Hudy Árpád: Darwin-mise, avagy Isten, a makacs túlélő
Ha minden jól megy, és Isten, akarom mondani az MI (vagyis a Mesterséges Intelligencia) is úgy akarja, éppen ma, 2018. február 6-án veheti kézbe a magyar olvasó az amerikai sikerszerző, Dan Brown legújabb regényét. Az angol nyelvű originál, az Origin tavaly október 3-án jelent meg, s alig egy napra rá több mint ötven fordításban dobták piacra világszerte. Az első félszázba a magyar nem fért bele – talán a labdarúgó-válogatottak világranglistás helyezését vették figyelembe a promóciós guruk a különféle nyelvek és irodalmi könyvpiacok fontossági sorrendjének megállapításakor.
A német viszont – akár a foci, akár a Bruttosozialprodukt okán – nyilván belefért, s még egy (könyv)kiadós misét is megért a sötét vatikáni titkok regényes kórboncnokát menedzselő stábnak. (Merthogy a Frankfurti Könyvvásár, azaz a Frankfurter Buchmesse nevében a ’Messe’ a magyar ’mise’ megfelelője is.) Így hát két héttel legújabb ópuszának világpremierje után a metafizikai-tudományos thriller nagymestere maga is megjelent rajongói és persze a sajtónyilvánosság előtt a Majna menti metropolisz éves könyvszentélyében. Megnyerő közvetlenséggel nyilatkozott ötödik – borítékolhatjuk – sikerkönyvéről. Nem mindig szerencsés meghallgatni a szakácsot, amint saját főztjét elemzi, de ezúttal érdemes odafigyelni. Többek között ezt mondta Brown:
„Túléli-e Isten a tudományt? Szerintem ez korunk egyik legfontosabb kérdése. Történelmileg nézve egy isten sem élte túl a tudományt. Az ókorban egész panteonnyi isten szolgált magyarázatul mindarra, amit nem értettünk a természetben. Az árapályra vagy a napfelkeltére, például. Idővel jött a tudomány, és megmutatta, hogy az árapálynak semmi köze Poszeidónhoz. Ha villámlik, az nem Thor műve, és így lassan eltűntek ezek az istenek. A regény felteszi tehát a kérdést: elég naivak vagyunk-e manapság is azt hinni, hogy a jelenkor istenei száz, ötszáz, ezer év múlva is létezni fognak még? (…) Meghallgattam a Charles Darwin-misét, amely liturgikus zene Darwin-szövegekre. Tudomány és vallás fúziója. Őszintén szólva egy hivatásos zeneszerző műve, aki történetesen a testvérem. Meghallgattam, és elgondolkodtam a teremtés tanán. Majd elgondolkodtam az evolúció elméletén, azon, hogy honnan jövünk, és hová megyünk. Igazából ez ihlette az Eredet megírását.”
Darwin-mise… Evolucionista liturgia… Nem semmi! Bár, ha meggondoljuk, A fajok eredetének szerzője, aki oly sok álmatlan éjszakát szerzett a klerikális tanok majmolóinak, a Westminster-katedrálisban alussza örök álmát. De hol maradnak az áhítatos Marx-zsoltárok, és mikor csendül fel a magasztos Freud-oratórium? Megérdemelne ugyanis egy ateista tedeumot az egész európai tizenkilencedik század, amely bizonyos értelemben nem más, mint Isten impozáns nekrológját harsogó kórusmű, tudományos, művészeti és politikai szólamokkal. Egymással versengve temeti ekkoriban a legfelső transzcendens létezőt materialista bölcselet, pozitivista tudomány és szocialista társadalomtan, hogy aztán egy elrévült költő-filozófus záróakkordként kiállítsa róla a halotti bizonyítványt: Isten halott!
Nietzsche anyanyelvén él egy mondás, mely szerint az, akinek holt hírét költik, tovább él. Isten, úgy tűnik, haszonélvezője e német szentenciának. És hogy Dan Brown nem alaptalanul aggódik Isten túlélése miatt, azt igazolja Nicolás Gómez Dávila szellemi fricskája is: „A vallás halálát hirdetők ugyanúgy megnevettetnek, mint azok, akik azt jövendölték, hogy a mozdonyok megölik majd a költészetet.” Arra pedig, hogy az Eredetben – a feuerbachi homo homini deus, a comte-i emberiség, mint legfőbb lény és végül, de nem utolsósorban a nietzschei Übermensch után – a tudomány apoteózisát megtestesítő szuperkomputer, vagyis a Mesterséges Intelligencia (MI) lép Isten örökébe, még egy gonosz, avagy rendkívül „naiv” sziporka a nagy kolumbiaitól: „A diadalmas tudománynak, metafizikailag szólva, csak annyi sikerül majd, hogy bebizonyítsa a világ létezését. A puszta, csupasz létezést, a tiszta, üres létet.”
Ráadásul meg nem erősített hírek szerint készül a notórius haldokló ellencsapása: Isten akciódús musicalt ír egy amerikai sikerszerzőről és a természetes intelligenciáról…
