Medveként támadt az irodalom Tusványoson, Terényben járt Néró császár

Medveként támadt az irodalom Tusványoson, Terényben járt Néró császár

A Bálványosi Nyári Szabadegyetemről a politikai-közéleti kerekasztal-beszélgetések, olyan legendás zenekarok, mint a Skorpió vagy a Beatrice koncertjei, a medvék, na meg a káprázatos táj jut eszünkbe.  Shrek Tímea tábori jegyzetéből azonban kiderül, a kortárs irodalom idén az egyik legmarkánsabb kulturális programpont volt, és tudósítónk személyes sorai Terénybe is elkalauzolnak bennünket, ahol Néró császárnak volt jelenése.  

Még meg sem kezdődött a felolvasásunk a Nem Adom Fel Café & Barban, amikor Pál Dániel Levente izgatottan lépett hozzánk, és feltette a kérdést: Jövő héten Tusványos? Meglepődve, kikerekedett szemekkel néztünk rá, hirtelen nem értettük, miről is van szó. Másnap délig kértünk haladékot a válaszadásra. A hezitálás oka egyszerű volt, már két hete nem jártunk otthon, és több mint ezer kilométer volt a hátunk mögött, előttünk pedig a Héthatár Irodalmi Fesztivál, ahol Farkas Wellmann Endre és Marcsák Gergely előadták A római disznó monológját.

Egész estés kupaktanácsot tartottunk, és végül megszületett a döntés: ezt sem hagyhatjuk ki.

Péntek délután vonatra szálltunk, és elindultunk Vác irányába. Lőrincz P. Gabriella, Csornyij Dávid, Marcsák Gergely és jómagam. Majdnem teljes volt a kárpátaljai csapat. Vác Alsó állomáson néhány perc várakozás után megjelent Erős Kinga és Pánczél András, akik elvittek minket a szálláshelyünkre.

Szombaton délután mindannyian a Héthatár Irodalmi Fesztiválra mentünk, aggódtam, mert Endre nem érezte túl jól magát. Amíg a fiúk elfoglalták a színpadon helyüket, tepertőt és kenyeret osztogattam amolyan ráhangolódásképpen, majd velük szembe leültünk a fűben.

Az előadás alatt mindvégig a Disznót tartottam a kezemben, és hol a szöveget, hol pedig őket néztem. Az őrült császár és alteregója vastapsot kapott. Elégedetten és zsibbadtan álltam fel a fűből.

Vasárnap visszaindultunk Budapestre. Dávid és Gabriella egész este a másnap éjjeli utazásról beszélt, amikor ráébresztettem őket arra, hogy nincs hétfő, és kedd éjfélkor indulunk. Jót nevettünk rajta, teljesen elveszítettük az időérzékünket, mióta nem voltunk otthon. A napok összefolytak.

Kedd éjjel, pontban éjfélkor hatalmas csomagokkal álltunk a ház előtt. Pál Dániel Levente taxival érkezett, őt Kubiszyn Viktor követte, gyalog. Nem sokkal később megérkezett a busz is. Elindultunk a magyar–román határ felé.

Hajnaltájt sikerült elaludnom néhány percre, majd egy éles kanyar felébresztett az álmomból. Valahol a szerpentinen jártunk a hegyek között, és éppen felkelt a nap. Mostanában elég sok időt töltünk Erdélyben, mégsem tudom megszokni, hogy milyen óriási. A hatalmas fenyvesek, a hegyek, a kanyargós út és a kis források mindig az otthont juttatják eszembe. Eluralkodott rajtam a honvágy.

Valamikor délelőtt tíz óra magasságában értünk Tusnádfürdőre, becsekkoltunk, karszalagot kaptunk, és elfoglaltuk a szálláshelyünket.

Erika, a panzió tulajdonosa mindenkinek megmutatta a szobáját, a mienk maradt utoljára. Helyes, otthonos szobácska, pici erkéllyel a föld felett. Erika kinézett az ablakon, majd azt mondta: „Az erkély alatt van egy szilvafa, a medve arról szokott csemegézni, nem kell megijedni, ha benéz az ablakon, tegnap raktunk fel villanypásztort.” Elmosolyodtam, hiszen egész héten azzal poénkodtam, hogy macival fogok aludni. És tessék, meg is kaptam.

Már nem pihentünk le a fellépés előtt, mindenki felfrissítette magát egy gyors hidegzuhannyal, és indultunk is le a táborba.

Még sosem jártunk itt, egy évvel ezelőtt nem is mertem álmodni róla, hogy egyszer én is itt olvashatok fel a Janus Pannonius Irodalmi Kávéház sátorában.

Az előttünk fellépők megalapozták a jó hangulatot, részesei lehettünk egy új Gyűrűk Ura-mondakörnek, amely egészen Kínáig vezet, megtudtuk, hogy Levente az sárkány, aztán elindultunk a fantasy irányába, és megállapítottuk, hogy az ősmagyar kínai vezér Hu-Shang volt. Már éppen kezdtem vázolni a betyárokat kentaurháton, karikás ostorral a kezükben (ami egyébként Kertész Dávid és Gergő korábbi ötlete volt), amikor ránk került a sor.

Pál Dániel Levente vezette a beszélgetést, kitértünk a kárpátaljai mindennapokra, oktatásra, kultúrára, irodalomra, de Csornyij Dávid Árpád vezér és Daenerys Targaryen romantikus kapcsolatáról szóló, nem létező szakdolgozatára is. Három körben olvastunk fel műveinkből, igyekezve kapcsolódni az előttünk szólóhoz. A szövegek a szerelem, kárpátaljaiság és az erotika köré csoportosultak. Marcsák Gergő a felolvasások között megzenésített verseket adott elő.

Miután végeztünk, elfoglaltunk a sátorban egy helyet, majd Lőrincz P. Gabriellával észrevettünk egy férfit a pult mellett hevesen integetni. Néhány pillanat alatt rájöttünk, hogy Levente az, aki a vendéglátónk volt tavaly Brassóban. Utóbb kiderült, hogy az ő pavilonjában kaptunk ismét helyet. A szél tényleg összehordja a jó embereket is. Pedig nem láttam nagy esélyt arra, hogy egyszer még viszontlátjuk egymást.

A táborhelyen nem maradtunk túl sokáig. Mindannyian fáradtak voltunk, és másnap hosszú út várt ránk még hazafelé. Aznap éjjel nem látogatott meg minket a medve.  

Danitól és Viktortól reggel elbúcsúztunk, nekik aznap kezdődtek a fellépések.

A magyar–ukrán határon már rég nem láttam akkora sort, mint aznap. A két határ között, a senki földjén tömegek álltak az autók mellett. Hátamon a túrazsákkal csörtettem előre az ukrán vám felé. Legalább hat gyalogos állt előttünk és megannyi sofőr, kezükben az utasok útlevelével. Utólag azt mondták a többiek, hogy látták rajtam, ha valaki elém tolakszik, biztosan megtaposom. Amikor kiértünk a sorompó mögé, szétnéztem. Szemétkupacok voltak mindenhol. Sehol egy, az unióban megszokott virágágyás, aszfaltozott járda, vagy kuka. Most először nem zavart a kosz. Végre itthon voltam.

                                                                                                        Szöveg: Shrek Tímea

Fotók: Demeter Attila