Az ugaron zárvatartás
Simon Adri
Vámpírcsillag
Ady emlékezete
A lemondásban sosem volt otthonos,
ösztönei hajtották, mint az éhes
vadat, mely retteg: amit éjjel elejt,
másnapra a halálhoz is kevés lesz,
alázatában nem volt sosem erős,
mindent azonnal akart, mint a gyermek,
a mérték megunt gönceit ledobva
nem kért és nem is osztott ki kegyelmet.
Szenvedélye beszippantotta végleg.
Hajókazánként fűtötte a becsvágy,
szerelme úgy lobbant, pusztult, mint mikor
a vámpírcsillagok felfalják egymást;
ez a gyengeség volt a belső erő,
hogy démonait magasba emelte,
s a megszépített, elhazudott múltról
delíriumos eszméket perelt le –
vak ügetését hallani eltévedt
hajdani lovasnak. Kiégett mezőn
poroszkál, s egy biccentéssel köszönti,
ha néhanapján valaki szembejön.
Szilágyi-Nagy Ildikó
Ady Endre: Szintipop memento mori
Én vagyok a föld bolondja.
Milyen vérsivatag bennem!
Véresbronz lemezzel bevont
Serleg mélyén végleg ébren
alszik füsttelen tüzem.
Csonka ma a Hold is, eltört,
Mint minden Egész az úton.
Kocsi-út, forog a küllő,
Elfogy, és én útraválok,
Tompa életből a harcom.
Gyászoló kripták nyugalma,
Fut velem a néma kocsi,
Csak megállója leszek a
kánonnak: Endre Ady, de
forever young, I want to be.
Vasbeton tájon
(A másik szilágyi költő emlékére)
Vasbeton tájon gázolsz, hemoglobinos naplemente.
Lábad körül törmelék, szójáték nélkül
semmi nem konkrét. Ahová nézel, ott a látvány,
de a vashiány lehúz. Kihalt a jegesmedve, eltűnt a veréb,
nincsen már hiúz. Fűnyírás óta hervad a virág.
Maradtak a gyomok, meg tébére Ferrlecit.
Semmi nincs ingyen, de már fizettél érte,
pár dolog fölött szemet hunysz.
Fehér karácsonyra ébredsz, fened a jégfésűt.
Ajándékba készül a kézműves macskasátor,
Tiéd lehet a tipegőhálózsák, vagy
latin festők anyakönyvi kivonata.
Hosszú a sötét karácsony, az ugaron zárvatartás.
Március, még fagyos a föld, de a vetés ösztöne hajt.
Szántsd fel a császár térköves udvarát!
Állva pocsékolod a spenótmagot.
A verseket A magyar Ugaron, Kocsi-út az éjszakában, Üdvözlet a győzőnek című versek ihlették.
