Hír a HíRről (4., 5.)
Hogyan távolodik el az aktuálpolitikától Sopotnik Zoltán Moszkvics című kötete, miként sikerült párbeszédet folytatnia olyan jelentős alkotókkal, mint Nagy László vagy Borbély Szilárd – többek között ez is kiderül Kiss Júlia hajdúböszörményi jegyzetéből.
Hír a HíRről (4., 5.)
A VI. Hajdúböszörményi Írótábor utolsó előtti napja péntekre esik, ezt követően véget érnek a napokon át működő íróiskolák és a különböző társművészeti ágakra koncentráló – színjátszás, irodalomterápia, rajz és grafika, könyvtest tervezés – programszerű szemináriumok.
Az idősíkok felszakadnak, összemosódnak a történések, az éjszaka néha észrevétlenül kúszik át nyitott szemű hajnalba. A programfüzetnek utolsó oldalát szemlélve döbbenek rá, hogy lassan befejeződik a hatodik alkalommal megrendezett – hivatalos elnevezését egy percre figyelmen kívül hagyva – összművészeti tábor.
A tizennegyedikei íróiskola két részben lebonyolított ülésén javarészt régi és néhány a táborban megírt szöveggel foglalkozunk. A lírai corpusok jellemzően többször kerülnek felolvasásra, amit azok részletekbe menő vizsgálata követ. A Kérlek, olvasd fel még egyszer azt a részt, ahol/amikor mondat már-már szállóigéké válik, máskor pedig egymástól idézünk kedvenc sorokat. Azt látom, hogy korántsem a papírlap széléig való írás jelent nehézséget a Hajdúböszörményben táborozó fiataloknak, az alapvető paratextus megteremtése ennél sokkal nagyobb erőfeszítést igényel. Fejtörés. Pont. Cím-özön. Pont. Anyagra fekszik a szó. Pont.
Sopotnik Zoltán korábban már több, fiataloknak szóló írótáborban (JAK, FISZ, Műút Szöveggyár) vett részt mint előadó vagy vers- és prózaszeminárium-vezető. A VI. Hajdúböszörményi Írótáborban költészeti íróiskolavezető, a rendezvény negyedik napján szerzőként láthatjuk a Múzeum Kert Atlasz-színpadán. Sopotnik Moszkvics című kötete 2016-ban jelent meg a Kalligram Kiadónál, a szerzői est nagyobbrészt ezt a művet helyezi középpontba, az esemény házigazdája Papp-Szalai Sándor.
A Moszkvicsban a Sopotnik számára fontos, „problémás” írók és költők elevenednek meg, ekképpen a szöveg értelemszerűen megbontja a kronológiai linearitást. Többek között Ady Endrét, József Attilát, Hamvas Bélát, Kertész Imrét és Lázár Ervint szerepelteti, de egy ismeretlen költő is megidéződik. A szerző fontosnak tartotta, hogy szövegei a múltbeli, de az aktuális politikától is elhatárolódjanak, a Moszkvics viszonyulása „alanyaihoz” független a pártharcoktól. Ugyanakkor a Sopotnik-kötet „szerzői” Borbély Szilárd kivételével a szocializmus időszakában alkottak, ezen irodalomtörténeti tényállás értelemszerűen erőteljesen meghatározza a mű tartalmi jegyeit, és bár az olvasó óhatatlanul arra törekszik, hogy precízen behatárolja a kötet tipológiáját, minden ilyesfajta görcsös definiálás kudarcot vallana. A szocializmus csupán egy vonulatnak tekinthető, amely a ma viszonylatában szerveződik, így a kötet első egységének szocializmusa egybeolvasható a második versblokkban szereplő társadalmi posztmodernnel, a két emlékezet közötti átjárás a Moszkvics egyik leghangsúlyosabb védjegye.
Papp-Szalai Zsolt a címről kérdezi Sopotnikot, a versekből álló egésznek hosszú ideig egy Kassák-idézet volt a címe, ám a Moszkvics Moszkvát is megidézi, így végül a jelen címvariánssal debütált a mű. A házigazda az előző évszázad magyar irodalmának kulcsfontosságú művei iránti tiszteletadásként értelmezi a Moszkvicsot, ezzel egyidőben a lecsupaszított pátoszt, illetve a kánon megkérdőjelezését is kiemeli. A szerzői est végén több vers is elhangzik, nem csupán a már említett költő- és íróalakok „jelennek” meg előttünk, egy Nagy Lászlót értelmező textust is felolvas a költő.
A tartalmas és kimerítő beszélgetés után a Kávészünet zenekar muzsikája oldja a hangulatot.
A táborzárás napja július 15., szombat, ezen a napon már sem az íróiskolák ülései, sem a szemináriumok nem részei a hivatalos táborprogramnak, ám a kora reggel bemutatott és díjjal is értékelt vizsgadarabok a napokon át tartó kemény, mégis szórakoztató munkát teszik kézzelfoghatóvá. A díjkiosztó során Áfra János elmondja, hogy meglátása szerint a hatodik alkalomnak köszönhetően holtponton esett át a hajdúböszörményi táborsorozat, hiszen a fiatal alkotók és a szervezőcsapat dinamikus ereje, munkája egyre inkább „felnőtté” teszi a tábort, a színpadra lépő íróiskola- és szemináriumvezetők is mindinkább a VII. írótábort foglalják bele rövid köszönetnyilvánításaikba. Papp-Für János – a rendezvény főszervezője – írótársaihoz hasonlóan a jövő évet tartja szem előtt.
A Debreceni Egyetem hajdúböszörményi kollégiumának lépcsőin mint hegyvonulat sorakoznak az egymásra támasztott utazótáskák, bőröndök. Jövőre ugyanitt találkozunk!
Szöveg és fotók: Kiss Júlia
