A halált sosem érezzük magunkénak, mindig csak más halhat meg, ezzel a gondolattal nyugtatjuk magunkat lefekvés előtt, ennek a gondolatnak örülünk reggel, amikor felkelünk, hisz bebizonyosodott, hogy így van. A halál pusztán egy gondolat, távoli kép, amit nem hagyunk kirajzolódni, nem akarunk tudomást venni róla, nem törődünk vele, és úgy élünk mindennap, mintha halhatatlanok lennénk.

Az Irodalmi Jelen szerzői, jelenlegi és egykori szerkesztői március 14-én fontos állami kitűntetéseket kaptak. Korábbi, lapunkban megjelent verseikkel, rövidprózáikkal és más anyagokkal ünnepeljük őket. Hamarosan mindeniküktől új műveket is olvashatnak az Irodalmi Jelenen! 

Kedves Vince Barátom!

A Székelyföld bemutatkozó estjén adtad kezembe legújabb, Szárnyvonal című, a létezésben helyünket kereső versköteted.

Kiállítótorony

A évezred legelső felében figyeljen csak a belső

hangra, hogy meghallja majd azt, ami előmozdítja

a csillagai járását; nagy zajban képtelenség, ezért

vonuljon ki a természetbe; a tömbháztető illatozó

muskátlijai, bólogató árvácskái társaságában istenigazából

magába merülhet; legyen következetes, és egyszerre csak

egy dologgal foglalkozzon; ne feledje, az, hogy

egy fenékkel csak egy lovat lehet megülni, csak

gügye mondás; ön nyugodtan próbálkozzon az egy 

Mindannyian szótárai vagyunk a világnak

A VI. Hajdúböszörményi Írótáborba százkét pályakezdő fiatal érkezett több mint ötven tájegységről, melyek között számos határon túli magyar régió is fellelhető ̶ Kiss Júlia jegyzete a tábor második napjáról.

Varga Melinda verses beszámolója a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét 3. napjáról

Fekete Vince lírája szemlélődő, érzéki költészet, olyan, mintha az olvasó egy kis csendes falusi lakból indulna el, és ugyanoda térne vissza. Talán csak gondolatban utazik, az út élménye viszont annyira intenzív, hogy az elképzelt külső és belső táj valósággá válik, megelevenedik előtte.

„Mint amikor kőművesként egy új falat raksz…” – Varga Melinda beszélgetése Fekete Vincével

A feszültség feloldására hétvégeken belesír vagy
halkan belesóhajt az éjszakába, amikor késő éjjel, a
Csillagból hazafelé tapogatva, kérdezz-felelek alapon
a vándorfelhőkről, az ablak alatt síró akácról esik
szó a nótákban.

Hogyan orgonál a Szabók bástyája, miként lehetett a diktatúra idején kijátszani a cenzúrát, versek összjátéka egy válogatáskötetben – a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét második napján Király László legújabb verseskötetével, a Bethlen bástya dallamával és Fekete Vince Vak visszhang című könyvével ismerkedtünk.

Cudar tél lepte meg nemrég Székelyföldet: először Marosvásárhelyt, majd Székelyudvarhelyt, aztán Sepsiszentgyörgyöt, végül Kézdivásárhelyt borította örök hó és farkasordító hideg – szerencsére csak metaforikus értelemben, Térey János A Legkisebb Jégkorszak című, legújabb verses regénye révén.

„…ennek a szerencsétlen
és hiábavaló
üzemi létezésnek
lebegő szelleme
csukódik lassan
erre a világvégi,
elhagyatott
tájra…”

A Helikon és a Székelyföld folyóiratok irodalmi estjét és beszélgetését a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Írószövetség közösen szervezett tanácskozásának esti programjaként rendezték a szerkesztők részvételével.

Szilágyi Istvánt 75 éves születésnapja alkalmából köszöntötte a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Írószövetség és a Digitális Irodalmi Akadémia. Az elhangzó jókívánságok után Márkus Béla és Fekete Vince beszélgetett az íróval.

A Kolozsvári Magyar Napok hétvégi irodalmi rendezvényeire meglepően sokan voltak kíváncsiak. A Bulgakov terasza zsúfolásig megtelt Szilágyi István szerzői estjén, de Sántha Attila új kötete, Bréda Ferenc könyvbemutatója és a panegirikusz-péntek is szépszámú közönséget vonzott.