60

Ült a dombon kinyújtott lábbal,
és hallgatta a Kastély végtelen moraját.

Hallgatta miként az évek kacaját,
döngetett az idő, 60-ra mozdultak
a tekerők. Remélte, ezek mentén
szakad majd meg az idő, meg a tér,
és a mozdony csak halad tovább.

Fut az idő, fut, fut!
Végtelenül, végtelen ül.

Az idő csak álldogál továbbra is.

Egyre fiatalabb lett, ahogy teltek az évek.
Ha visszafelé haladhatnánk, bárcsak, ha.

Látószöge ismét kinyílik, pontosan ezen
a napon. Mint az első sóhajok, édes ízzel
a szájban. Előre néz, hosszú, tehermozdony-
szerelvény nosztalgiával. A vonatszerelvényeket
szorgos mérnökök épp ideálisra tervezték ahhoz,
hogy meghozzon egy nagy és igen jelentős döntést.

Innováció.

Úgy terveztem, hogy ezt a szakaszt
ideálisan zárom le. Az idő elindult,
és egy test fölsírt pontosan 60 évvel ezelőtt.

Ül a dombon kinyújtott lábbal,
és hallgatja a Kastély végtelen moraját.