A játék mégis fontosabb

Böszörményi Zoltán

Portré

      Francois Bréda emlékére

Az ellentmondás hínárjában,

ím, vagyunk.

A játék mégis fontosabb.

Az örökké-önmagát-teremtés

és az örökké-önmagát-rombolás világa ez.

Ha kilépünk az imaginárius látómezőjéből,

mi fogad?

A semmiből sarjadó kikelet, reggeli sejtelem,

melyet csak akkor érzünk úgy,

akkor gondolunk át másként,

ha a tegnap morzsáiból

összeszedegethetünk néhányat,

s csipegetve esszük,

oda sem figyelve,

melyik az öröm,

melyik a gond,

melyik a szerelem,

melyik a halál.

Király Farkas

Az utolsó merlinúr

Egyik életem után vagy tán előtt,

valahol szép Méra s kies Tordatúr

között félúton, Kolos városában

megjelent előttem egy merlinúr.

A merlinúrok bizony ritkák mifelénk

(mondják, Galliában több is van belőlük).

E merlinúr rám gondterhelten nézett.

– Ezt most lekardozzuk? Vagy simán lelőjük?

– Toldit – kérte számon – miért is szeretjük?

– Miért? – mondtam –, mert kibaszottul árva.

– Ó, hát tudjuk mi – vigyorgott kajánul,

s ez lett egy hosszú barátság nyitánya.

És lettünk mink mind Árgyélus királyfik,

hajnalok hídjain vodkával meg rockkal

vonulva, csőre töltött verseink cipelve,

hátunkon téntás ex-caliburokkal.

És megfordultunk néha odafent,

hol bablevest mértek a kifőzdékben,

és táncot jártunk gyakran odalent,

hol öröm várt a pokolbéli nőkben.

*

S az idegenné vált időknek végén

– egyik életem előtt vagy azután –

ismét megjelent e Brédix merlinúr

– vércse voltam épp vagy orángután –

És szólt: – A bizonyos össz-isteni égisz

jeleiből ki lett rakva a Nagy Út.

S hogy vigyázzam ezt az elkurvult kardot,

a rohadt, dekalibrált Excaliburt.

És leszúrta szépen Golia közepébe,

ahogy csak ő tudta, oly merlinesen.

Kirántani könnyű, annyi kell, hogy:

…………………………………………………..

Üdvözletem