Repkény soborsini módra
Végy egy megfelelő házat, udvarral, vagyis békebeli udvarházat. Nem kell messzire menned, a Maros festői völgyében, jó félúton Aradról Déva felé, a Soborsin névre hallgató helységben, kőhajításnyira egy igazi királyi palotától, a főutcán húzódik meg szerény homlokzat mögött egy múltból visszavarázsolt, de a modern komfortigényt is maradéktalanul kielégítő épületegyüttes, hangulatos kertet s pazar teraszt övezve. Ez a repkény helye.
Végy az udvarházhoz egy megfelelő úrnőt is, még ha Kölnig is kell érte menned. Ő Kövér Andrea, aki a férje örökölte nagyszülői ház romjaiból röpke tizenöt év alatt újraálmodta s keze munkájával is művészien újrateremtette a letűnt idők polgári otthonának formavilágát s szellemét. De a konyha úrnője is ő, s vezényletével a repkény éves virágzásakor naponta háromszor válogatott falatok és kortyolnivalók bűvölik el a terasz tekintélyes asztala körül ülő, tizenvalahány fős társaságot.
Végy a háziasszony mellé háziurat is, mindjárt kettőt: a Kövér testvérpárt, Miklóst és Andrea férjét, Pétert. Mindketten orvosok, abból a magyar irodalomban korántsem ismeretlen fajtából, amely nemcsak a gyógyászeszközöket, hanem a tollat is kiválóan forgatja. Tősgyökeres aradiak maradtak ők német földön is. Ifjúkorukban az aradi társasági élet középpontjaiként élőszóban meséltek és művelték a humort mesterfokon, de egy ideje szerencsére billentyűzetet ragadtak, s nyomtatásban jelennek meg utánozhatatlan eleven megszólalásaikhoz méltó alkotásaik. Péter egyébként nemcsak alaphozzávalója, hanem szervezőként és moderátorként belevaló szakácsa is a repkénynek.
Végy továbbá néhány, az irodalom, a történetkutatás, a képzőművészet terén jeleskedő meghívottat. Mondjuk Hans-Henning Paetzkét, a kortárs magyar irodalom legrangosabb német tolmácsolóját – többek között Böszörményi Zoltán Regáljának mesteri átültetőjét – és őt fordító feleségét, Gabriellát. A kitűnő könyvek légióját író, fordító és gondozó Szávai-házaspárt, Ilonát és Gézát, a Pont Kiadó gazdáit. Brittich Erzsébetet, akinek tehetsége és érzékenysége a képzőművészetben éppúgy megnyilvánul, mint versben vagy prózában. Szabó Pétert, rövidebb versei helyett ezúttal egy szervesen a filmnyelvbe ágyazott, mély lélegzetű poémával. Szabó Istvánt szórakoztató nagyvarjasi anekdotáival és nem kevésbé élvezetes történeti előadásaival. Vekov Károlyt, aki évekre odahagyta kutatási területét, a középkort, hogy kiadhassa a pécskai–aradi mártír papot, Szoboszlay Aladárt és műveit bemutató könyvét. És a teljesség végett vedd még e sorok íróját is.
A Soborsini Repkény gasztro-poétikai különlegesség idén került harmadszor terítékre a fent leírt udvarházban. Ugyanolyan tápláló volt testileg, lelkileg és szellemileg, mint a kitűnően sikerült első tavalyelőtt, illetve a második tavaly. A vendég hozzávalók némiképp évről évre változnak, talán ez is a siker egyik titka. A recept bevált.
