Őszi dallam

Ez az ősz zúzódás a merev csuklóban,
hulló fájdalom, mi sziklás tóba csobban,
vércsatorna kardlappá merevült bőrön,
nyikorgó ajtajú, rácsát vesztett börtön,
hajnalban ránk törő, verítékes álom
szakadéka felett csüngünk pókfonálon.

Ez az ősz migrén, hányingerrel terhes,
gyógyszerfüggő rém, ha kéred, nem kegyelmez,
mint az utolsó busz, jöhet jég vagy bármi,
éjszakád az utcán kell majd kipróbálni,
ez az ősz gyulladt seb varasodó lábon,
térképtelen tájban gazzal benőtt várrom.

Ez az ősz egy új antidepresszáns-kúra,
gátlástalan lövünk megint házinyúlra.
Találat esetén a komfortérzet megnő,
kiépül bennem a szexisen kerek nő.
Ötven felülést ha mindennap kinyomok,
így szabadulnak fel a nemi hormonok.

Ez az ősz csak idén megjelenő vírus,
simán áttelel, nem zavarja a mínusz,
állóháborúból bőven elég ennyi,
nem akarok többé a bokszzsákod lenni.
Szívem telt konténer, ne turkálj benne:
könnyek, gyógyszerhalom, borotvapenge.

Ez az ősz sorvadás. Az őszökkel meghal
bennem egy távoli, halkuló gyerekdal,
amit nem hallok már lassan negyven éve,
nagy égi hangtárban hever félretéve.
Egy ideje nem hiszek istenben, se mennyben –
foltozom a jelent, nehogy tönkremenjen.