„Belenéztem magam a forradalomba” – Potozky László Égéstermék című regényének bemutatójáról

A Margó Fesztivál őszi „kiadása” október 19. és 22. között zajlott a Tesla nevű közösségi helyen – a programokról Kiss Júlia tudósításait közöljük, elsőként Potozky László könyvbemutatójáról.

Potozky László Égéstermék című, idén megjelent regényét telt házzal várta a Kazinczy utca 21. szám alatti Tesla. A könyvbemutatóval egybekötött beszélgetés a programsorozat második eseménye volt, Potozky László beszélgetőtársa, Ott Anna a következő tárgyköröket érintette kérdéseivel: az inspiráló helyszínek jelentősége, az Égéstermék főhősének és generációjának kilátástalan jövője, a másikhoz való kapcsolódás mint utolsó mentőöv, a közösségi média nyújtotta, némelykor illuzórikus forradalmi tapasztalat, nem utolsósorban pedig a 2015-ben debütáló Éles és az újonnan megjelenő regény tartalma közötti átjárhatóság.

Potozky László könyvének egyetlen realista vonásaként tartja számon azt, hogy sosem tudunk pontosan válaszolni a kérdésre: valójában mi is az igazság? A mindenkori meghatározhatatlanság ugyanakkor a regény további elemeit is közvetlenül érinti, így korántsem véletlen, hogy Ott Anna a főhős és a középpontba állított helyszín névtelenségére kérdez rá. Az Éles és az Égéstermék voltaképpen ugyanabban az országban játszódik, azon eltéréssel, hogy utóbbiban a – magyarországi, ukrajnai, romániai, kiváltképp erdélyi jegyeket magán hordozó – főváros utcáit lepi el a forradalmi láz, és ekképpen válik életszerű, közép-európai levegőjű könyvé: az egymással kompatibilis, végül pedig összeillesztett helyszínek így – miként a most megjelenő műben – nem léteznek, de akár létezhetnének is.

 Fotó: YouTube

Ezt követően Ott Anna a könyv oldalait összefűző „szerelmi” viszonyra irányította a figyelmet – olvasata szerint ez nem egy mindent felfordító, nagy szerelem. Potozky László célként tűzte ki, hogy a főhős és a regény első részében megjelenő lány között valamiképpen egy bizarr köteléket örökítsen meg, egy 21. századi, kelet-európai kapcsolatot. Ez a női jellem tulajdonképpen mindennapi jelenség: mindannyian ismerünk olyan személyt, aki folyamatosan megosztja véleményét a politikai történésekkel kapcsolatban, de végső célja csupán a „like-vadászat”.

Az elbeszélő úgy reagál a városban zajló utcai harcokra, hogy saját, pitiáner ügyein rágódik. Potozky a regény e jellemvonását meghatározónak látja, hiszen nem kívánt tiszta, dokumentarista művet írni: az elbeszélő átlagos és egyszerű karakterként nem alkot véleményt a körülötte zajló mindennapok tragikumáról, nem alakítja azt, átgyalogol a történelmen, így az olvasó egy átszűrt, valamiképpen megszerkesztett és hiányos eseménysorral találja szembe magát. Ez a történet nem bírja meg a tiszta információkat, így hódít teret a bizonytalanság.

Ott Anna szerint a főszereplő a cselekmény folyamán egyre inkább beleéli magát a forradalom eseményeibe, ám korántsem a lázongás végkifejlete érdekli, inkább a Valamihez való csatlakozás, a Bármilyen kapcsolat kialakítása, és mindez párhuzamba kerül a regényben megjelenített generáció reménytelenségével. Erre vonatkozóan nevezi a szerző regényhősét „krónikus unalommal megfertőzött embernek”, aki annak ellenére, hogy jelen van a történelmi események kavalkádjában, rádöbben: egyetlenegy elmesélhető, továbbörökíthető története sincs.

 A fesztivál könyvkínálatából

A mű cselekményének megírásához szükséges kutatómunka így zajlott: mivel a szerző nem rendelkezett konkrét forradalmi tapasztalattal, a korabeli hírek elolvasásával, a közösségi média segítségével rögzített videófelvételek – így sikerült egy belső nézetű perspektívát létrehozni, hiszen a forradalom résztvevői már magukkal hordozzák eszközeiket – vizsgálatával igyekezett minél hitelesebb korrajzot nyújtani az olvasók számára, de mindezt úgy, hogy szabadon bánt a történelmi tényekkel. Ott Anna a beszélgetés ezen pontján Totth Benedek Holtverseny című könyvére reflektál, azt állítja párhuzamba a Potozky-regénnyel: annak ellenére, hogy a szerzőknek nincs átélt forradalmi élményviláguk, szövegeik a forradalom és a háború (mikro)eseményeit keltik életre. A sikeres, részletekbe menő tájékozódás talán annak köszönhető, hogy a média révén ma már nagyon könnyen hozzáférhetünk egy-egy régi, azelőtt kevésbé látható történelmi mozzanathoz.

Az Éles-kritika korábban megfogalmazta, hogy hiányolja a főhős gyermekkorának, múltjának megjelenítését, ezt Potozky releváns észrevételnek látta, így az Égéstermék főhősének szerencséjére, szerencsétlenségére van családja, amellyel együtt él, de a három családtag ellentétes politikai nézeteket vall. „Ez olyan, mint egy magyar család” – hangsúlyozza Potozky László. A családtagok erős karaktere mellé a családapa nem fért volna el (az élők sorában), mégis ott lebeg mindenhol: emlékekben, a család tagjaira gyakorolt hatásban.

A szerző az írást alapvetően magányos szakmának tartja, de úgy látja, hogy mindenképpen szükség van a segítő, szerkesztői kézre: Svébis Bence a regény struktúrája és a szövegtest következetes módosítását segítette elő, míg Morcsányi Géza a karaktergazdagítás terén nyújtott támogatást.

Potozky számára fontos volt alátámasztani, hogy az Éles és az Égéstermék voltaképpen ugyanaz a sajátos univerzum, csak két teljesen más karakter jelenlétével. Tudta, hogy örömmel tölti el az olvasót, ha észrevesz a korábbi regényből egy-egy áthajló mozzanatot, referenciális pontot, így az Élesben szereplő, önmagát körömollóval sebző fiú később az Égéstermék egy mellékszereplőjévé válik.

Potozky László a beszélgetést követően a Magvető Kiadó standjánál dedikált.

Kiss Júlia