Csernobil
(1986. április 26-án, a csernobili atomerőmű 4-es reaktorának felrobbanása után.)
Végre köhögve, levegő után kapkodva beesett a 3. reaktor vezérlőtermének ajtaján. A főnök azonban makacs volt. Nem, Varazin főmérnök nincs itt, nem is járt erre a robbanás óta. Igen, elismeri, valami nincs rendben a turbinákkal és a vízrendszerrel sem. De nem, egyáltalán nem hajlandó leállítani a reaktorát.
– Az anyáddal szórakozz! Le kell állítanod! – Serencsuk nem talált szavakat. – Teljesen megőrültél? Tudod, mi történik, ha a víz kifogy? – A műszakvezető azonban fagyos arccal rázta a fejét.
– Nem kaptunk utasítást – jelentette ki.
– Utasítás! Én utasítalak! – ordított Serencsuk.
– Írásban, ha szabad kérnem – követelte a mérnök groteszk határozottsággal. – Alig négy nappal a hónap vége előtt nem kívánok lemaradást előidézni a terv teljesítésében.
(Frederik Pohl: Csernobil. Fordította Molnár István. Móra Kiadó, Budapest, 1988, P. 96)
