Tinibestseller lírai mikrocsipekkel, Méhes György-díjak fordulat-prózával
Tinibestseller lírai mikrocsipekkel, Méhes György-díjak fordulat-prózával
Varga Melinda verses beszámolója a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét 3. napjáról
Írás közben bármit megtehetsz,
mutass fityiszt a valóságnak bátran,
ha bánt a sok házi, fojtogat a rutin,
rád nehezedne a borongós szombat délutánnal együtt
a világ minden torzója, szürke nagykabátos gondja,
a könyvekbe elmenekülhetsz,
átírhatod a tizenkilencedik századot, kiveheted belőle a háborúkat.
Egy tizennégy éves író, Lupescu Kata mondja mindezt
a kolozsvári Fogoly utca színpadán olyan magabiztossággal,
hogy a kérdező Botházi Máriát is zavarba hozza.
Kata Kalózlánya bestseller-kalandregény, fantasy a javából,
a hollywoodi rendezők is megirigyelhetnék a történetvezetést,
pörgős párbeszédeket, kitalált lényeket, izgalmas mikrovilágot.
Csak a véletlenen és szerencsén múlt, hogy sikerkönyv lett belőle,
Kata írta, akár más kamaszlányok a naplót, édesanyját lepte volna meg,
ajándéknak készült, de a beköttetéskor az IDEA nyomda és az Exit Kiadó
mást gondolt az ügyről, és megjelentette.
Kortárs sikeres író megirigyelhetné, akkora tömeg tolong a színpad előtt,
issza szavait a fiatal írónak,
ki nem fukarkodott könyvében a párbeszéddel,
sok fordulattal, na meg a szerelemmel,
de nem úgy bánt vele, mint napjainkban szokás az,
nyoma sincs a testközpontúságnak vagy lányregényes,
rózsaszínbe játszó, vérfagyasztóan rossz kliséknek.
Már elsőben szimpatikus volt az ifjú írónak az irodalom,
ahogy megtanulta a betűvetést, tudta, az írás lesz neki a dolga,
először csak jobban kidolgozott irodalom-házik érdekelték,
aztán ötödiktől következtek a rövid történetek,
majd a Kalózlány, amelyet akkor ír,
ha épp kedve szottyan hozzá,
s nem zavarja, ha épp a félévikkel esik egybe
az irodalom szent ügye;
a szülei ennek nem nagyon örülnek, de mit tehetnének,
boldogok, hogy a számítógépen ír, és nem játszik.
Magyar olimpián csak azért nem nyert,
mert a fogalmazásba beleírta,
milyen borzasztó tételeket adtak a versenyen,
s inkább a fantasyba ölte tehetségét,
csak úgy rója az oldalakat, naponta húszat, harmincat is akár.
A Kalózlány főhősnője, Charlotte igazi tökös, keményvonalas csaj,
de a szerző nem azonosul vele, ő csak egy hős,
nem magáról formálta, s nem ez a személyiség az ideálja.
Elered az eső, de a rajongók tucatját nem riasztja vissza,
állnak az IDEA standjánál kígyózó sorban aláíratni az ifjú írónővel.
Az eső elől beszaladunk a Bulgakovba,
ahol épp véget ért a műfordítói kollokvium
Goron Sándor, Vallasek Júlia, Király László,
Karácsonyi Zsolt és Zágoni Balázs részvételével,
s máris kezdődik Bányai Éva Fordulat-próza
könyvének bemutatója Balázs Imre József és Biró Annamára segédletével.
Átmenet narratívákról, Trianon-szindrómáról,
diktatúráról, 56-ról és 89-ről szóló könyvek a Bányai-írások tárgya.
A szerző javarészt erdélyi írókról, Bodor Ádámról,
Bogdán Lászlóról, Vida Gáborról, Papp Sándor Zsigmondról,
Szabó Róbert Csabáról, Láng Zsoltról,
Demény Péterről, Tompa Andreáról, Dragomán Györgyről
írt a könyvében, de más átmenethez, fordulat-témához
kapcsolható alkotók: Barnás Ferenc, Borbély Szilárd, Závada Pál
vagy a vajdasági Gion Nándor is szerepelnek új könyvében,
a Verhovina madarai és a Fejtől s lábtól kedvence.
Totalitarizmus-történetek, gender-perspektíva,
a gyereknarratívák, emlékezés és felejtés, idő-filozófiák
fűzik egybe ezt a sok remek esszét, tanulmányt.
Alig van időnk egy gyors cigarettára,
máris kezdődik a másik könyvbemutató,
ahol közismert székely költőt kérdezi
Horváth Benji a haikukról.
Fekete Vince Szélhárfája cseppet sem székelyes,
olyan, mintha japán elme írta volna,
igaz, a verseknek címeket is adott a poéta,
de nem ő az egyetlen,
aki megtörte az eredeti szabályt,
egyes haiku-művelők a szótagszámra is fütyülnek,
nem szentírás számukra az öt-hét-öt páros.
A haiku szabadság befelé,
amikor nem külső terekben,
hanem önmagunkban utazunk,
s arra figyeljünk, mit mond a belső térkép
egy-egy napszakról,
az őszről, a nyárról, az esőről, az erotikáról.
A fordulat-prózák után kissé nagy a váltás,
de Horváth Benji okosan hangolja rá a társaságot
a japán eredetű versformára.
Fekete Vincének sok arca van,
a Vak visszhang kötetéből erre is fény derül,
de kérdezgeti Benji Sziveri Jánosról,
legszebb magyar versekről,
készülő kötetről és egyéb tervekről is,
végül visszakanyarodnak
a költészet mikrocsipjéhez, a haikuhoz.
Mázlink van, hogy Karácsonyi Zsolt, az E-MIL elnöke dohányzik,
különben szünet nélkül nehezen hangolódnánk át a másik programra,
az ilyen tömény lírai etűdök után kell egy kis hatásszünet is.
A társaság fele közben átsétál a színpadon zajló Experijamre,
sajnáljuk, hogy minden egymás hegyére-hátára van szervezve,
Fekete Vincével Gerlóczy Márton esett egybe,
a Méhes György-díjak átadójával pedig a slam poetry.
Megoszlik a közönség, de jut is, marad is,
nem marad szégyenben Tamás Kincső és Szálinger Balázs sem,
kiket az E-MIL-elnök kérdez az irodalom ügyes-bajos dolgairól.
A Méhes György-debütdíjas Tamás Kincső és a nagydíjas Szálinger Balázs
első irodalmi lépései Kolozsvárhoz kötődnek,
úgy is lehet mondani, visszatértek a tett színhelyére,
a pályakezdés küzdőterére átvenni a díjat.
Kincső első rövidprózáját Orbán János Dénes
publikálta az Irodalmi Jelenben 2006-ban,
majd a szerző vigyázó szemét a magyarországi lapok felé vetette,
aztán kis szünet következett az írásban,
klinikai gyógyszerész lett, családot alapított,
s 2014-ben berobbant újra, egyre többet
publikálva rangos folyóiratokban.
A csinált-patak állatkertjének már meg is van a folytatása,
és egyéb könyvekkel is előrukkol hamarosan az író.
Szálinger Balázs az utolsó Előretolt Helyőrség lapszámban közölte
első komolyabb versét 1999 nyarán,
a Helikonban Szolinger Balázsként jelentkezett újra,
a szerkesztő fél malaccal lóg a szerzőnek ezért a ronda átkeresztelésért.
Első két kötetét az Erdélyi Híradó gondozta,
aztán következett a magvetős korszak, a 360° is itt jelent meg,
a címadó vers a Székelyföldben volt először olvasható.
A történelem, földrajz, szociológia az inspirációs forrás,
s nem áll tőle távol a közéleti vonal sem,
bár mostanság a közélet-magánélet páros kissé untatja.
A költőnek nem arról kell írnia, ami divatos,
s költészet lehet a slam és a popdalszöveg is.
Tamás Kincső állatok, növények, emberek kapcsolata mentén
számos történetet kreált,
de van neki egy lírai jellegű erotikus levélregénye is,
állítjuk, legalább olyan izgalmas, mint a debütdíjat kiérdemelt korpusz.
A díjak ünnepélyes átadója után a költők és írók maradtak a Bulgakovban,
mi hazaballagtunk a könyves forgatagból,
de még elalvás előtt volt erőnk néhány lírai mikrocsipre:
„Forró lemezen / dübörgő hideg eső – / kapkodja lábát.”
„Házak lógnak az / égből hosszú füstökön – / alszik az Isten.”
