Füred fölött

A tágasság volt a mi országunk:
az éjszaka kupoláján
mind a miénk a szűrt ragyogás, s úgy
trónolt, mint az égi bárány

Füred fölött a sejtelmes lámpás,
elértük a Fiastyúkot
nyújtózkodván túl a földi lármán,
hallottuk azt is, mit súgott

Valaki, mint a titkos jeleket,
úgy küldte át, s mint szózatot.
Jöttek, akár hajnali szekerek,
derengésből alakzatok

kelvén, s a túlpartról tornyok, tetők
közel futottak hozzánk, mint látvány
festett képeken, s a vihar előtt
a látás fényűzéseként tárván

elénk a képzetet. Milyen vizek
simultak hozzánk, micsoda utak
szaladtak talpunk alá! A tied
s az enyém. Még várandósságukat

mutatták napok, hetek. Akkor még
a tágasság volt a mi országunk.