Ugrás a tartalomra

 

„Nyolcvan év alatt a föld körül, harminc kötet az irodalomban”

Prőhle Gergely sokunk gondolatát fogalmazta meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban, amikor azt mondta, irigyli Sárközi Mátyás vitalitását. Bármilyen hihetetlen, az író, aki még olvasóinak is leginkább csak „Matyi”, július 19-én tölti be nyolcvanadik évét. Barátai, kollégái köszöntötték a PIM-ben.

 

Lázár Balázs, az est műsorvezetője a hajdani nevezetes Nyúl utcai írói szalonok „virtuális nemzeti egységének” hangulatát érezte megidéződni az esten, ahol három írószervezet is képviseltette magát. Elsőként Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntötte Sárközi Mátyást. Bár Matyit többedszer köszöntik a PIM-ben, a legkevésbé sem tekinthető „múzeumi tárgynak”, vitalitását csak irigyelni tudjuk, hangsúlyozta a főigazgató. Ismeretségük több szálon fut: Prőhle Gergely büszke rá, hogy egy rovatba írhatnak a Heti Válaszban, ahol Sárközi tárcáiból árad a derű és a társadalmi jelenségek pontos értelmezőképessége. E derű egyébként is a sorsába van írva, hiszen a Sztehlo Gábor alapította Gaudiopolis lakójaként nőtt fel. Azóta bármiről is ír, ez az életkedv üt át a sorain. A főigazgató jókívánsága nem véletlenül arról szólt tehát, hogy ebben a derűben éltesse még sokáig Isten az ünnepeltet.

 

A kivetítőn folyamatosan peregtek a képek az író életéből. Ez Kaiser Ottó felvétele, aki messziről érkezett Budapestre, hogy jelen lehessen a születésnapon

Az esten több Sárközi György-művet is meghallgathattunk Lázár Balázs előadásában, s ez nemcsak a nagy költő fiának születésnapja miatt volt aktuális, de a Kortárs Kiadó gondozásában éppen most jelent meg „Matyi” édesapjáról szóló kötete. A köszöntők sorában pedig olyan író lépett a mikrofonhoz, aki még az idősebb Sárközit is jól ismerhette: a Szépírók Társasága részéről Ferdinandy György méltatta barátját. „Immár fél évszázada elkezdett beszédet folytatok most” – mondta Ferdinandy, aki barátságuk kezdetét idézte fel: 1963-ban jelent meg az akkor még „zöldfülű” Gyurka recenziója Sárközi Közel s távolban című novelláskötetéről, melyben alaposan megfricskázta az írót. Mire Sárközi Fogyó emlékek címmel válaszolt egy kritikában, s Ferdinandy klapanciáinak bökött oda. „Eltemettük egymást közösen” – idézte Ferdinandy Sárközi egy tréfás mondatát, melyben benne van a két világfi örök és szeretetteli évődése. Elhangzott a híres Sárközi-mondat is, miszerint „Veszettül igyekeztem azon, hogy csak író ne legyen belőlem”, mire Ferdinandy úgy reflektált: „célkitűzésed szerencsére nem érted el”. S a novellákra használt Sárközi-féle kifejezést felidézve hangsúlyozta: „Szerkentyűid nélkül hiányos lenne a magyar irodalom.”

Természetesen nem maradhatott ki a felolvasott szövegek közül a Levelek Zugligetből egy részlete, amikor is Sárközi Márta 1956-ban Szabó Lőrinc temetéséről számol be a fiának. Márta a megjelent barátokat veszi sorra – a maga utánozhatatlanul fanyar, csípős, szókimondó, frivol humorával. De Matyi visszaemlékezése is elhangzott 1961-ből, annak apropóján, amikor oxfordi diákok angolul éneklik egy kórusban a Jézus és a kufárokat. Egy 1996-ból bejátszott hangfelvételen pedig – Kelevéz Ágnes interjúja az ünnepelttel – Sárközi pályája kezdetéről vallott, arról, hogyan beszélte le Szabó Zoltán a költészetről, s miként egyengette londoni útját „a két Szabó”: az említett Zoltán és Csé.

 A Csé, mint csoda című kötet bemutatóján 2014-ben András Sándorral (Fotó: L. E.)

A Magyar PEN Club nevében Szőcs Géza köszöntötte az ünnepeltet, a magyar költészet egyik legszebb verssorához kapcsolva monogramját: Kormos István S. M.-et ismételgető sorához, amely Sárközi Mártáról szól. Szőcs Géza hangsúlyozta: nem a családról akar szólni, akikről biztosan sok szó esik majd mostanában, inkább a szépíróról. Derűs, művelt, okos, anekdotikus prózája, mely hallatlan erudícióval vegyít lokálpatriotizmust családtörténettel, ki-kimarad a kritikai figyelem fókuszából – regényei, elbeszélései, esszéi, tárcái is. Pedig ritka kincse a magyar szellemi életnek. „Sárközi Mátyás alig egy évvel fiatalabb kedvenc irodalmi hősömnél, Jégtörő Mátyásnál – érdekes módon egyikük sem öregszik – fogalmazott Szőcs Géza. – Ha mérleget vonunk: nyolcvan év alatt a föld körül, harminc kötet az irodalomban. Húsz év múlva majd száz év alatt a föld körül, és ötven kötet az irodalomban” – zárta beszédét a PEN Club elnöke.

Gömöri György Lengőhídon című verse után Lázár Balázs saját művét, a Színház az egész világ című írását olvasta fel. Ebben arról emlékezik meg, hogy kezdetben megközelíteni sem merte a legendás elődökkel bíró alkotót, pedig épp nagyapja műveinek hatására lett színész. Szentmártoni János a Magyar Írószövetség nevében üdvözölte a nyolcvanéves alkotót. „Sárközi Mátyást olvasni vagy hallgatni felér egy időutazással” – fogalmazott Szentmártoni. Mondhatnánk, könnyű neki, hiszen már gyerekként a pezsgő szellemi élet magaslati levegőjét szívta. Csakhogy a hosszú, nyolcvan évnyi életút mindennek nevezhető, csak könnyűnek nem. A második világháború borzalmai, majd '56 vérbe fojtott forradalma alapvetően befolyásolták későbbi pályáját. A hazájától távol töltött élet ellenére horizontjáról egy pillanatra sem tűnt el Magyarország, távolléte csak fizikai volt, közben szellemi otthonlét jellemezte.  Cs. Szabó Lászlóhoz, Máraihoz, Határ Győzőhöz hasonlóan sosem szűnt meg azon munkálkodni, hogy szülőhazája újra bekapcsolódhasson az európai vérkeringésbe. A rendszerváltás után Sárközi Mátyás jelképesen és valóságosan is hazatért. Életművének legnagyobb tanulsága, hogy az eltökélt ragaszkodás, a munka, a szülőhelyünk szeretete tart meg minket – zárta beszédét az Írószövetség elnöke. 

 '34,'44,'56 – PLUSZ című kötet bemutatóján 2016-ban (Fotó: L. E.)

A magyar sarok című Sárközi-írás, melyet Lázár Balázs olvasott fel, egy luganói múzeumi teremőr kérdéséből – „Van-e otthon magyar sarok?” – kiindulva idézi fel a szerző erdélyi kirándulását, majd kanyarodik el londoni otthona röstöllővel és kancsóval díszített polcáig. A műsor végén következett a meglepetés, ám az írónak nem erdélyi kancsót ajándékoztak, hanem valami sokkal egyedibb tárgyat. A Kortárs Kiadó képviseletében Horváth Bence és Gózon Ákos nyújtották át a szerzőnek Levelek Hampsteadbe című kötetüket, melybe Sárközi Mátyás barátai, kollégái írtak személyes köszöntőket az ünnepeltnek. Sárközi természetesen mit sem tudott a titokban készült kötetről, így őszintén meglepetve vette át az ajándékot. Sőt, szerencsére köszönetet is mondott, ami nála természetesen azzal jár, hogy egy tréfás anekdotát is megosztott közönségével. Nevezetesen azt, amikor ifjú süvölvényként felvételizett a Színművészeti Főiskolára, s Básti Lajos szóvá tette, hogy Veres Péter és Illyés Gyula is odatelefonáltak neki kora reggel a kis Sárközi érdekében. Matyi persze szívére vette, hogy be akarták protezsálni, s csak utólag tudta meg anyjától, hogyan utasította el annak idején Molnár Ferenc épp az ifjú Bástit. A történeten kívül az írótól egy meghívást is kapott közönsége: mégpedig a Vörösmarty térre az Ünnepi Könyvhétre, a Kortárs Kiadó standjához, ahol új, Sárközi Györgyről írott kötetét dedikálja majd.

 

                                                                                                                   

   Laik Eszter

Leadkép: Gordon Eszter, Hadik Irodalmi Szalon

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.