Kurta kritikák rövidülő nappalokra
"Ha Az Amcsalat hegység tiszta levegője filozofikus-fantasztikus művészfilm, akkor aRozsé kalandjai abszurd antológiasorozat Breaking Badbe és Black Mirrorba illő szituációkkal." Cserhalmi Imre, Baróthy Zoltán és Szabó R. Ádám könyveit Frei Gabriella olvasta és mutatja be olvasóbarát terjedelemben.
Cserhalmi Imre: Törlesztés
(Corvina Kiadó, 2018)
Ha az ember harmincas éveiben járva irigykedve olvassa nyolcvanon túli egykori tanára önéletrajzát, az biztosan jelent valamit. A Törlesztés esetében például azt, hogy a szerző eddigi élete az átlagnál izgalmasabb volt. Cserhalmi Imre írása ugyanis csupa kaland, de nem úgy, ahogy azt Hobbitfalván elképzelik. A szó itt merész pályaváltásokat és döntéseket takar, olyasféléket, amilyenek a semmiből – később országos hírűvé váló – balett-társulatot „növesztenek”.
Nyilvánvaló, hogy a többek között színházigazgatóként és Horn Gyula tanácsadójaként is tapasztalatokat szerzett újságíró mára elég témát halmozott fel egy ügyvédhergelő botránykönyvhöz, de a szaftos részletek ezúttal kimaradtak. Azokat megírták mások, máshogy. Cserhalmi inkább elemez, újragondol, és – legyen szó a „mai fiatalok” vagy a „régi öregek” koráról – mindenben és mindenkiben talál kritizálnivalót. Önmagában is. A múlt és jelen folyamatos ütköztetése közben, mint valóságshow-ban a termékelhelyezés, bukkannak elő megfontolandó intelmei, melyek nem csupán kollégáihoz szólnak.
Baróthy Zoltán: Az Amcsalat hegység tiszta levegője
(Magvető, 2018)
Baróthy Zoltán első kötete zömében olyan filmhatású novellákból áll, amelyeket mintha egy Louis Buñuel- vagy David Lynch-szerű figura dirigálna a fejünkben. Már a szürreális nyitószöveg (Emigráció) is számtalan réteget és lehetséges megoldást halmoz egymásra. A reménytelenül alkoholista, amnéziás főhős és az ő már-már sablonosan széteső családja két hirtelen összecsúszott alternatív univerzumból is származhatna. Ha pedig így nézzük, akkor Az Amcsalat hegyég tiszta levegőjét a sci-fi műfaja foglalja keretbe, utolsó darabja, a Szépség ugyanis már könnyedén ide – annak is a pesszimista, hetvenes évekbeli változatába – sorolható.
A kereten belül is a mélylélektan – szorongás, bűntudat, megbánás, idegenben való elveszettség – uralkodik, a misztikum és hétköznapiság kettősségével. „Laurát nem sokkal később elvitte egy olajzöld kabriós ciprusi”, utal egyik szakítására A jelmeztervező önarcképének hőse, és ennél kijózanítóbban nem is fogalmazhatna. Hogy aztán a következő elbeszélés messze repítsen a realitástól.
A sorokban kirajzolódó „örök férfinak” hol szebb autóra, acélosabb egzisztenciára, hol csak figyelemre, de mindenekelőtt kevésbé meggyötört, kiábrándult pszichére lenne szüksége. Ha már egyik sem adatott meg neki, minőségi módon merülhetünk el a szenvedéseiben. Vagy lebeghetünk felettük. Attól függ, milyen tudatmódosító volt a vajas teában, amellyel a szent hegy lábánál kínáltak meg bennünket.
Szabó R. Ádám: Rozsé kalandjai
(FISZ Könyvek, 2018)
Ha Az Amcsalat hegység tiszta levegője filozofikus-fantasztikus művészfilm, akkor a Rozsé kalandjai abszurd antológiasorozat Breaking Badbe és Black Mirrorba illő szituációkkal. A valóban sokkoló „meghökkentő mesék” mellé kiszámíthatóbbak is keveredtek, a szellemesség, valamint a játékos kedv azonban minden elbeszélést áthat. Némelyiknek pedig éppen ez a lényege.
A szintén 2018-ban debütáló Szabó R. Ádám alkotását érdemes Baróthy után kézbe venni, mert jóval könnyedebb hangvétele ellenére érdekes párhuzamokat találhatunk. (A Vásárhelyi Operatőr karaktere akár a nő(k) emlékétől kínzott jelmeztervező „rokona” is lehetne.)
A könyv borítóján James Dean dohányzik, és belül is újra-újra előkerül a cigaretta-motívum, mindig valamilyen napi rutin kötelező kísérőjeként. Mindegy is, hogy ez egy unatkozó hobbifotós vagy egy pszichopata bérgyilkos (Menetrend) rutinja, hiszen mindenki úgy él, ahogy tud. Akár hullákat old fel savban, akár nem csinál semmi különöset, mindössze fantáziál, álmodozik, majd – a novellák visszatérő fordulatát idézve – „nyugdíjba megy és meghal”.
Frei Gabriella
