Ugrás a tartalomra

 

A játék mégis fontosabb

Bréda Ferenc ma lenne 63 éves

Böszörményi Zoltán

Portré

       

      Francois Bréda emlékére

 

Az ellentmondás hínárjában,

ím, vagyunk.

A játék mégis fontosabb.

Az örökké-önmagát-teremtés

és az örökké-önmagát-rombolás világa ez.

Ha kilépünk az imaginárius látómezőjéből,

mi fogad?

A semmiből sarjadó kikelet, reggeli sejtelem,

melyet csak akkor érzünk úgy,

akkor gondolunk át másként,

ha a tegnap morzsáiból

összeszedegethetünk néhányat,

s csipegetve esszük,

oda sem figyelve,

melyik az öröm,

melyik a gond,

melyik a szerelem,

melyik a halál.

 

 

 

 

Király Farkas

Az utolsó merlinúr

 

Egyik életem után vagy tán előtt,

valahol szép Méra s kies Tordatúr

között félúton, Kolos városában

megjelent előttem egy merlinúr.

 

A merlinúrok bizony ritkák mifelénk

(mondják, Galliában több is van belőlük).

E merlinúr rám gondterhelten nézett.

– Ezt most lekardozzuk? Vagy simán lelőjük?

 

– Toldit – kérte számon – miért is szeretjük?

– Miért? – mondtam –, mert kibaszottul árva.

– Ó, hát tudjuk mi – vigyorgott kajánul,

s ez lett egy hosszú barátság nyitánya.

 

És lettünk mink mind Árgyélus királyfik,

hajnalok hídjain vodkával meg rockkal

vonulva, csőre töltött verseink cipelve,

hátunkon téntás ex-caliburokkal.

 

És megfordultunk néha odafent,

hol bablevest mértek a kifőzdékben,

és táncot jártunk gyakran odalent,

hol öröm várt a pokolbéli nőkben.

*

S az idegenné vált időknek végén

– egyik életem előtt vagy azután –

ismét megjelent e Brédix merlinúr

– vércse voltam épp vagy orángután –

 

És szólt: – A bizonyos össz-isteni égisz

jeleiből ki lett rakva a Nagy Út.

S hogy vigyázzam ezt az elkurvult kardot,

a rohadt, dekalibrált Excaliburt.

 

És leszúrta szépen Golia közepébe,

ahogy csak ő tudta, oly merlinesen.

Kirántani könnyű, annyi kell, hogy:

…………………………………………………..

 

Üdvözletem

 

 

Varga Melinda

Evilági színház

 

                    Francois Brédának

„A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül,  

és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban,

hanem a láthatatlanban”.  

 

Kolozsvár utcáin szűkölő fény,  

vágott szeműek és falarcúak a nappalok,  

az éjszakák egészen hűvösek,

messze még a tavasz,

telihold van, a költők nem alszanak,

hajnal az éjjel egybeér.

Poharak mellett berzenkedik  a tudat.  

Ebben a földi színházában már tudom,  

melyik a maszk, és mikor kell arcom elé,  

de önmagam templomában meztelennek,  

csupasz vállú, horgas hátú, elesettnek

kell lennem, és ez néha nem könnyű.

A sör habjáról a képzelt űrmanók

tovaszállnak a nagy semmi felé,  

súlyos álmokat dörzsöl ki szeméből a nemlét,

Ebben az álomban Horatius és Tacitus a társad,  

fegyverhordozóid a kilenc múzsa,

az isteni Ciceróval nevettek valamin,

Hamvas is ott figyel a közelben.

 

A tegnap az a ma,  a ma a tegnap,  

az idő nincstelen koldus,

kinek néha pénzérmét adsz a kezébe,  

éhen ne halljon.

 

A maszkokat lassan megtanulom levetni,  

s bár űrhajósnak még gyenge vagyok,  

a tériszonyt sikerült már legyőznöm,

és nem szaladok magam elől fékeveszetten.

 

A rész egésze, az egész része,

gond a gondolatban.  

 

Próbálkozás a lét, főpróba suta színészekkel, az  

égiek színházába be nem kerülhet,

próbálkozás, csalóka bóvli minden,

tünékeny, mint ez az illuzórikus hajnal.

 

Mi csak az evilági kocsmákat ismerjük,

ha rád emlékezünk, benézünk egy-kettőbe,

iszunk az egészségedre, és átkereszteljük

a Brettert Bréda köré,  

de nem tudjuk,

milyen szeszektől ittas a Mindenható.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.