények alakításában. A könyvben kiemelt jelentőséget kap Kosztolányi politikai, kultúrpolitikai ténykedése – s ez teszi az életrajzot igazán fontos alapművé –, hiszen emiatt nem lehetett korábban rendes Kosztolányi-monográfiát írni. Ebben központi jelentősége van a „Pardon” rovat szerkesztésének 1919 és 1920 között, amely Arany Zsuzsanna könyvének egyik csúcspontja, jegyezte meg Bónus Tibor. Zsuzsa ugyanis nagyon árnyaltan dolgozza fel az írónak a Tanácsköztársaságban, majd a jobboldali rezsim kibontakozásában betöltött szerepét. Szerkesztői szerepvállalásától függetlenül erős távolságot tartott azoktól a tollforgatóktól, akik a „Pardon”-nak helyt adó Új Nemzedékben publikáltak. De ne felejtsük el, hogy a Trianonnal Szabadkát elveszítő Kosztolányi irredentizmusa (1920-ban valahol mindenki „irredenta” volt) és a fajvédő ideológia között – melyet a lap és főszerkesztője, Banga Béla is képviselt – azért jelentős különbség van, jegyezte meg Gyurgyák János.
Mint ahogy azt se feledjük, folytatta a kiadóvezető: Kosztolányi életében egymást követték a rendszerváltások, amelyekben szétesett az ország, de írni kellett – s ez Arany Zsuzsa kötetének egyik legfőbb tanulsága is. Az írók benne éltek a korszakváltásokban, nem vonhattak mérleget az utókor és a történész szemével, nekik ott és akkor, folyamatosan publikálni és reflektálni kellett. Egyébként Kosztolányi újságírói életműve nem szimpla publicisztika, hanem kiemelkedő politikai, történelmi vagy épp az időről szóló értekező életmű – hangsúlyozta Bónus Tibor. „Mi volt a legizgalmasabb felfedezésed?” – kérdezte búcsúzóul Bollobás Enikő, amire a szerző úgy válaszolt: nem egy-két nagy, hanem sok kicsi meglepetésre bukkant. Ezek közös vonása, hogy a korábban nagyon komolynak, magasztosnak beállított életrajzi mozzanatok mögött valójában banális, egyszerű, mókás, emberi dolgok állnak. Lukács György szerint például Kosztolányi maga „rohant”, hogy megalapítsa a Marx Fordítótársaságot – valójában ő is csak egyfajta „melegedőnek” tekintette e munkahelyet, amelyhez kizárólag egy kis pénzkereset miatt csatlakozott.
Szöveg és fotók: Laik Eszter
*
Kapcsolódó anyagok:
Édes, vágyott gonosz és szép – A Szabadkai Városi Könyvtár vendége volt Arany Zsuzsanna
Posztó és pornó – Kosztolányiné Harmos Ilona regénye az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában
