Leskelő, tűhegyes pillantás

Te is jól ismered azt a madárszerűt,
a fej mozdulatát. Fészkén ugyan elült,
de csak résenlétek, örökös kényszerek
sejlenek szemében: egyszerre félelem,
egyszerre leskelő, tűhegyes pillantás,
mint a gyilkos erő: ragadozókban vád.

A vád, hogy te is élsz, és még itt lélegzel
az éjszaka alján, jobbodon kereszttel
s a Könyvek Könyvével el-elbóbiskolsz,
csak bestiaságát növeszti vérszomjas
vaddá. Az effélék küldenek bennünket
bitóra, állítnak – a vezényletükkel –

sortűz elé. Csupán mozdulni merészelsz?
Eltaposandó léssz! Féreg a szemében!