(nem) szerelmes vers
lehettél volna
lehettél volna
de nem akartad
mint buta pegazus
szálltál a napnak
csapdostad szárnyad
koromnak súlya
gyönge tested
földre lehúzta
lehettél volna
király vagy koldus
ezeregyéjszaka
mely titkokat hordoz
szivar a szájban
hamu ha omlik
a harmincnégy lépés
a sarki boltig
álmom álmatlan
éjjel s bárány
amit a sötét
hiába számlál
pecsét egy könyvben
tartozásom
őszi kis szellő
kabát ha fázom
s lehettél volna
szívemben penge
pilátus nékem
ki felszegelne
hajóm vitorlám
árbóc ha reccsen
jóslat és rozsda
görbe szegekben
(nem) szerelmes vers
a farkasoktól megtanultam
az utolsó mindig a falkavezér
a fák évgyűrűit percek
alatt zúzza forgáccsá a balta
és a szerelem nem több
mint úri gyászmenet
szegfű illat nyikorgó
bivalyszekér
hogy varázsa van a várakozásnak
hogy a távolban bolyongó arcod
bőrét megérinthetem
a nyelvek alá rejtett kockacukor
megolvad
megtanultam az őszt nézve
felidézni téged
kabátok zsebébe rejtőzni
megtanultam a boldogság
nem egy szelet kenyér
nem szőke
és nem másfél mázsa
hogy minden pont
egyszer összeér
álmaink galaxisában
