Szilágyi-Nagy Ildikó – Nagy Helga Petra fotója

    Szilágyi-Nagy Ildikó 1978-ban született Veszprémben. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem magyar irodalom szakán végzett, 2008-ban a Pécsi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolában „A modernség alakulástörténete” programon szerzett PhD-fokozatot. Elsősorban prózát, kevesebb verset ír. Időnként fotókat készít.

    Szépirodalmi írásai 1998 óta jelennek meg folyóiratokban (2000, Alföld, Ambroozia, Bárka, Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális melléklet, erdélyi Előretolt Helyőrség, Ex-Symposion, Életünk, Hitel, Irodalmi Jelen, Kalligram , Képírás, Kortárs, litera.hu, Magyar Műhely, Műhely, Marie Claire, Magyar Napló, Műút, Napút, Olvasat, Új Forrás, Új Horizont, Unikornis, Pannon tükör, Playboy, Prae, Puskin utca, Spanyolnatha.hu, Szép Literaturai Ajándék, The Room Fashion and Art, Székelyföld, Tiszatály, ujnautilus.hu).

    Rövid novelláiból készült a Változó játékok/Changing Games című előadás, melyet 2011-ben mutatott be a Pilvax Players két nyelven (New York, USA, Trans Art Area Gallery).

    Irodalomkritikai írásaiban kortárs magyar prózával foglalkozott (Alföld, Kalligram, Kritika, Kortárs, Literatura, Napút, Új Forrás, Szép Literaturai Ajándék, Szépirodalmi Figyelő).

    2009–2010 között a Szellemkép vizuális művészeti folyóirat vezető szerkesztője volt. 2021-től az Olvasat folyóirat Zöld rovatának szerkesztője.

    2010-ben Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjas, 2014-ben, 2017-ben és 2020-ban NKA alkotói támogatást nyert.

    Az írás mellett jógaterápiával foglalkozik, 1995 óta gyakorolja a jógát. Alapelve, hogy „az ember akkor segít legtöbbet a másiknak, ha a saját lényével a háttérben marad, és lehetővé teszi a másik ember számára, hogy saját magán segítsen”.

    Megjelent kötetei: Valami jó testnyílás (novellafüzér, Budapest, JAK–L’Harmattan, 2007). Emma Ovary néven: Hatszor gyorsabban öl (regény, Prae.hu–Palimpszeszt, Budapest, 2008), A bazsarózsás lampion – Kísértethistória (regény, Budapest, Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2018), Az oroszlán tapintása 365+1 történet (Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2019). Éjszakai megszólítás (novellák, Budapest, Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2021)

    További érdeklődési területei: környezetvédelem, gazdálkodás, jóga és ajurvéda.

  • Zsédely-Szabó Tímea

    A megszólítás alapos minimálja

    „Szilágyi-Nagy Ildikó Éjszakai megszólítás című, legújabb novelláskötete a kortárs magyar irodalmi minimalizmus legkellemesebb meglepetése.” – Zsédely-Szabó Tímea tanulmánya
  • Smid Róbert

    Szerző(dése)k, nevek és valami jó megkínzás

    „A referencia mellett az újraírás kérdése is folyamatosan napirenden tartott kérdés Szilágyi-Nagy prózájában. Előtérbe kerül akkor, amikor a szereplők az egyik regényből a másikba vándorolnak.” – Smid Róbert tanulmánya Szilágyi-Nagy Ildikó köteteiről.
  • Szilágyi-Nagy Ildikó

    Lagzi

    „Nem sikerült hazaérnem időre, ezért bosszúból behajtotta a kiskaput. Én a szokott módon, motorral mentem föl a lépcsőn, a kapun is így mentem át, de sajnos leszakítottam a szárnyát, mert hát az a gonosz asszony szándékosan behajtotta, hogy megtréfáljon. A térdem úgy beütöttem, hogy nem tudtam leszállni a motorról.” – Szilágyi-Nagy Ildikó novellája.
  • Szilágyi-Nagy Ildikó

    Reggeli üvöltés

    „Meztelencsigák kúsznak fel a / nedvességre. / A szivárvány felszívódik, / rágószájszervük nyoma marad: / Az üresre tarolt kert.” – Szilágyi-Nagy Ildikó versei.
  • Szilágyi-Nagy Ildikó

    Zsír és arany

    Béla a kocsmában kizárólag kávét és körteízű cappyt ivott, mert évekkel ezelőtt lemondott az alkoholról. Csaknem negyvennégy éves koráig, ahogy maga mondta, „afféle iszákos kőműves volt”, de aztán érezte, hogy nem tesz jót neki. Egy év tisztaság után még utoljára berúgott egy decemberi születésnapon, de félúton hazafelé menet, a szántóföldek mellett eldőlt, és órákig feküdt a fagyos földön, mert senki nem járt arra, hiszen külterületen, tanyán lakott. Azóta tartja a kávé-cappy párost. És jó sok édességet eszik. Időnként megiszik egy alkoholmentes sört is, bodzásat.

  • Vörös István, Végh Attila, Csobánka Zsuzsa Emese, Sándor Zoltán, Oláh András, Szilágyi-Nagy Ildikó, Rónai Balázs Zoltán, Acsai Roland, Abafáy-Deák Csillag, Eszteró István, Dupka György, József Attila

    Istenek játsszák el a történelmet

    Vörös István

    Félelemgyerekek 

    Mindannyian Trianon
    haszonélvezői vagyunk.
    Ha haszon a lét. És
    az élvezete: élni.

    Ha nem jönnek akkor
    a határok, ha nem csorognak
    be az ország belsejébe,
    mint padlásról az eső,

    akkor másfelé tartanak
    felmenőink. Az egyik
    nem menekül el, a másik
    nem marad ott, ahol van.

    És ha máshol járnak, 
    másra találnak,
    és máshol más gyerekeik
    lesznek, nem mi, nem mi.

  • Szilágyi-Nagy Ildikó

    Trappista

    Az első szoba konyhaként is szolgált. Az asztalon volt egy liter tescós tej, egy nagy, kerek trappista sajt, szennyes edények. Egy használt bugyi, harisnyanadrág, fél pár tűsarkú körömcipő, egy Dosztojevszkij-kötet, a Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemle egy példánya, durván morzsásan és zsírfoltosan, meg egy kupac szakdolgozat. Kiderült, hogy a Kálmi itt lakik, ezzel a nővel. Ő volt a falu boszorkánya és uzsorása egyben. Hatvan körüli, sasorrú asszony volt, százötven centi, vagy annyi se.

  • Prózaünnep Jókai szellemében

    A Petőfi Irodalmi Múzeumban Az év novellái című antológia bemutatójával, Misztrál-koncerttel és novellaíró-versennyel ünnepelték a Magyar Széppróza Napját. A kihirdetett győztes mellett valójában mindenki nyert: a közönség remek élményekkel lett gazdagabb.

  • Simon Adri, Szilágyi-Nagy Ildikó

    Az ugaron zárvatartás

    A nincsen himnusza – kortárs versek Ady Endre halálának századik évfordulójára

    Én vagyok a föld bolondja.
    Milyen vérsivatag bennem!
    Véresbronz lemezzel bevont
    Serleg mélyén végleg ébren
    alszik füsttelen tüzem.

  • Szilágyi-Nagy Ildikó: A bazsarózsás lampion
    Lafferton Luca

    Kísérlethistória

    "Egyes szereplők csupán kísérteteket látnak, mások egyenesen élőhalottakkal szeretkeznek, megint mások közt brutális verekedés tör ki, és végződik cafatokban lógó, véres húsdarabokkal, kitépett, levágott testrészekkel, ami akárhogyan is, de nem várt fordulat." – Lafferton Luca kritikája A bazsarózsás lampionról.

  • swimmer-1678307_960_720_0
    Lőrincz P. Gabriella, Szilágyi-Nagy Ildikó

    Felénk nincsenek tengerek –

    Nyáron mindig a szerelem
    A vetkőzés
    A fülledt éjszakák

  • Szilágyi-Nagy Ildikó – A bazsarózsás lampion

    A japán kísértethistória immár a magyar irodalomba is begyűrűzött, és egyből nászra kélt a lányregénnyel, pontosabban annak paródiájával. A regény hősei közül néhányan nem érik meg élve a végkifejletet, hanem érzelmes kísértetként bonyolítják tovább a cselekményt, és kicsit másképp viszik át fogukban tartva a szerelmet a túlsó partra, mint azt tájainkon megszoktuk. Véres darabokban.
    Szilágyi-Nagy Ildikó, aki Emma Ovary néven már elbűvölő pimaszsággal megbotránkoztatott bennünket a Hatszor gyorsabban öl című regényében, ismét egy extravagáns regénnyel jelentkezik, melyben bravúrosan ötvöződik a humor, a horror, az erotika és a mélylélektan.

  • Irodalmi Jelen

    Szilágyi-Nagy Ildikó: Tizenkettő bizony – 8. Szomorú Marinescu Varvara

    „Senki nem tudja, hogy miből él Marinescu Varvara olyan jól, hogy mindig otthon lehet, pontosabban mindenki mást vél tudni. Egyesek szerint fordító, mások szerint marketinges, egy harmadik tábor pedig arra esküszik, hogy Varvara orvos. A nő sosem helyesbít senkit, ha utalnak a foglalkozására, megkérdezni pedig nem akarják, mert a faluban nem szokás az egyenes beszéd.” – Szilágyi Nagy Ildikó regénye.

  • Irodalmi Jelen

    Szilágyi-Nagy Ildikó: Tizenkettő bizony – 7. Cseh Sándor Petőfi

    „Aznap, amikor két tanító néni összeverekedett a tanáriban, mert egyikük harminc forinttal több fizetést kapott, a férfi fölmondott, és megfogadta, hogy soha többé nem teszi be a lábát egy iskolába. Aztán engedményt tett az esti iskolások kedvéért, mert a faluból többen is jártak ide, akiket tisztelt azért, mert felnőttként tanulni akartak, csupán a tudás kedvéért.”

  • Irodalmi Jelen

    Szilágyi-Nagy Ildikó: Tizenkettő bizony – 5. Szegény Kukorica János

    „Másik, hogy nincs magyar burleszkfilm. Sőt, már a világon szinte teljesen kihalt ez a műfaj. Egyáltalán, az egész művészet kihalófélben van, naponta több műfaj hal ki. Nincs például trubadúrvers sem, de ezt kevésbé sajnálom. De a burleszkre szüksége van a magyaroknak! Majd én megteremtem.” – Szilágyi-Nagy Ildikó fotóregénye, 5.

  • Irodalmi Jelen

    Tizenkettő bizony – Szilágyi-Nagy Ildikó fotóregénye – 4. Budai Csaba Krisztián

    „– Az a kutya egyre nagyobb lett! Német juhász. Mondom magamnak, elég nekem a gyereket tömni, még itt van a nyakamon az a rohadt dög is. Nem tudjátok, mennyit tud egy fiúgyerek zabálni, pláne a kutya. Beadtam neki egy levél fájdalomcsillapítót. De nem volt elég. Több meg nem volt.”

  • Irodalmi Jelen

    Tizenkettő bizony – Szilágyi-Nagy Ildikó fotóregénye 3. – Köves Imi bácsi

    „Serpenyős doktornő szenvedélye a baromfiudvara, azért választott vidéki kórházat, hogy kertes háza lehessen, tyúkudvarral. Fél órát is képes ácsorogni, és a baromfiakat figyelni. Hogyan vetélkednek a kiskakasok, hogyan ugrik rá a tyúkra a kakas, ahogy mozgolódnak, dolgoznak a tojóládában, a csípésrend változásait, ahogy porfürdőznek a sarokba készített homokban.”

  • Irodalmi Jelen

    Tizenkettő bizony – Szilágyi-Nagy Ildikó fotóregénye (2) – Király Anna Mária

    Végtelen együttérzés fogja el a férfiak, és saját fiai iránt. Ahányszor rájuk néz, egész teste ég a gyötrelemtől, és szánakozva kiabál magában: Ó, van-e még lény a földön, aki fölöslegesebb nálatok?!

  • Irodalmi Jelen

    Tizenkettő bizony – Szilágyi-Nagy Ildikó fotóregénye 1. – Irgalmas Kozma Valéria

    Kati néninek csak két bánata van, mióta az osztályon fekszik, az egyik a branül, a másik a mosdó, de utóbbi megszűnt, mióta nem tud kimenni. Bár tudta, hogy neki már úgyis mindegy, mégis aggódott, hogy egy vécére kell járnia a többi fertőző beteggel.