Ugrás a tartalomra

 

Egy matematikus költő

A 75 éves Mandics Györgyöt köszöntötte gyűlésén a Magyar PEN Club, melynek estjén a tudós költő két impozáns kötetét is kezükbe vehették az érdeklődők: A Janus Pannonius és a rovásírás kapcsolatát feldolgozó kutatómunka eredményét és az Irodalmi Jelen gondozásában kiadott gyűjteményes verseskötetét.
 
Szőcs Géza, a Magyar PEN Club elnöke úgy mutatta be a hetvenöt évét egyébként meghazudtolóan energikus ünnepeltet, mint aki a főáramtól távol lévő Temesvárról indulva, egykor a temesvári forradalom szemtanújaként képviselte Bolyai hagyományát, úgy is, mint matematikus, úgy is, mint Ion Barbu román költő-matematikus legkiválóbb fordítója. Mandics György emellett a magyar – és számos más nyelv – irodalmának értő művelője, német, orosz, lengyel költőket fordít, és ami a születésnapi est fő témájául is szolgált: „mindent tud a rovásírásról”, fogalmazott Szőcs Géza. Ennek az ünnepi eseményhez méltó bizonyítékai a költő-tudós legújabb kötetei, melyek hatalmas kutatási anyagot és életműdarabokat rejtenek.
 
Az egyik ezek közül a Janus Pannonius és a rovásírás című ópusz, amely épp Szőcs Géza biztatására született. „Mint a Janus Pannonius-díj kurátora és a kultusz lelkes szolgálója, feladatomnak tartom, hogy gazdagítsam e tudásbázist minden ismerettel” – fogalmazott az elnök, majd elmesélte: tréfából jegyezte meg egy alkalommal Mandics Györgynek, hogy írhatna Janus és a rovásírás kapcsolatáról. Mandics nem az a fajta tudós, aki ne venne komolyan minden arra érdemes felvetést, és pár év múlva le is tette az asztalra a hatalmas munkát. (Szőcs Géza derűsen megjegyezte: szerinte ha Kölcsey és a rovásírás témáját vetette volna fel, Gyuri még azt is felkutatta volna.) A cím sokakban értetlenséget ébreszthet: mégis hogyan kapcsolható össze a Mátyás udvarában élő humanista a rovásírással, de erre ad választ a hatalmas, közel ötszáz oldalas munka.
 
A szerző be is avatott bennünket a történetbe, mi több, annak sűrűjébe. Amíg Janus Pannonius nem járt Padovában (1465), addig maga sem tudhatott a rovásírásról. Élete utolsó éveiben a költő pénzügyi zavarba került, mert a kegyvesztett Vitéz János, akinek majdnem fejét vették, nem tudta anyagilag támogatni többé. Janus kínjában egy akkori diákszövetségtől, úgynevezett bursától kunyerált pénzt. Ez akarta meghálálni Olaszországba érkezvén, amikor találkozott egy ferences testvérrel, akitől egy pergamenlapot kap ajándékba, rajta a székely rovásírás kibővített abc-jével, ahogy a ferencesek ezt a székelyektől tanulták. Ezt nevezték el később Nikolsburgi ábécének. Mandics külön kitért a ferences rend és a rovásírás kapcsolatára: a rend egyfajta független ágazata minden templomfeliratát rovással készítette. Sőt, a templomajtóra rovásos naptárakat függesztettek ki, ebből választhattak nevet a megfelelő napon született gyerekeknek, mert ezeken a névnapokon szabadnapot kaptak, nem kellett dolgozniuk. Janus egy új magyar egyetem alapításának céljával érkezett Olaszországba, valójában az új magyar középosztályt akarta megteremteni, és az egyetemen később rovásírást oktatni.
 
Szőcs Géza megemlítette a régi vitát, vajon szerzője lehetett-e Janus az első magyar nyelvtannak, amire Mandics válasza: Sylvester János nyelvtana ezt bizony tartalmazza. Innen a beszélgetés a Platón-fordításokra terelődött: Platón fordítására Medici Marcello Ficinót kérte fel. Ficino Firenében élt, apja Medici háziorvosa volt. Janus Medicinél járva ismerte meg a Platón-fordítót, akivel jó barátok lettek, mivel ők ketten, egy közép- és egy nyugat-európai voltak azok, akik több száz éves hiátus után újra tudtak ógörögül. Platón művei tehát Magyarországon  Firenzével párhuzamosan elsőként váltak ismerté, s ez hatott a rovásírókra is, akik Janusszal egy irodában dolgoztak a kancellárián.
 
 
Mandics György a Magyar Művészeti Akadémián tartott 2016-os előadásán
 
A nyelvészeti kérdésekhez mérhetően izgalmas kérdés, hogy mi fordította szembe Janust Mátyás királlyal – vetette fel Szőcs Géza. Vitéz János és Janus kezdetben maguk szervezték meg a propagandát Mátyás megválasztásához – magyarázta Mandics György. Ennek alapja egy egyezség volt, miszerint Mátyás nem fogja nagy adókkal sújtani a feltörekvő középosztályt. Ám a Podjebrádokkal folytatott kimerítő háborúskodás miatt mégis erre kényszerült a király, mire Vitéz János szemére vetette, hogy nem ezt ígérte, és a nemesek nem fogják követni az útját. Mátyás erre pofon csapta – ekkor érlelődött meg a bosszú Vitézben. Fellázították a nemeseket, kiszemeltek egy Jagelló trónvárományost, ám a király végül kiegyezett a lázadó nemesekkel, gyakorlatilag megvásárolta őket. Csak két ember: Vitéz és Janus maradtak az igazság oldalán. Mind a ketten rejtélyes mérgezés áldozatai lettek. Mátyás később megbízta Váradi Péter kancellárt, hogy gyűjtse össze „kedvenc költője” műveit, de Váradi valószínűleg megsemmisítette azokat, amelyek nem Mátyás-párti hevületből szóltak. A Janus-életművet külföldön megtalált kéziratmásolatokkal egészítették ki a ma ismert terjedelemre. S bár a Magyar krónikát és a Magyar nyelvtant nem ismerjük tőle, rovásírásban fennmaradtak ezek a szövegek is – ezeket fedezte fel részletekben Mandics György.
 
Szőcs Géza külön kitért a kötet végén található Mert a Padovai Egyetemen 66 (da cappo) Búcsú Pécstől – In memoriam című versre, amelynek végén Piber János pécsi püspök, rovásgyűjtő neve szerepel aláírva, valamint átíróként az M. Gy. monogram – aki nem más, mint az ünnepelt. Mandics röviden beavatta a közönséget Piber János életébe, aki ugyan hivatalosan pécsi püspök volt, de a török megszállás miatt Pozsonyban székelt. Sok szabadideje lévén szívesen foglalkozott rovásírással – a versének rekonstrukcióját Mandics György két szövegrészletből hajtotta végre, illetve a rímrendszerből következtette ki a hiányzó sorvégeket. (E tudósi leleményességét már számtalanszor bizonyította, aki ismeri őt, tudja, milyen rendkívüli logikával ötvözi a matematikát a nyelvészettel.) Szóba került még annak a lehetősége, hogy Janus Pannonius vajon írhatott-e magyar nyelven is időmértékes formában, s ez Mandics György szerint egyáltalán nincs kizárva.
 
De az esten egy másik impozáns könyv is látható volt az elnöki asztalon: A kör négyszögesítése című, összegyűjtött verseket tartalmazó mű, amely az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában jelent meg. A szerző 75. születésnapjára készült kötet már csak azért is jelentős, mert a Ceaușescu Romániájában kiadott, megcsonkított-cenzúrázott költemények ebben már kiigazítva, a maguk teljességében adnak képet az életműről. „Egy matematikus költő. A tudománytól nemcsak a szerkesztés szigorát és versben újszerűen ható nyelvezetét tanulta, hanem mindenekelőtt azt a teljességigényt, mely az elvonatkoztató matematika természetes sajátossága, a költészetnek pedig örök célja s álma volt és maradt” – fogalmaz Csíki László egy 1976-os fülszövegben Mandics verseinek ajánlásaként, amely jelen kötet recepció-részében is olvasható. Különös, rejtélyes, izgalmas, összetett művek ezek, melyeket maga a költő is úgy ajánl: nem azoknak szólnak, akik a kényelmesen meghódítható kis dombokat kedvelik, hanem akik szívesen ostromolják a nehezen kiismerhető magas hegyeket.
 
                                                                                    
Laik Eszter
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.