Ugrás a tartalomra

Potyautas

Részletek Hamlet retúr című kötetéből
Egy fülszöveg általában hajlamos szélsőséges módon megragadni tárgyát, ám Polgár Kristóf esetében néhány sarkítás csupán statisztika: ő volt talán a legutolsó tanítványa Kolozsváron a régi Helyőrség-generáció nagymesterének, a nemrég elhunyt Bréda Ferencnek, s tán azt is kijelenthetem, hogy a Mester halálával egy időben szólalt meg igazi, immár nem a kezdőkre jellemző költői hangján. Legérdekesebb abban a tekintetben is, hogy amikor nem költő, akkor színész: így művészi látásmódja plusz hozadékkal bír, a színházi létmód kétségtelenül hozzátesz valamit a verseihez. Nem tévedek tehát, ha azt mondom, hogy az újonnan indultak táborában is a legérzékenyebbek közé tartozik, abban sem, ha azt mondom: a legizgalmasabb költői indulások egyike. Versvilága visszaröpít a reneszánszba, Shakespeare és Villon hétköznapjaiba, egybeírja a szellem felszabadulásának korát napjaink sarával, erős nosztalgiával emlékezik a régi korok értékrendjéről, míg e rend belső összefüggéseit kutatja. Nem szépít, nem hazudik, egyszerűen csak lát és láttat. Ahogy azt egy igazi költőnek kell.

Egyébként is

 

Csak egy test térfogata 

vagy a szobában. 

Kicsit levitálsz, amíg 

az elsőt lefőzöd.

A sötétítőt még hagyod, és az ablakot 

is csak később.

Elpöccintesz néhány felpiszkált, 

éhes gondolatot. Korán van a 

hangulathoz, és egyébként is.

Kicsit zavarnak a neoturisták, 

bikavért isznak, és nem is németek. 

A tereken eldobálják a csikket és

a Sport szelet csomagolását.

A múzeum souvenir-boltjában, 

sarki kifőzdékben, strandon,

fehér köpenyben és őszen.

Újabban csak térfogatod

zavar, hogy zsúfolt lett egyedül.

 

 

 

Tegnap kalapban

 

Tegnap kalapban látták az Istent. 

Filterest szívott, saját vérét itta. 

Mesét mondott a parasztoknak, 

tollaiból párnát tömött fejük alá, 

majd fészket rakott a kukoricásban. 

Kopjafát vetett a termőföldbe. 

Áfonyát kínált ezüsttálcán a 

gyermekeknek, és koszorút font

az olajfa ágából.

 

Betegágyon feküdt az ördög. 

Aranyifjúk átkozták csak,

sót öntve a fogaskerekekre.

Az ápolók ópiátokkal kínálták, 

néha langyos vízben fürdették. 

Mikor reggeli kávéját sem 

elfogyasztotta, csak úgy megitta, 

félénken dörzsölgette kopasz fejét, 

és a nagyra gondolt. Látta őt.

Fején puhakalap, 

begyében vörösbor, 

csőrében áfonya és olajág.

 

 

 

Béta test

 

Potyautas vagyok.

Lopott jeggyel utazom a végállomásig 

bűntudat nélkül.

Útközben letiprok pár virágot,

de észre sem veszem.

Elhagytam a kalapom, de nem baj, 

mert van másik. Ami nem lyukas.

 

A nyirkos fűben mosom a talpam,

és pisztollyal kergetem a szarvasokat. 

A lecsurgó holdfény elporlasztotta 

arcomat, és higannyal töltötte

meg az ereimet, úgyhogy nincs időm. 

Belepett a moha, és hajtás csattant ki 

húsomon. A rügyeket lezabálják

a tulkok, a többit pedig széthordják

a galambok. És végül semmi

sem marad belőlem.

 

Semmi, csak egy barna kupac

a tulkok után, pár csikk a hamutálban 

és a légüres tér,

ahol álltam.

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.